2007. április 25., szerda
Waiter, there' something in my ... bread!
Késve pillantottam csak meg Andrew oldalán a játék legújabb fordulójának témáját; de azonnal tudtam, hogy ott a helyem! Imádok kelt tésztákkal bíbelődni, fantasztikus dolog, ami pár óra alatt végbemegy . A kenyér az egyik gyengém: nem csak enni szeretem, de szívesen is sütöm. S bár a rohanó hétköznapokban egyre kevesebb idő jut arra, hogy a "mindennapi kenyerünk" otthon készüljön, hétvégén azért mindenképpen bele kell férnie a programba!
Ezt a receptet még soha nem próbáltam, de annyira jól sikerült, hogy más változatokban is el fogom készíteni rendszeresen (a forrás a Szakácsköny kenyérsütő gépekhez c. köny volt). Nem kimondottan kenyér-szerű, már a hozzávalókat nézegetve sem, inkább kalács-jellegűnek tűnt, de mégis nagyon meg voltam vele elégedve mindenki. Kitűnő kísérő vasárnap délutáni beszélgetős borozgatáshoz a kertben, vagy előételnek pár falat mortadellával egy hosszúra nyúlt vacsora bevezetéseként. A pesto selymesen lágy ízeket varázsol a kenyérbe; a kalács-szerű, picit édeskés tészta pedig csak úgy issza az töltelékben rejlő olivaolajat.
Pestos kenyér
140 ml tej
150 ml víz
30 ml extra szűz olívaolaj
450 gr liszt (én sima lisztet használtam, a recept fehérítetlen kenyérlisztet ír)
1 1/2 teáskanál cukor
1 1/2 teáskanál só
1 1/2 teáskanál szárított élesztő
5-7 evőkanál pesto mártás (lehet boltban vásárolt, konyhakész változat is, de úgy az igazi, ha valaki ezt is maga készíti el hozzá, pl így)
Mint a könyv címe is mutatja, kenyérsütő gépkhez ad receptet, de nagyon sok esetben csak a dagasztás fáradtságos (?) munkáját végzi a gép, sütni már a jól megszokott sütőben kell - így tetszőleges formájú kenyereket kapunk. Ha valakinek nincs kenyérsütő gépe, legyen kéznél egy izmos és segítőkész konyhasegéd (akár egy férjecske személyében); de némi, fitness-edzésnek is beillő erőkifejtésért cserébe fantasztikus állagú tésztát kapunk.
A hozzávalókat a pesto kivételével gyúrjuk, dagasszuk sima, egyenletes felületű, ruganyos tésztává. Olajjal átkent fóliával letakarva kelesszük addig, amíg duplájára nem nő a tészta. Ekkor borítsuk liszttel meghintett deszkára, nyújtsuk kb. 1 cm vastagságú téglalappá és kenjünk meg a pestoval, úgy, hogy körben a szélein 1-1 cm-es szegélyt hagyjunk üresen. Hosszanti oldala mentén tekerjük fel; a végeit alátűrve, illesztéssel lefelé helyezzük olajozott, kb 25-x10 cm-es kenyérformába (vagy bármilyen, hasonló méretekkel rendelkező sütőtálba, -tepsibe). Olajos fóliával letakarva kelesszük duplájára. Egy éles késsel irdaljuk be a tetejét, majd 220 fokos sütőben kb. 25 perc alatt süssük aranybarnára. Akkor jó, ha a kérge kissé kemény, kopogtatásra kongó hangot hallat.
2007. február 27., kedd
Waiter, there' something in my ... pie!
Érdekes eseménysorozatot hívott életre a nemzetközi blogszféra három ismert személyisége: Andrew, Jeanne és Johanna. Már az előző alkalommal is elszalasztottam a határidőt (a téma akkor a ragu/stew volt). Persze most is későn kaptam észbe, s a kiírt határidő (február 26) szép lassan elcsoszogott mellettem....
Az elmúlt hetekben egészen belemerültem az arab konyha világába, s az Ezeregyéjszaka meséinek csodálatos világa inspirálta a pitét, amit most megmutatok. Az ízek, fűszerek és alapanyagok harmóniája varázslatossá teszi; s bár hús nélküli étel, mégis laktató vacsora válhat belőle.
A recept - marokkói ihletésű cukkinis pite
1 csomag rétestészta
2 cukkini, fél centis karikákra vágva,
2 gerezd fokhagyma, összenyomva
1 cm-es gyömbérdarab, apróra vágva
2 dl alaplé (hús- vagy zöldséglevesből)
2 tojás
5 evőkanál dióbél
fahéj
só
vaj a forma kikenéséhez
Két evőkanál olajon a fokhagymát és a gyömbért gyors kevergetés mellett átmelegítem, majd hozzáadom a cukkinit. Nagy lángon 5 percig folyamatos keverés mellett összepirítom, sózom és meghintem a fahéjjal, majd félreteszem.
Az alaplevet felforralom, a felvert tojásokat a hőkiegyenlítés módszerével hozzákeverem, majd a keveréket felforralom és kb. 2 percig főzöm, míg be nem sűrűsödik. Hozzáadom a cukkinihez.
A kivajazott sütőformát kibélelem 3 réteg rétestésztával, úgy, hogy a szélein túllogjon, meghintem a dióbéllel, ráöntöm a cukkinis keveréket és az egészet befedem újabb 3 réteg tésztalappal. A tetejére locsolok 2 evőkanál olvasztott vajat. 200 fokra előmelegített sütőben 20-30 percig sütöm.
Forrón, fűszeres-csípős paradicsommártással tálalom.
2007. február 25., vasárnap
Bienvenue á Paris
Az elmúlt pár napban újra bebizonyosodott előttem (is), hogy fanatikus gasztromániás vagyok (a velem utazó két férfiú valószínűleg elég sokat tudna erről mesélni...).
Üzleti ügyben Franciaországban jártam a héten, és a jó szervezésnek (illetve a szerencsének) köszönhetően volt idő turistaként eltölteni pár órát. Valóban pár óráról volt csak szó: egy délután Párizsban és egy fél délelőtt Lille-ben, útban a találkozó helyszínére.
Azonban az idő rövidsége sem gátolt meg abban, hogy minden pillanatban olyan helyekre vadásszak, amiknek bármi köze is van a gasztro-világhoz: csokoládé-manufaktúra üzlete, apró tart-okra szakosodott pékség, borokat kínáló üzlet, bisztrók, éttermek, kávézók.
És aminek a legjobban örülök: rábukkantam egy régóta vágyott konyhai tárgyra: egy tagine-ra! Igaz, nem kimondottan kapcsolható a francia konyhaművészethez, de Párizs egyik, leginkább arabok lakta utcájában egy csöppnyi húsbolt pultján csücsült hívogatóan, hát hogyan is tudtam volna otthagyni! Méretes termete miatt már jó pár órát gondolkodtam rajta, hogyan fogom Marokkóból hazahozni; de most tálcán kínálkozott a lehetőség: ugyan repülőre most sem ültem vele; de pár nap múlva meg fog érkezni egy kamionnal.
A marokkói fiatalember igencsak meglepődött, amikor ráböktem a kúpra, és habozást nem tűrve már alkudtam is rá. Hamarosan újabb csodálkozó pillantást vetett rám, amikor a benne készíthető ételek felsorolását és mikéntjét magam folytattam; azután pedig jót eldiskuráltunk az alapanyagokon és recepteken. Ismét megállapítottam, hogy itthon nem lesz egyszerű autentikus ízeket varázsolni, hiszen az alapanyagok beszerzésben eddig mindig nehézségekbe ütköztem.
Tehát az edényke megérkezését követően várhatóak az első beszámolók a használatba vételéről!
2006. október 12., csütörtök
English moments
Yesterday evening I found something at my desk: my parcel has arrived from a secret EBBP member! It was full of typically English foods, I can't wait to taste all of them! Sarah from Eating Britain has made a huge suprise for me, showing a slice of her homeland.
First of all, a tin of baked beans! I've heard a lot about it but never tried it before!
A pakcet of English Breakfast tea, of course best served with a little ouch of milk.
A bar of milch chocolate with orange and almond. Hmm, tastes sooo good!
A jar of lemon and ginger marmalade. I can imagine how wonderful can be a tart covered with this fruity marmalade!
Classic Christmas Pudding with cider and sherry. I'm not sure I'll be able to wait until Xmas to try it... I'm afraid I have to find somewhere an other one if I would like to show it my family...
Brandy flavour Sauce. Original custard from the United Kingdom :) Well, to tell you the truth I've never made custard so I've only a little information which is the best cake or food to serve it. Does anyone can help me?
Johanna, many thanks to host the event!
Sarah, thanks for the delicious goodies! Do you reveal what has left from my packet???
2006. augusztus 6., vasárnap
EBBP #5 - the taste of summer
What was inside:
Greetings from Linz in the form of linzers (2 minutes after opening the package 2 slices of three has gone away...)
A bottle of Sonnleiten - Weißer G'Sprizter - a savoury white wine with sparkling water. Already tested: served chilled for the dinner - Great!
Salade dressing - test will come tomorrow evening
A jar of home made apricot jam. All the flavours and feelings of summer are inside. Soooo good!
One of the favourite austrians - a little Mozart (no, not the son of the famous composer) but an extremely good chocholate liquer. Do I have to say how I like it???? Well, I wish I could share it with everyone to know what about I'm talking :)
If you would like to track all other packages - visit the Cooksister to know more about the "taste of summer".
Thank you Gerda once again, I'm glad to get YOUR package!
2006. július 14., péntek
Foodography, azaz fotózz, ne csak egyél!
Jó, hogy a világhálón ilyen sok lehetőség van arra, hogy közösségbe kerüljön az ember, találjon hasoló érdeklődésűeket. Évekkel ezelettő mindez még elképzelhetetlen volt, ma már az tűnik lehetetlennek, hogy valaki életében nem látott még web-böngészőt. Beszivárgott a mindennapjainkba, nagyon jó példa erre a főzés (nemhiába: gasztroblog...): megadatott az a lehetőség, hogy a gép elé leülve másodperceken belül több száz recept közül válogass, amelyekehez ráadásul képek is vannak, kapsz tálalási ötletet is, és vélemények segítik eldönteni, jó-e a recept, vagy még véletlenül sem érdemes vele próbálkozni; esetleg min változtass, ha kipróbálod.
Ez a fajta szabadság dícséretes dolog. Lehetség nyílik hasonló érdeklődésű emberekkel csevegni, földrajzi távolságokat áthidalva.
Jómagam pár hete szemezek a Foodography kihívásaival: készíts fényképet megadott témában, mutasd meg a többieknek, s okulj a kritkákból. Mindig az volt az egyik legjobb mérőeszköze a dolgoknak, ha mások, függetlenek, kívülállók elmondják véleményüket. Lehet belőle tanulni, lehet vele vitatkozni és lehet rajta megsértődni; hogy aztán a munkálkodó "majd én megmutatom nektek" lendület új erőt adjon a próbálkozáshoz.
A téma, aminek kapcsán rászántam magam a képek feltöltséhez: bor és pohár. Gyere, és nézd meg a többiek képeit is.
2006. június 7., szerda
India ízei
Az utóbbi hetekben mintha kicsit eltávolodtam volna a főzéstől. Neeem, ez nem igaz. Csupán kiélvezem azt, amikor hazaesve nem kell már bíbelődni a vacsorával: anyukám és párom édesanyja főzte tartja a lelket bennünk. De be kell vallani, már nagyon hiányzott, hogy szöszmötölhessek a konyhában, csodálkozva kavargassam az ételt: na, ebből vajon mi lesz majd? Annak ellenére, hogy a nap legnagyobb részét nem töltjük otthon, néha igenis jólesik a pihenésre szánt időt a konyhában serénykedve tölteni. Olyankor feltöltődök energiával, úgy érzem, bármibe fogok, csak sikerre vihetem. Nem vagyok igazán nagy főző-virtuóz, de az évek alatt felhalmozott gyakorlat elég ahhoz, hogy menthetetlennek tűnő ételekből mégis ehető vacsora legyen. Éppen ezért 1. ismeretlen receptek kipróbálásába is bátran belevágok, hiszen már a második olvasásra tudom, mit kellene másként csinálni, többet/kevesebbet beletenni, hogy jó legyen; 2. és az is előfordult már, hogy valamiből nem egészen az lett, aminek indult. A pillanat szülte.
Az, hogy valaki mer-e otthon kenyeret sütni, sokban múlik azon, mit gondol a kenyérről. Ha csupán "kiegészítő" forrásnak tartja, akkor nem biztos, hogy valaha is megérti, mitől kenyér a kenyér, és mi kell ahhoz, hogy jól is sikerüljön. Számomra a kenyér egy önálló csoda. Sokszor fordult már elő velem, hogy "tanulmányozás" céjából elrágcsáltam jópár szelet kenyeret: hogy megtudjam, milyen az állaga, érezzem, érzékelhessem a tésztáját. Beszereztem már elég sok háttérinformációt a kenyér történetéről, az emberiség étkezéseiben betöltött szerepéről; az elkészítés mikéntjéről. Hónapok óta magam sütöm a kenyerünket; és az, hogy az élesztős "magyar" kenyér elkészítésében valamelyest gyakorlatra tettem szert, felbátorított, hogy megismerkedjek más népek kenyereivel is. A pizza készítése tiszta sor: szinte hamarabb ment az olasz tésztakenyér sütése, minthogy az első levesem megfőztem volna. De mi van az olyan egzotikus országokkal, mint india, az afrikai államok, az arab népek kenyerei?
A napokban bukkantam rá Indira kedves, szívhezszólóan helyes blogján arra a naan receptre, amit örökre bevéstem "A" szakácskönyvembe. Az írja: "forrón és frissen kikerülve a tandoori kemencékből, ..., a NAAN megtestesít mindent, amiért jó a fehér gabonaliszt". És igen, mivel a városomban nincs egyetlen jó indiai étterem sem, hát persze, hogy kell egy hely, ahol mégis élvezhetem e nagyszerű konyha remekeit: a saját konyhámban!
A naan-hoz egy egyszerű csirke curryt készítettem némi sült gyökérzöldséggel. A lepénykenyeret Indira utasításai szerint készítettem el, mindenből pontosan annyit tettem bele, amennyit ő javasol. Csupán egy igazán jó lávaköves sütő-alkalmatosság hiányzott hozzá, de azért az egyszerű sütőben is fantasztikusan szépre és finomra sültek!
A naan recept
Kevés langyos vízben elkevertem 1 kávéskanálnyi cukrot 2 teáskanál szárított élesztővel. Ezt hozzáadtam kb. 1 kg liszthez, 2 evőkanál tisztított vajhoz (ghí), majd kb. 400-450 gr joghurttal rugalmas tésztát gyúrtam belőle, amit ízlés szerinti mennyiségű sóval ízesítettem. Miután a tészta összeállt, még kb. 5 percig gyúrtam (mielőtt nekikezdtem gyúrni-dagasztani, olajjal megkentem a tésztát), majd letakarva pihentettem. Indira receptje szerint a legjobb, ha 1 egész éjszakán át pihen a tészta; nekem erre sajnos nem volt időm, így kb. másfél-két órát hagytam a tésztát, mielőtt kisütöttem. Sütés előtt kb. 1 cm vastaggá nyújtottam az öklömnyi tésztalabdacsokat, azokat megkentem olajjal, a tetejére pirított hagymát és fokhagymát nyomkodtam és kb. 220 fokos sütőben 7 perc alatt barnás-hólyagosra sütötem.
A curry recept
1 fej hagymát kevés tisztított vajon megpároltam, ehhez hozzádobtam 2 gerezd apróra vágott fokhagymát is. A sercegő hagyma-keverékre borítottam a curry keveréket (mivel elég ritkán jutok hozzá valamennyi hozzávalóhoz egyszerre, vagy a boltban vásárolt kész fűszerkeveréket használom, vagy nagyobb adagban készítem el, és a fűszeres üveget megtölve gondoskodok a későbbi használatról is - hagyományosan az alábbi fűszereknek muszáj benne lenniük: szárított chili, koriander, római kömény, mustármag, fekete bors, görög széna, currylevél, gyömbér, kurkuma, fahéj - aztán kedvtől és lelkiállapottól függően ez az összetétel változhat)
Miután a fűszereket a vajon megfuttatam, rádobtam 1 felkockázott paradicsomot, 1 nagyobb darabokra vágott paprikát és 2 nagyobb kockákra vágott csirkemellet. Ha a zöldségek nem engednek elég levet, egy ici-pici vizet (jobb lenne a húsleves; de nem mindig van kéznél) szoktam hozzáadni, hogy segítsek a húsnak megpárolódni. Lefedve 10-12 percig rotyogtatom a szaftban, szójaszósszal vagy tengeri sóval ízesítem.
Most a curryhez sült zöldésgeket is készítettem: burgonyát, édesburgonyát, friss zsenge karalábét, hagymát és fokhagymát felkockáztam, olivaolajban meghempergettem őket; sóval-borssal fűszereztem és 220 fokos sütőben alufóliával letakarva 3/4-1 óra alatt vajpuhára sütöttem.
21:16| Nemzetközi | Ételek | Aubergine
2006. május 25., csütörtök
Paprika&Parmezan Snail
Now, for the sake of the third edition of Hay Hay it's Donna Day the recipe was Checquerboard Snap Cookies, and the host this time is Clare from Eatstuff. According to the rules, the cookies have to have at least 2 flavours and 2 colours. (you can find the original recipe here)
To make my own version, I've choosed a salty one and redesigned the original cookie. I bake this cookie almost the same way as Donna does, since I got the right to step into my mother's kitchen, it was among my first attempts.
The recipe
To make the dough, mix well 185gramms of butter with 500gramms of flour, add 1 teaspoon baking powder, 1 egg, and 1 or 2 tablespoons of sour-cream. Salt it to your taste. Remove the half of it and set aside. Add 3 talbespoons of grated parmezan to the first half, and 2 talbespoons of groud red (peferably Hungarian) paprika to the other. Roll each amount of doughs 4mm stick. Place the red one below, spread butter on it as thick as possible, spread with grated cheese (I used emmantaler); cover it with the "white" dough, roll like a paper, and cut off 5-6 mm slices. Bake in medium temperature for 10-15 minutes.
12:03| Finomságok | Nemzetközi | Aubergine
2006. április 7., péntek
Mexikói álom
Hát igen. De jó is volna egyszer ellátogatni Mexikóba... Addig is marad a Tequila, a jalapenos, és nem utolsó sorban az a sok finomság, amit a mexikói konyha ad. A Tequiláról már nem is beszélve... Ja, hogy már említettem? Azt hiszem nem véletlen. Az első, a mexikói ízvilághoz tartozó élményem bohó ifjúkoromban a hétvégi (és hét közbeni) bulikhoz, akarom mondani baráti összejövetelekhez kötődik. Barátnőimmel a fárasztó előadások után be-beültünk a kedvenc kávéházunkba, és éjszakákig tudunk beszélgetni a világ dolgairól, a fiúkról, a divatról.... és mindemellett egy-egy pohárka Tequilát is elfogyasztottunk, citrommal, sóval. Talán az ivási "rítus" az, ami annyira kelendővé tette az egybként torokégetően erős italt? Vagy a rengeteg napfény, ami belőle árad? Nem tudni. Mindenesetre érdekes, hogy hazájában nem a "megszokott" módon, sóval és citom-, illetve lime karikával fogyasztják, inkább vízzel hígítva.
Az ital maga egy agave nevű, a liliomfélék családjába tartozó növény tüskés levelekkel borított gumójából készül, amelyet előbb fermentálnak (kemencében füllesztenek), erjesztenek, majd kétszer lepárolják és végül gondoskodnak a végső, állandó alkoholtartalomról. Mindez fáradságos és izzasztó kézi munkával készül. Az így előállított ital víz tisztaságú, jellegzetes ízű (ez a Blanco, White vagy Silver Tequila). Az érleletlen, de színezékkel barnított ital a Gold Tequila. A valódi fahordós érleléssel készült,aranysárga nedű neve Tequila Reposado; de amennyiben éveken keresztül a hordóban pihen, már Tequilas Aneio-ról beszélünk. És az agave növény igazán tudja, hogy a jó munkához idő kell: tíz éves koráig gyűjti magába az esőcseppekel érkező zamatokat, élvezi a napsugár csiklandozását; csak utána "nyílik meg", bontja ki a benne rejlő ízeket. Neve latinul "csodálatost" jelent. Igen, valóban az.
A Tequila ízének könnyedségéhez remekül illenek a tortilla chips-szel bekebelezhető mártogatósok, dip-ek. Olyan esős, borongós napokon, mint az elmúlt napokban, szükségét éreztem egy kis szívet-lelket melengető ételnek. A Tequila gondoskodott a gyors átforrósodásról, a hozzá előételnek készített saláta pedig előkészítette a gyomrot a többi, szintén mexikói stílusú ételnek.
A saláta receptje
Hozzávalók gyanánt összeaprítottam egy zöld kaliforniai paprikát, egy sárga húsú paprikát, két mézédes, fürtös paradicsomot, aki nem bánja, hogy tűzbe borul a szája, ne hagyja ki a chilipaprikát sem; kevés vöröshagymát és egy egész avokádót (az avokádót, miután a héjából kikanalaztam, nagyobb falatokban hagytam, hiszen a harsogóan friss zöldségek közöt a vajpuha avokádófalatkák igazán kellemesen hatnak).
Az öntethez 2/3 rész majonézt összekevertem 1/3 rész tejjel, sóval és kevés borssal ízesíttem, 1 lime levével hígítottam. Közvetlenül tálalás előtt adtam hozzá egy jó kanálnyi őrölt köményt; és hogy igazán autentikus legyen, egy szép nagy csokor apróra vágott koriandert. Mindezzel meglocsoltam az összekevert zöldségeket, és tortilla chips forgácsokkal tettem tartalmasabbá.
Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...Linkek
Régiek
- 2013. 01. 01.
- 2008. 02. 01.
- 2008. 01. 01.
- 2007. 12. 01.
- 2007. 10. 01.
- 2007. 09. 01.
- 2007. 08. 01.
- 2007. 07. 01.
- 2007. 06. 01.
- 2007. 05. 01.
- 2007. 04. 01.
- 2007. 03. 01.
- 2007. 02. 01.
- 2007. 01. 01.
- 2006. 12. 01.
- 2006. 11. 01.
- 2006. 10. 01.
- 2006. 09. 01.
- 2006. 08. 01.
- 2006. 07. 01.
- 2006. 06. 01.
- 2006. 05. 01.
- 2006. 04. 01.
- Jelen
