2013. január 22., kedd
5 év után folytatódik!
bővebben itt
2008. február 18., hétfő
Még mindig Pozsony
Talán kitűnik, utóbbi hónapok egyik kedvenc gasztro-célpontja (nálam) Pozsony. Mivel nincs messze a magyar határtól, akár hétvégi célpontnak is nagyszerű. Nem csak enni lehet jókat, szuper borbárok is várják a fanatikusokat, utána pedig jöhet a bulizás!
Mama a papa borpince és étterem
2008. február 16., szombat
UFO
Jellemző, hogy bár a helyet még novemberben fedeztem fel, jókora késéssel érek el ide a hírekkel... (egyébként azoknak, akik az utóbbi időben annyit kérdezgetnek, mit is szeretnék közelgő születésnapomra, ezúton üzenem: időt...)
Az étterem Pozsonyban, a Novy Most (új híd) tetején található, sportosabbak nyugodtan menjenek fel lépcsőn (430-at kell megmászni), a kényelmesebbek lifttel szemvillanás alatt fenn vannak 85m magasságban. Gyönyörű kilátás a városra, a Dunára, pazar ételek, profi kiszolgálás, jó hangulatú éjszakai élet. watch.taste.groove, ahogy a frappánsan megválasztott szlogen mondja. A konyha saját bevallásuk szerint "mediterrasian", azaz a ázsiai és a mediterrán konyha ízei ötvöződnek. Én inkább azt mondanám, olyan mutassuk meg, mit tudunk jellegű. Ami abszolút melletük szól, az a végtelen gondos és figyelmes kiszolgálás, amilyennel mostanában nagyon kevés helyen találkoztam. A borlapon egyaránt szerepelnek a világ nagy híres borvidékeinek hírvivői (Ausztrália, Új Zéland, Chile, Franciaroszág stb), és természtesen akadnak hazai borok, amik méltóan veszik fel a versenyt a nagyokkal.
2008. január 12., szombat
Ahol egy jó osztályzatért jóllakatnak...
Persze, otthon, édesanyánk konyhájában akár jó az osztályzat, akár rossz, vígasztaló-korholó-ösztökélő szavak és étel mindig várnak.
De Pozsonyban tényleg van egy olyan étterem - vagy inkább kocsma - , ahol egy ötösért (illetve a helyi rendszer szerinti A osztályzatért) megtömhetjük bendőnket egy finom levessel. Mondanom sem kell, a helyi egyetemisták törzshelye, mindig szinte zsúfolásig tömve van a fiatalokkal, akik egy jó pohár sör mellett elüldögélnek, beszélgetnek, vagy éppen a jól megérdemelt ételüket lapátolják be.
A másik jellegzetessége (és a tulajdonosoknak ez volt a fő célja), hogy 7 hangulatos termen és 1 teraszon keresztül felvonultatja az egész szlovák történelmet, a pogány időktől kezdve egészen a 19. századig.
Külön étteremrészt szenteltek például Juraj Janosiknak (ez volt az én kedvenc helyem, már csak a fiatalember szívszorítóan szép története miatt is), a szlovák Robin Hoodnak, aki a legenda szerint a gazdagoktól lopott és azt a szegényeknek adta. Számos filmet és televíziósorozatot forgattak róla hazájában és Lengyelországban is, és közel olyan népszerűségnek örvend, mint nálunk például Rózsa Sándor.
De a termek között találhatunk még egy szlovák kunyhót is, amelyet a Pavelica család házának darabjaiból építtek fel újra itt az étteremben; vagy például a bárt a szlovák nyelv megalapítójának emlékére szentelték; a Lovagok Terme a szláv hódítások idejére visz bennünket vissza, ahol a kereszt alakú asztalnál ülve igazán fejedelmien érezhetjük magunkat.
Az étteremben egyébként 500 ülőhely található, a legenda szerint ennyi katona volt Pribina, az első szlovák uralkodó rendjében.
A falakon és folyosókon lépten-nyomon eredeti népművészeti elemekbe, gyönyörű régi bútorokba, fa tüzeléses kályhába botlunk. A kályha melege mellett még a jéghideg sör is jól esik, mert a helyiek ajánlása szerint a szlovák ételeket csak sörrel szabad fogyasztani, hogy ne üljék meg a gyomrot. Az étlapon bőségesen szerepel étel, még nehéz is a válsztás a közel 200 étel közül. Természetesen a bryndzové halusky (brindzás burgonya galuska) nem maradhat el, ahogy a káposztás lokse sem (a mi palacsintánkhoz hasonló étel párolt káposztával töltve).
az étterem linkje
mások is jártak itt
élvezd a pozsonyi kirándulást
2007. szeptember 24., hétfő
Kiskun ínyesmester
Kár volt a múltor elkiabálni, ím, egy hónap kimaradt a blogozásból... De ez az idő jó volt arra, hogy felmérjem, milyen mértékű a szenvedélybetegségem: néha már komolyan úgy éreztem, megbolodulok egy kis írás nélkül. Aztán persze mindig jött valami más...
De most aztán igazán nagy apropója van a "visszatérésnek", új lendületet kaptam! Tegnap, immár harmadik alkalommal rendezték meg szülővároskámban a Kiskun Múzeumban a Múzeumi Cukrászda rendezvényt; asütemény sütő versenyz háziasszonyok és -urak számára. Míg tavaly "csak" tapasztalattal gazdagabban távoztam a megmérettetésről, az idén, legnagyobb meglepetésemre, én kaptam meg a kitüntető "Kiskun ínyesmester" címet, a szakmai zsűri az én süteményemet találta a legjobbnak.
A családi berkekben már nagy sikert aratott Bakewell tart volt a nevezettem, ez az egyszerű, ám mégis különleges teasütemény; amit most egy 2005-ös évjáratú, saját készítésű potyókaszilva lekvárral gazdagítottam. Álmomban sem számítottam ekkora sikerre, bár az tökéletesen jellemző rám, hogy öt perccel lekéstem az eredményhirdetést...
2007. augusztus 21., kedd
Aceto Balsamico
Amióta Mamma beleültette a bogarat a fülembe a balzsamecetes koktéllal, egyfolytában próbálgatom, mihez lehet még használni, mert imádom az ízét. Bújtam a netet, hogyan lehet sűrű díszítő-sziruppá változtatni, mert imádom, amikor az éttermekben ilyennel firkálják össze a tányért.
A múltkori olasz tan-túra alkalmával berontottam egy szupermarketbe, egy gyors bevásárlásra, és ott bukkantam rá arra a csodára, amivel ilyen frankón lehet rajzolni, és nagyon finom is!
Ps: visszatértem a szürke hétköznapokból jól megérdemelt, éves szabadságomról; így újra aktív résztvevője leszek a gasztroblogger társadalomnak! Már alig várom Eszter fordulóját a VKF-en!
2007. augusztus 5., vasárnap
Pillanatkép
Nem sok olyan helyen jártam az utóbbi időben, ami ennyire elragadott volna, de ha valaha Saluzzo város környékére sodor benneteket az élet (Piedmont, Olaszország), akkor keressétek fel a Poggio Radicati-t, ahol az eredeti piemonti konyhával ismerkedhettek meg, modern tálalásban, fantasztikus környezetben.
Természetesen részletekkel is szolgálok majd, de már csak a nyaralás után!
S egy idézet, amit náluk hallottam (az eredeti Dionüszosztól származik):
"É boun pensiero, aspirando a grandi cose, curare le piccole."
vagyis: a nagy dolgok mellett jó, ha a kisebbekre is jut időnk...
2007. július 2., hétfő
VKF VI. Komplementer ízek by Lorien
Nos hát igen, a határidő már réges régen elmúlt, de Lorien, a hatodik kör házigazdája volt olyan rendes, és megengedte, hogy kicsit késve csatlakozzak a többiekhez. Az elmúlt hetekben alaposan megkóstoltam a kecskeméti borvárosban felvonult borok nagy többségét (el sem merem árulni, hány házikó képviselte tágabb és szűkebb hazánk borvidékeit; és akkor a pálinkákról még nem is beszéltem - no, majd legközelebb!); sőt, még egy villám-gyógyüdülésre is telt, nagyon rám is fért a lumpos hét után, meg úgy egyébként is. Ezért adódhatott az a szégyenteljes dolog, hogy a napok csak teltek, és nekem eszembe sem jutott szegény kis blogocskám és a közelgő nagy-nagy VKF esemény. DE!
Amíg a finom meleg gyógyvízben áztattam a lábam, azon meditáltam, mi a csudát rejthetnek a komplementer ízek. Mert nekem kapásból a komplementer szó hallatán egy régi, jól betanult fogalom jutott eszembe (emlékeztek??):
"egy A esemény komplementere olyan esemény, amely akkor és csak akkor következik be, ha az A esemény nem következik be" - ám ezt az ízek világára nehezen tudtam átültetni. Nincs olyan íz, amikor csak akkor érződik, amikor egy másik nem (feltételezve, hogy a két íz egy ételben található meg).
Így tovább eveztem a tárgyi tudás tengerében, amíg eszembe nem jutott, hogy vannak komplementer színek is (pont, ahogy Lorien tolmácsolásában megtudhattuk az Ínyesmestertől). Ezek "egymást fehér fénnyé kiegészítő színek", vagy ellenkező árnyalatoknak is hívják őket. Szóval mégis valahol itt kell keresgélni az ételekkel kapcsolatban is. Legyenek az íz-körben egymással szemben elhelyezkedőek, okozzon együttes használatuk meghökkenést; mégis összeségében egészítsék ki egymást. Jó kis feladat, ugye? Már majdnem nem tudtam, mit is kellene itt felvonultatni, amíg eszembe nem jutott egyik klasszikus kedvencem, de idő hiányában nem főzőcskéztem, csak vettem a desszert alapanyagát, és azt párosítottam össze egy itallal, a borral (sajnos ez már önmagában sántít egy kicsit, csúnya allergia miatt a csokoládét általában már csak szagolgatom; de néha-néha, fővesztés terhe mellett lecsúszik egy-egy harapásnyi).
Komplementer ízek - Csokoládé és a vörösbor házassága
Már annyi helyen zengenek ódákat erről a párosításról, ami első látásra azért meghökkentő, valljuk be. Nem kívánom ragozni az előttem szóló okosokat, miért is érdemes együtt kóstolni ezeket; de egy-két alapszabályra azért érdemes odafigyelni, hogy ne hajítsuk a sarokba a tábla csokit (vagy az üveg bort) morgolódva:
- ne legyen túl savas a bor, tanninjai lágyak és érettek legyenek
- a csokoládé pedig jó minőségű, magas kakaótartalmú (több, mint 55%), elsősorban töltetlen fekete legyen, de számos töltött változathoz is remekül passzol egy-egy érett vörösbor.
És ha már rátaláltunk az összhangra, utána nyugodtan lehet csokoládés édességekkel is próbálkzni, de semmiképpen ne vigyük túlzásba a cukor használatát; maradjon meg a kesernyésen-édeskés jelleg.
Weninger Syrah Sopron 2004 vs Leysieffer borsos csokoládé
A bor csodálatos, már-már krémesen sűrű textúrájú, erdei gyümölcsökre emlékeztető ízzel, finom fűszerezettséggel, "pontelég" hordós felhanggal. A szőlőfajtát ismerhetjük még shiraz-ként is, bőven termő, magas cserzőanyag tartalmú, kiválóan alkalmas a tölgyfahordós érlelésre (francia fajta, de manapság legtöbbször ausztrália jut eszünkbe róla, mint elsődleges termőterület).
A csokoládé pedig érdekesen csípős; meglepetés bors-darabokkal, amik akkor jönnek, amikor nem számít rá az ember; így kiegészíti a borban is meglevő borsos aromákat.
A csokoládéért (és az újságért) köszönet Georg-nak! Vielen Dank, Georg! Es hat geschmeckt!
2007. június 6., szerda
A következő forduló
Ezennel közhírré tétetik, hogy a következő VKF forduló házigazdája Lorien lesz!
Sok sikert neki a szervezkedéshez!
2007. június 4., hétfő
VKF mini fűszerlexikon II.
VKF mini-Fűszerlexikon, ahogy a gasztrobloggerek látják a fűszervilágot
Gyömbér
Doctorpepper nem elégedett meg a pepperkakor elkészítésével, új kihívások elé nézett: a fagyipostokhoz felsorakozva egy gyömbéres fagyival is megörvendeztet bennünket.
Azt hiszem, joggal lehetünk irigyek DolceVitára, aki épp csak megérkezett toscanai vakációjáról, és becsusszant a játékra egy gyors gyömbéres trüffel recepttel.
Marmalade egyelőre megmaradt a jól bevált receptnél, a gyömbéres-citromos szeletnél; de azért reméljük, amint talál új sütiket, minket sem felejt el tájékoztatni!
Kardamom
Nemisbéka is neheztel rám, nem hagytam érvényesülni gyönyörűen ápolt fűszereskertjét! (könyörögve kérem az egyik következő VKF játék-szervezőt, legyen téma a zölfűszer!!! :)) De remélem az új szerzeménye, Paul Gayler nékülözhetetlen ízeskönyve némileg ellensúlyozza szörnyű galád ötletemet... A recept, amivel előállt az Istennő, egy gyönyörű és igen finomnak látszó kardamonmos eper-flognarde.
Parizán Orsit ismét befogadták egy post erejéig, de miért is nem nyit már végre saját, különbejáratú blogot? (bár, amíg időről-időre megörvendetet bennünket ilyen és ehhez hasonló receptekkel más oldaláról is, akár el is tekintük ettől az aprócska részlettől...) Szóval az almatorta igenis zseniális!
Spacemonkey első találkozása a kardamommal C&V-nek köszönhető, és az ominózus kardamom-postnak (többen is hivatkoztatok rá, mint forrásra). Örülök, hogy elkészítette ezt a kardamomos-mézes csirkét, a hozzávalókat és a fotókat elnézegetve biztos befutó lesz jó pár helyen (nálunk legalábbis biztosan!).
Kávébab
Kevésbé ismert oldaláról mutatkozik be a kávé Áginál, aki fűszeres kacsát készített, és a mártás markáns fűszere a kávé; vörösborban (!) kiforralva.
Koriander
Fűszer és Lélek nem enged a huszonegyből. Hát még, ha korianderről van szó. Szerencsére nem inogott meg, amikor a szigorított feltételek miatt a koriander levél "mellékvágányra" került, elővette a koriander magot tartalmazó üvegcsét, és már főzte is az általam is nagyra becsült dafinát, ezt az izgalmas zsidó ételt.
Ti tennétek poloskaszagú kaprot a paradicsomlevesbe? Mert Grenadine nagyon vállalkozó szellemű, ő azt mondja, így szereti a legjobban ezt az ételt! Pesze ha elolvassátok végig az írását, rá lehet jönni, hogy a korianderről van ám szó!
Köménymag
Gyönyörűséges salátát alkotott Mamma, és egy igen mókás/hasznos népi bölcselettel is gazdagabbak lettünk: a fránya bolhák továbbállnak, ha Zöldcsütörtökön köménymagos zsömlét eszünk... Mivel az idén erről már lekéstük, jövőre jó volna, ha Mamma időben emlékeztetne bennünket!
Mák
Anának igenis mákja volt, bármit is mond Monthy... Imádnivalóak a stanglik! És főleg, hogy a mákot fűszerként használta!
Mustármag
Dibbuk saját fejlesztésű mustármag-mártása nagyon jól hangzik, külön dícsérem szorgalmáért, hogy két fűszermártással és készült erre a fordulóra!
Végre! Még egy mustáros trappista sajt rajongó! Zsu hasonló elvetemült ízlésű gyermek lehetett, mint én; de mi sem bizonyítja jobban, hogy a mustár egészséges, hogy mindketten szép-okos felnőttek lettünk :) Fantasztikus mézes-fahéjas mustár illatozik a befőttesüvegében!
Nigella
Csak a rend kedvéért tisztázzuk, hogy Nigella Sativáról van szó. Azaz Kerti Katicavirágról. Vagy Parasztborsról. Vagy Feketeköményről? Anna igen korrekt, irodalmi hivatkozásokkal megspékelt leírást ad erről a nálunk nem túl ismert fűszerről; illetve rögtön mutat egy egyszerű lepénykét, aminek segítségével garantáltan meg fogjuk kedvelni a fekete magocskákat. (szerintetek Nigella Lawson-nak tényleg ez az anyakönyvezett neve, vagy csak egy jó marketingfogásról van szó??)
Római kömény
Szegény Cserkével jól kitoltam. Szánom-bánom minden bűnömet, ha tudom, jóváteszem. Felajánlom neki az első szüret eredményét a most kialakításra kerülő fűszerkertemből (feltéve, ha főz nekem egy ilyen nagyon jóképű fűszeres piláfot).
Sáfrány
Piszke kontinentális paella-változatot készített, az anyóstól kapott sáfrány felhasználásával. Még csak most bontogatja a szárnyait, reméljük, sok szép receptet olvashatunk nála.
Só
Személyes kedvencem (már ha nekem lehet ilyen) a gyerekkorom mesemondó versenyét idéző (de csak a címig!) post a sóról, Zsuzskától. Tudományosan érdekes, egy csomó hasznos dolgot el lehet sajátítani, például hogy Karthagó földjét nem szórták be sóval pusztulása után (igen lényeges kérdés, hátha Vágó István egyszer meghív bennünket a pénzes műsor gasztro-különkiadásába).
Szezámmag
Kicsi Vú csont nélkül vette az akadályt. A szezámmagot választotta; érdekes ízvilágú szezámmártást alkotott párolt padlizsánhoz. Gyönyörű fotó, tökéletes recept.
Tárkony
Habár a tárkony tipikusan azon fűszerek egyike volt, amik egy következő fordulóra vártak volna, Phzs, az Ecet és olaj háziasszonya mégis merészen befűszerezte vele a ragulevest, amihez túrógombóc is járt.
Vanília
Rió nem csak egy étellel készült ám! Desszertnek az asztalra varázsolt egy finom, vaníliás madártejet is.
Kismacs kalandos körülmények között (kutyaetetés meg ilyenek) ugyan, de netközelbe került; ennek örömére egy illatozó madártej került ki a keze közül.
Minden kedves játékosnak nagyon köszönöm a fantasztikus recepteket, gratulálok-gratulálok-gratulálok! Ezennel a VKF V. fordulóját berekesztem.
2007. június 3., vasárnap
VKF mini fűszerlexikon I.
BORS
Baba konyhájában csirkemell készült bors mártással, akinek csöppet sem kell szontyolodnia a DolceVitával való "virtuális" gyömbér- és borsharc miatt, a recept szuper lett; valamint köszönjük anyukája és majdaBuday közreműködését is! Azért remélem, az allergiája miatt ő is talál kipróbálásra érdemes receptet a többiek oldalain mazsolázva!
Kacsamell-steak zöldbors mártással, ahogy Dibbuk készíti: alapos és szemléletes leírással és egy kis kitérővel az éttermek rendszerváltás utáni étlapjára.
Hoppá! Tudtátok, hogy a bors szexuális vágykeltőnek is megállja a helyét?? Valószínűleg Fakanál nem véletlenül jutott ilyen fontos információk birtokába; és most már azt is tudom, miért volt ilyen népszerű ez alkalommal a bors (öt blogger is előkereste a konyhaszekrény mélyéről). A borsostokány, a mellé ígért sörrel fantasztikusan étvágygerjesztő!
Macikonyhában a piros bors kapott most főszerepet, és gyorsan ki is derül, hogy nem-nem, nem a rózsaborsról van itt szó. A pirosbors szárított formában ritkábban fordul elő, konzervdobozos változata, sós lében úszkáló bogyócskák keresendők a boltban. Két recepttel is szolgál Maci: egy hátszínnel, amihez piros borsos-konyakos mártást álmodott meg; illetve egy desszert is várakozik az asztalon.
Pamina talpraesettségét az időjárás tette próbára, így lett a tárcsán sütött hús helyett serpenyős étel, ami mégis olyan nagyon jól néz ki! És milyen jó ötlet, hogy fűszeres tortillán tálalta a csirkemellet, amit azután kedvünk szerint tunkolhatunk a finom zöldborsmártásba!
Update: Szemy ugyan picit megkésve, de annál nagyobb szerettel kerül fel az összefoglalóba, egy vagány sajtos-sonkás-borsos rántottával. Csak így tovább, remélem olvashatunk még nála recepteket is! Jobbulást a fránya sebnek!
Univerzálisan felhasználható zöldborsmártás készítési útmutató T3V (alias Okostojás) tollából. Idő hiányában csak röpke szösszenet tőle, de reméljük hamarosan újra olvashatjuk hoszabb eszemfuttatásait!
Chilipaprika
Drámai párosítás Vidvandre háza tájáról a meggyes-chilis öntettel készített kakaós sütemény. Nagyszerűen belecsempészte a fűszervilágot az ínycsiklandó bonbonosdoboz-dizájn blog tematikáját meghatározó csokoládés vonulatba! Hammmm!
Csillagánizs (és a többiek)
Julie második nekifutásra alkotta meg ezt a nagyszerű sült krémet; az első próbálkozást jótékony homály fedi; a lányoknak biztosan máshol jártak a gondolatai :)
Beatbull Úr fűszernépszerűsítő hadjáratba fogott: a méltatlanul mellőzött ánizs és társai segítségére igyekszik sietni egy érdekes recept segítségével: ánizsos-fokhagymás ánizskaporgumó mellesleg csirkemellel és csípős-édes-savanyú-sós uborkamártással (jól felbirizgálja az összes ízlelőbimbót az ízek kavalkádjával!).
Jómagam egy kínai ihletésű édes-savanyú csirkét készítettem, a főszereplő benne a csillagánizs volt. Előétel-jellegű, olyan étvágy-felkeltő falatkának javaslom, csípős is, édes is, savanykás is.
Édeskömény (alias ánizskaporgumó)
Zsúrkenyér fehérboros sertéskarajjal lepett meg bennünket, édesköménnyel. Míg Beatbullnál az édeskömény köretként szerepelt, ebben az esetben fűszerként találkozhatunk vele; majdnem teljesen szétfőve ízesíti a mártást.
Fahéj
Egyik kedvenc filmemben oly sokszor elhangzó mondat miatt már az első pillanatban felfigyeltem Doctorpepper blogjára. Most ez a keksz teljesen levett a lábamról (valahogy úgy, ahogy őt elsodorták a lépcsőn...). Mindig is imádtam az IKEA gasztro-részlegén kóborolni karácsony tájékán, egy-egy zsacskónyi pepparkakor miatt, most végre zsebemben a recept!
Gigi nagyon ügyesen felismerte, hogy nincs szükség a különleges, ismeretlen fűszerekkel való (nem-)tudás csillogtatására, egy régi ismerős is tökéletesen is megfelel, főleg ha egy ilyen tuti fahéjas tölcsérek születnek belőle! Elő az ostyasütőkkel (apropó, tudja valaki, hol lehet ilyet kapni???); ezt ki kell próbálni!
Ismét bebizonyosodik, a fahéj nemcsak az édességek fűszere. Hajnal diósmetéltje már csak a boros mártás miatt is figyelemfelkeltő, hát még hogy sajt is került a tetejére! Izgalmasan hangzik!
Zsófit azt hiszem jól megihlette a VKF előző, reggelis fordulója: sikeresen kombinálta a mostani, fűszeres kihívást a múltkori napszak-feltétellel; így most egy indonéz süteménnyel, a spekkuk-kal ismerkedhetünk meg nála. A fahéj mellett még a szegfűszeg és a szerecsendió is dukál hozzá.
Mademoiselle hozzájárulásával rövidíthetném a recept nevét "fahéjas izé fahéjas izében"-re; de adjuk csak meg a tisztességet neki, mert nagyon ínycsiklanódan néz ki. Tehát, amit a Kisasszony kifőzött: fahéjas fehérborban párolt körte, fahéjas-gesztenyés-kókusztejes öntetben. Érdekes párosításnak tűnik a fehérbor, fahéj és a körte hármasa!
Morzsóka (is) megizzadt, node nem ám a nagy meleg miatt! Akarva-akaratlanul fejfájást okoztam a kiírással, de mégis jól tette, hogy töprengett, mert nagyon érdekes kombinációt alkotott meg a fahéjas-mákos túrógombóccal, amire még vaníliás epres öntet is járt!
Rossamela még a férfi parfümökben is imádja a fahéj illatát, azt hiszem, ez mindenképpen gasztro-függőségre utal, nem? :) A tonhalsteak, amit készített, teljesen az ő találmánya; csakúgy, mint a fahéjas paradicsom; joggal lehet rá büszke; főleg, hogy a párjának is nagyon ízlett!
Fokhagyma
Isteni malacsültet tálalt Gabojsza a családja elé, musdéjjal, azaz erdélyi fokhagymás kencével. A kence nemcsak sültekhez kiváló, ha marad belőle, pár nappal később nyugodtan el lehet használni ízesítőként. Rengeteg változatban készíthető ez az érdekes kenőke, sőt, szerintem a francia aioli valamiféle rokonságban áll vele!
Fűszer-egyveleg
Ebben a "fejezetben" azokat a recepteket gyűjtöttem egybe, amelyek nem kimondottan egy fűszer felhasználásával készültek, hanem "gyárilag" (vagy házilag) előállított keverékekkel ízesítettek.
Chilii csodálatos napkenyérrel örvendeztett meg bennünket, két legyet ütve egy csapásra: a Reggelis fordulót bepótolandó, a jelenlegi, fűszeres fordulót pedig kiélvezendő. Egészséges, és nem utolsó sorban gyors!
Rio számára még ismeretlen vizekre evezett, az indiai csirkéjében használt curry most debült a konyhájában. Remélem a fejfájást nem ez okozta, és hamar odébbillan!
Juc nagyon helyesen tette, hogy rászánta magát a lépésre: megmutatja receptjeit a nagyvilágnak, mert az indiai burgonyaleves zöldborsóval szerintem nem csak az ő családjában lesz kedvenc!
Moes cajun csirkesalátája egy egész fűszerespolcot tartalmaz: bors, római kömény, pirospaprika, kakukkfű, oregano, chili, koriander.... és a cajun fűszerkeverék. Azt hiszem, erre az ételre joggal rámondható, hogy az élet sava-borsa benne van.
Ági Szinbádéktól egy csokor olyan fűszeres ételt nyújtott át nekünk, amelyek az eljövendő meleg napokban segítségünkre lehetnek testünk lehűtésében; kiemelt szerephez juttatva a chilit és a mentát.
Zselyke bátortalanul lépett a tettek mezejére, pedig igazán nincs oka tétovázni: ízes indiai csirke curry illatozik a képen; helyes rizsgombóc társaságában.
Fűszerpaprika
Eszter hű volt a magyar fűszerpaprikához, paprikás csirkét készített; de nem ám a megszokott módon: sütőben pirosra-ropogósra sült csirkecombok ezek, ami még piknik-ételnek is beillik.
Galanga, thai citromfű és kaffirlime levél -az egzotikus vonal
Chili és Vanília, a tőle megszokott színvonalon, egy igen különleges recepttel és a hozzá felhasználandó különleges fűszerekkel rukkolt elő.
Gombapor
Azt hiszem Zsuzsa nagyon jól beletrafált a fűszeres forduló lényegébe: a "megszokott" fűszereken túlkacsintva elénk hozta a gombaport, ami "koncentrált gombaíz"; így a gombát is fel lehet használni, mint fűszer. A legjobban az tetszik, hogy ő maga készíti ezeket a porokat!
Folyt. köv.
2007. május 27., vasárnap
Figyelemfigyelem!
Minden kedves, a konyha környékén járatos Hölgy és Úr figyelmébe!
Ugyan a Nap még párszor megfordul az égen a VKF soron következő, ötödik fordulójának napjáig, de azért emlékeztetőül: június 3-án éjfélig várom a maileket a postokról, a blog és az étel nevével együtt. És akkor sem kell aggódni, ha (még) nincs blogotok: küldjétek el nyugodtan e-mailben az általatok választott étel receptjét, esetleg fényképet is, ha van; szívesen segítek a recept nagyérdeműnek történő bemutásában.
A téma pedig: a fűszerek. Remélem mára már mindenki kiheverte első döbbenetét, hogy "szigorú" kezemmel szétválasztottam a zöldfűszerek vonalát a "hagyományosabb értelemben" vett fűszerekétől; és már sikerült is egy-két variációt kipróbálni. A lényeg: alkossatok szabadon, szárnyaljon a képzelet (én már belendültem: Chili és Vanília utólagos engedelmével a VKF mozaikszót át-transzformáltam egy kissé, hogy logót formáljak a jelen fordulóhoz).
2007. május 10., csütörtök
Kördés - főzőcske módra
Jól nyakon talált Julie és Házi Istennőnnk hógolyója (created by Ági), sokat is töprengetem rajta, mert majd' minden nap felteszem magamnak a kérdést (illetve másoknak teszem fel, de valamiért mindig költői kérdés lesz): mit is főzzek ma???? Ha hirtelen és gyorsan kell főzni, még egy egyszerű spagetti-ötlet sem ugrik be; ha pedig ihletem van, csak úgy roskadozik a hűtő a sokféle ételtől. Úgyhogy a végletek embere vagyok, azt hiszem.
De lássuk az igazi válaszokat:
- Mi alapján főzök, hol találok inspirációt?
Van egy zöld fedeles füzetem, amit mindenhová húzok magammal... az egyik felében a borkóstolási jegyzetek vannak, ha megfordítod, ott pedig minden más: ízek, benyomások, élmények, hangulatok, színek. Egy közös vonás van ezekben: mind a gasztro-vonalról szólnak. Voltatok már úgy, hogy egy étteremben, vagy vonaton ülve a szomszéd étele, szendvicse felkeltette az érdeklődésetek? Persze nem mászok bele más ételébe, távol álljon tőlem a tolakodás, de óvatos pillantásokkal felmérem, mi van ott, és ilyenkor a lengedező illatok, a látvány megérdemel egy-két szót. Lehet az egy jó ötlet a tálaláshoz, egy szokatlan párosítás, bármi. A lényeg, hogy legyen a kezem ügyében valami, ahová felírhatom. Van, hogy a legváratlanabb pillanatokban jut eszembe egy-egy jónak tűnő recept-ötlet, egy-két érdekes hozzávaló kombinálása. Valahonnan innen jönnek az inspirációk.
Az, hogy mi alapján főzök, elég sok mindentől függ: van-e elég időm olvasgatni és szörfözni a neten, járok-e sokat étterembe üzleti ebédekre, vacsorákra: ilyenkor óhatatlanul kipróbálok jó pár receptet, ötvözöm őket. Ha hajtós hetem van (mint az utóbbi 2 hónapban szinte folyamatosan), minden nap megkérdezem valamelyik családos kolléganőmet (általában mindig másikat), hogy kinél mi lesz a vacsora.
- Ragaszkodom-e a receptek minden betűjéhez?
Nem. Határozottan nem. Egyrészt, mert nem mindig van kedvem méricskélni. Ilyenkor ad-hoc jelleggel öntözgetem össze a hozzávalókat (legyen az sütemény), vagy csak úgy dobálom bele a fűszereket. Másrészt, van, hogy valami nem szimpatikus a receptben. Például nem szeretem a köménymagot, akkor rakok helyette mást. Vagy itt vannak az édességek: valamiért sokkal kevesebb cukorral dolgozom, mint az általában leírják. Nem szeretem, amikor egy süteményben nem érezni ki a hozzávalók, a fűszerek, a gyümölcsök ízét, mert mindent elnyom az édes íz. Eljutottam odáig, hogy a párom, aki imádta a házi süteményeket, kapásból kritkát mond mások zserbójáról (persze csak itthon, nekem), hogy milyen édes, szirupos az egész; és rögtön ki is hangsúlyozza, hogy a dió ízének a lekvárral finoman harmonizálnia kell, a tetején a csokibevonat pedig legyen étcsokoládéból, mert az kiemeli az ízeket....
És sokszor főzök saját "recept" alapján. Gondolatban végigcsinálok mindent; eljátszom az egész főzőcskét a konyhában; majd utána kipróbálom élesben is. Van, hogy nem jön össze, ilyenkor párom már tapintatosan nem piszkál, és nem követelőzik, hogy meg szeretné kóstolni. Kivárja, amíg vigyorogva jövök elő; olyankor tudja, hogy jöhet a villával.
- Mi alapján döntöm el, mi legyen másnap az ebéd/vacsora?
Rendszerint aznap határozok, kb. 5 perc alatt (érdekes, megfigyeltem, ebéd előtt, 11 körül igen kreatív szoktam lenni, az esetek 90%-ában akkor döntöm el, mit főzzek este). Ez a hétköznapok zsúfoltsága miatt van így; ilyenkor ebbe az öt percbe kell beleférnie annak is, hogy végigpörgetem, mi van otthon, mit kell venni; összedobom a bevásárlólistát, belesüllyesztem a táskába és rohanok tovább. Este irány a bolt, és pont ezért, ismerve a kínálatot, nem szoktam túl egzotikusra venni a figurát, nagyon kevés "jó" dolgot lehet ott kapni; de ahhoz, hogy nagyobb kínálattal rendelkező boltban tudjak vásárolni, meg kell várnom a szombatot.
A hétvége azonban más, van, hogy előző hétvégén megtervezem a következő heti menüsort, de ha nem teljes mértébken, akkor is van egy-két ötletem, kipróbálni olyan recepteket, amikre hét közben nincs időm (kenyereket sütni stb).
No, repüljön tovább a golyó, talán Dolce Vita in Italy és Rollller még nem nyilatkozott. Itt az idő! Ha bárki más is kedvet érez, ne fogja vissza magát, ezennel felszólítok minden, külön még fel nem kért gasztrobloggert, ossza meg velünk válaszait!
2007. május 2., szerda
(Bor)szolgálati közlegény
Betettem a lábam (illetve a dugóhúzómat) Mamma konyhájába is... Időnként ott is találkozhattok velem, illetve az általam választott borokkal a Borajánlat kategóriában.
Váljék egészségetekre!
2007. április 23., hétfő
Karamell II.
Ha már számtalan variációját kipróbáltuk a cukor-művészkedésnek; evezzünk más vizekre. A téma még természetesen mindig az égetett cukor...
Használjuk fel nyugodtan krémek, pudingok, felfújtak készítéséhez; de tetszés szerint készülhet belőle nassolni való cukorka, esetleg fagylalt is. Az alapok elsajátítása után megnyílik előttünk a desszert-lehetőségek széles tárháza.
Egyszerű karamellkrém
A megolvaszott és karamellizált cukorhoz adjunk mascarpone sajtot. A sajt mennyisége határozza meg a krém jellegét: egészen kevés sajt hozzáadásával, és sötétbarnára karamellizált cukorral karakteres, égett ízű krémet kapunk, ami nagyszerű töltelékként szolgálthat pl. fekete csokoládéból készült formák esetében (lsd például itt).
Főzött karamellkrém
Karamellizáljuk 6 evőkanál cukrot , amit öntsünk fel 4 dl tejjel. A cukor teljes olvadásáig melegítsük a tejet, majd adjuk hozzá az előzőleg 5 evőkanál liszttel kikevert 2 tojás sárgáját (ügyeljünk a hőkiegyenlítésre). Kanalazzuk poharakba és hűtsük ki; de ha a krémhez 10 dkg vajat adunk, torták megtöltésére is kiváló krémet kapunk.
Karamellöntet
Vaníliafagylalt nagyszerű kísérője, amit díszítsünk kevés szálasra vágott mandulával. Az aranybarnára pirított cukorhoz adjunk tejszínt (kb. 5 evőkanál cukorhoz 1 dl tejszín), és főzzük mártás sűrűségűre.
Karamellfelfújt
Készítsünk 5 dkg lisztből, 5 dkg vajból és 3 dl tejből besamel mártást. 8 dkg sötét aranyszínűre pirított cukrot öntsünk fel 0,5 dl tejjel és keverjük teljes olvadásig. Ezt a karamellás tejet öntsük hozzá a kissé kihűtött besamelhez, adjunk hozzá egyenként 3 tojás sárgáját, majd a kemény habbá vert fehérjét. Kivajazott, liszttel behintett tálkákba töltve és a tálkákat vízzel telt tepsibe állítva (félig lepje el a víz a tálakat) 25 perc alatt közepes hőmérsékletű sütőben el is készül a finomság.
Karamell cukorkák
Készítsünk sós karamellát (caramel au beurre salé) C&V receptje alapján; de érdekes, ám kalóriadús nassolnivalót kapunk, ha 60 dkg cukrot, 1,5 dl tejszínt és 1,5 dl kávét egy rúd vaníliával sűrű sziruppá főzünk (a szirup állaga akkor jó, ha vízbe mártott kanálról nem csöppen le). Vajazott sütőlapon terítsük szét fél cm vastagon, majd kihűlés után vágjuk falatnyi kockákra.
Grillázs
A szilveszteri malacka jól ismert alapanyaga a karamellizált cukor és olajos magok roppanós kemény keveréke. 40 dkg cukrot száraz serpenyőben olvasszunk meg, adjunk hozzá 20 dkg durvára tört diót vagy mogyorót és pirítsuk sötét borostyánszínűre. Öntsük vajazott sütőlapra, terítsük fél cm vastagságúra és még kihűlés előtt jelöljük be a kockákat, hogy később könnyebben széttörhessük. De aki kedvet és kitartást érez a cukor-szobrászkodáshoz, próbálja ki a vidéki esküvőkön még ma is szokásos grillázs-torták készítését is.
Karamellfagylalt
Mivel hamarosan beköszönt a nyár, jó, ha lapul a hűtőszekrény mélyén egy pár gombóc fagylalt is: 10 dkg cukorból és fél liter tejszínből karamellás "tejet" készítünk. 5 tojást 5 dkg cukorral habosra keverünk, fokozatosan hozzáöntjük a meleg karamellás tejet, majd az egészet a tűzre visszatéve folyamatos kavargatás mellett addig főzzük, míg besűrűsödik. Ekkor finom szitán átszűrjük és fagylaltgép hiányában sűrű kevergetve mélyhűtőben kifagyasztjuk. (karamellfagyi C&V receptje alapján itt).
2007. április 18., szerda
Karamell I.
Mint az ismeretes, T3V kedves olvasónak nyereményeként felajánlottam, arról írok, amiről ő szeretne olvasni. Így most itt a téma, a karamell.
Sokan valóban félnek nekifogni, illetve kevesen tudnak mit kezdeni vele. De ha betartunk egy-két alapszabályt, szinte bármire felhasználható karamellt kapunk, amiből azután már csak a fantáziánkon múlik, mi mindent tudunk kihozni.
De kezdjük az alapoknál: mi az a karamell? A karamell vörösbarna, sűrűn folyós; gyorsan szilárduló, jellemzően pörkölt ízű anyag, ami a 140-150 fokra hevített cukorból keletkezik. Karamell készítésénél a kulcsszó a tisztaság: legyen tiszta, por- és zsírmentes az edény, amiben a cukrot felolvasztjuk, mert könnyen kifuthat, illetve forrás közben szürkés habot vethet (ez jellemző akkor is, amikor a cukor nem "tiszta"; ilyenkor a habot gyors mozdulatokkal el kell távolítani). Az edény falára került cukorszemcséket a forrás előtt egy nedves sütőecsettel távolítsuk el, illetve tereljük bele az olvadó cukorba, így elkerülhető a kikristályosodás. Fontos, hogy a cukrot teljes felolvadásáig kevergessük, forrás után azonban már ne keverjük meg, szintén a kristályosodás és a légbuborékok képződése miatt. A díszítésre szánt karamell esetében a túl korai kristályosodás megakadályozására néhány csepp ecetet keverjünk a már felolvadt cukorhoz.
A cukrot karamellizálni kétféleképpen lehet: kevés vízzel készítsünk sűrű cukoroldatot, ezt kezdjük melegíteni, míg szép lassan a folyadék elpárolog, beindul a karamellképződés is. De egy száraz, zsírmentes serpenyőben a cukor önmagában is felolvasztható.
Mivel igen magas hőfokon dolgozunk a karamellel, érdemes egy kényelmes viseletű, hőálló kesztyűt húzni, illetve egy tál jeges vizet a közelünkbe készíteni. Ha a karamellt formázni is szeretnénk, a legjobb, ha olajozott márványlapot használunk, de egy olajjal megkent fa gyúródeszka is megteszi (de semmiképpen ne fém sütőlemezen dolgozzunk!). Jó szolgálatot tehet még egy habkártya; és a formázáshoz befőttesüvegek, tálak, poharak; vékony fém csövek, esetleg vastagabb szívószál stb.
Mivel a megolvadt cukor hamar odaéghet, a megfelelő szín elérésekor húzzuk félre a tűről a masszát, s később, ha keményedni kezdene, alacsony hőmérsékleten tartsuk melegen.
Akkor most lássuk, mi mindenre használható a felolvasztott cukor:
Készítsünk karamellás tejet
Ajánlom mindenkinek, aki még csak barátkozik a karamell készítéssel, kavarjon egy pohár finom karamellás tejet: amint a kb 10 dkg cukor felolvadt és elérte a kívánt színt (és ezáltal elég ízes is lett), öntsük fel fél liter tejjel. Vigyázzunk, a tej szinte azonnal felforr, amint a lábasba ér, ezért körülbelül négyszeres űrtartalmú edényt használjunk! Addig melegítsük, míg a gombócba összeállt barna halom szép lassan feolvad a tejben.
Ha különlegesebb ízre vágyunk, 10 dkg porrá őrölt pörkölt mogyorót vagy mandulát keverjünk a megolvadt cukorhoz, és úgy öntsük fel a tejjel.
Díszítsünk vele
A felolvadt cukorral sokféle díszt készíthetünk néhány egyszerű eszköz segítségével, amiket azután desszertek, gyümölcssaláták ékesítésére használhatunk fel. Ha felolvadás után azonnal elkezdünk dolgozni a még csak sárgás cukor-olvataggal, fehér karamellt kapunk.
Várjuk meg, amíg a massza elkezd hűlni. Merítsünk bele egy kanalat, és húzzunk hosszú szálakat egy olajjal megkent alufóliára. Attól függően, milyen hőmérsékletű a massza, egészen hajszálvékony, illetve vastagabb, pálcika szerű szálakat is húzhatunk. A vékony karamellszálból egymáson többször áthúzva karamell-kócot készíthetünk.
Rajzoljunk hálót alufóliára egymáson sokszor áthúzott szálakkal, amit azután fagyikelyhek díszítésére használhatunk.
A már-már alig húzható (megdermedt) karamellt tekerjük spirál-szerűen egy vastagabb szívószálra. Dermedés után jópofa rugókat kapunk.
Cseppentsünk érméket egy olajozott alufóliára; amiket hűlés után egyszerűen lepattinthatunk.
Készítsünk gyöngyöt: jéghideg vízbe csepegtessük a forró karamellt. Fontos, hogy szinte azonnal vegyük is ki a vízből a gömböket, amit beleértek, mert különben felolvadnak.
Készítsünk belőle dekoratív tálkát pl. karamellfagylalt számára
Kenjünk be olajjal egy felfordított, gömbölyded aljú desszertes tál külsejét, majd a már dermedő karamellből kanál segítségével húzott szálakkal vonjuk be a tálka alját-oldalát. Teljes dermedés után az így kapott tálkát egy mozdulattal leválaszthatjuk a "sablonról". Tányérra helyezve fagylaltgombóc gyors, dekoratív felszolgálására alkalmas.
Mártogassunk bele gyümölcsöket
A meleg karamellmasszába gyors mozdulattal hempergessük meg a bogyós gyümölcsöket (szőlőt, meggyet), és dobjuk jeges vízzel telt tálba. Azonnal vegyük ki a vízből, hogy a karamell-burok fel ne olvadjon.
Fújjunk gömböt
Haladó karamell-művészeknek ajánlom! Egy vékony fém fúvószál segítségével (30-35 cm hosszú és kb. fél cm átmérőjú), jó adag türelemmel az üveghez hasonló módon gyönyörű karamell-gömböket fújhatunk (lsd Danielle csodás gömbjeit). Várjuk meg, amíg a karamell dermedni kezd, gyűjtsünk egy jó adagnyi karamellt a fémcső egyik végére; és szép lassan, türelemmel kezdjük el fújni, kezünkkel formálva-segítve az anyag eloszlatásában.
Folyt köv.
2007. április 4., szerda
Mérleg...
91 bejegyzés
összesen 30.812 látogatás
napi átlagos 200 látogató
több száz kipróbált recept
több, mint 1000 gasztronómiai témájú kép
közel 200 borkóstolás
Boldog Születésnapot Aubergine!
2007. április 3., kedd
Úti emlékek
Ha Franciaországban járok, egy valami soha nem hiányozthat hazaúton a bőröndből: sajt. Nem is akámennyi: amennyi belefér. Már a repülőtéren furcsán szoktak méregetni az utasok, de a fedélzetre már végképp nem merem felvinni magammal azt a csomagot, amelyikben a sajtok vannak... Tudjátok, az illatok....
Egyik nagy kedvencem a fromage de Langres. A hűtőbe szigorúan légmentesen záródó dobozban kerülhet, mert intenzív illata pillanatok alatt átjárja a többi ételt is; és fogyasztása után nem árt egy alapos szellőztetés sem! Tehéntejből készül, jellegzetes külső bevonatát és állagát a platánfából készült érlelő tálcákon eltöltött idő adja. A helyiek otthon meghosszabítják az érlelés idejét: a sajt tetején levő mélyedésbe egy kupica cseresznyepálinkát töltenek, hagyják beszívódni, s csak utána fogyasztják el a sajtot.
A sajtot a XVIII. század közepe óta készítik a Champagne és Bourgogne kapujában fekvő városkában, Langresban (Haut-Marne megye). A városban lépten-nyomon találkozhatunk híres születtének, Diderot-nak emlékével: múzeum, róla elnevezett tér és számtalan boltocska is viseli nevét. Már maga a város megér egy látogatást, az óváros, az őt körülvevő várfallal, szűk utcáival, hét megerősített tornyával, a 6 várkapuval pillanatok alatt visszaröpít minket a sötét középkorba. (s bár nem tartozik szorosan a témához, az egyik legfinomabban elkészített kuszkuszt is itt ettem, egy apró marokkói berber vendéglőben). A közeli Dijon városa pedig számtalan lehetőséget kínál a további kulturális időtöltésre; és a hasunkat is alaposan megtölthetjük a gasztronómia egyik fővárosában; megismerkedve a legjellegzetesebb dijoni ízekkel: fűszeres süteménykével, ami igen távoli rokonságban van a mi mézeskalácsunkkal; a helyi csigaételekkel; burgundia híres szarvasgombás ételeivel; természetesen a kitűnő borokkal; és nem utolsó sorban kedvenc koktélommal, a Kir-rel; és egyik alkotóelemével, a fekete ribiszkével és a belőle készült likőrrel, a créme de caissis-val is. És a felsorolásból ki ne maradjon a csípős, szemet könnybe lábasztó dijon-i mustár, a jellegzetes kerámiacsuporban!
S bár szentségtörtés, de nem állhattuk meg, hogy ne fehérborral együtt fogyasszuk a sajtot. Egy Lindemans Chardonnay került a poharunkba a kenguruk földjéről, a 2005-ös évjáratból. Gyümölcsös, szalmás illat- és ízjegyekkel megáldott, egyszerű bor. Jól áll neki a pici barrique karamelles melegsége. Inkább önálló kóstolgatásra, mintsem ételhez társítható bornak tartom; de mindenképpen kiált a következő töltésért.
19:48| Borkóstolások | Mindenmás | Aubergine
2007. március 7., szerda
Fedezd fel a 10 különbséget a két kép között
Újabb kitalálós játék, de most el is árulom rögtön a válaszokat.
Az egyik újságot Párizsból hoztam magammal (Maxi Cuisine, n. 39, 2007. február-márciusi szám), a másikat (Fakanál, 168. szám, 2007. január-februári szám) a minap vettem meg, miután megláttam a címlapfotót.
Vajon mi a különbség a két burgonya-torta recept között? Először jót mosolyogtam a két képet egymás mellé rakva, majd mindkét újságban megnéztem, szerintük hogyan is kell ilyen csodás küllemű ételt varázsolni, és el is tűnt az arcomról a mosoly: még a hozzávalók listája is igen eltér egymástól!
Lássuk, ha Franciaországban laknánk, hogyan jutnánk a végeredményhez:
- szárított vargányát tennénk tölteléknek
- a 2 mm vékonyra szelt burgonyát vaj és olaj keverékében 5-6 perc alatt aranybarnára sütnénk, miután kihűlt, alufóliával bélelt, vajazott sütőformába rendeznénk
- az apróra vágott hagymát vajban megpirítanánk, összekevernénk a beáztatott, majd lecsepegtetett gombával, szerecsendióval fűszereznénk
- a krumplival bélelt formába öntenénk a gombás keverék felét, egy réteg burgonyát helyeznénk rá, újabb réteg töltelék, majd nyakon öntenénk tejszín és tojás keverékével. Ezt az egészet befednénk egy sor burgonyával, alufóliával letakarva 200 fokos sütőben 45 percig, majd 250 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütnénk
De mivel mi magyarok vagyunk, itthon így készítsük el:
- tölteléknek kelkáposztát, prágai sonkát és mélyhűtött vegyes zöldséget használjunk
- ezeket pároljuk össze, ízesítsük kakukkfűvel és babérlevéllel
- a vékonyra szelt krumplival béleljünk ki egy vajazott tortaformát, rétegezzük a tölteléket és a burgonyát
- tetejére sajttal összekevert tojást önstünk
- 180 fokos sütőben 40-50 perc után a sütést 220 fokon 10 perc pirítással fejezzük be
Már csak arra lennék kíváncsi, vajon van egy nemzetközi fotó-tár, ahonnan válogatnak az újságok, majd a receptet maguk kreálják hozzá, rögtön fellebbentve ezzel a fátylat az otthon, konyhai körülmények közötti, újságból ellesett kudarc ételek nagy részéről; vagy mindkét újság szerkesztői egy harmadik lapban (netalán szakánykönyvben) bukkantak a receptre?
Mindenesetre forrás-megjelölést egyik recept esetében sem találtam.
2007. február 28., szerda
Konyhai kör-kördés
Kicsivú talán hamar fog megöregedni, de igen érdekes kérdéseket feszeget: mélyére látna gasztro-indíttatású kollégák konyhai gondolatvilágának.
Lássuk, nálam mi a helyzet:
- a szakácskönyvek számát illetően picit zavarba jöttem. Ha az elektronikus formátumban tároltak nem számítanak, csak a "hús-vér" azaz "papír és tinta" jószágok, akkor most 61 db nyomja a könyvespolcot/konyhapultot/éjjeliszekrényt; ezen kívül számtalan gasztro témájú újság hever mindenfelé; valamint jó pár (200-nál hagytam abba a számolást) internetről, innen-onnan letöltött recept vár kipróbálásra, ezek egyelőre a merevlemezen lapulnak.
- három legkedvesebb? Hogy őszinte legyek, az mindig attól függ. Egyetlen van, amit bármikor szívesen lapozgatok, már csak a szép képek kedvéért is, ez a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyv.
- beszerzésre tulajdonképpen soha nem vár egyetlen könyv sem, az valahogy teljesen véletlenül történik meg, hogy egy-egy könyv a kosaramban landol. Nem tervezem, de amikor a pénztárhoz érek, már nincs visszaút... Egy könyv érkezéséről tudok előre (ajándék lesz majd, de már elárulták), az a Larousse Gastronomique. És már alig bírom kivárni, hogy betegye a lábát a házba!!!
- konyhai kütyük terén is hasonló a helyzet, mint a szakácskönyv vásárlásnál: jön az magától is! Igazából a szűken értelmezett konyhafelszerelések terén tökéletesen jól állok (szerintem), nem is hiányzik semmi. Most elsősorban az érdekes formavilágú tálakért vagyok oda; bár a tárolókapacitás már a végét járja: talán egy fogpiszkáló még elfér, élére állítva, a szekrényekben...
- fűszerek: só, bors, fahéj. Ez az alap. Innen már csak bővül a lista, ha még kettőt megemlíthetek, az a bazsalikom és a balzsamecet (bár ez tulajdonképpen nem fűszer).
- étteremben igyekszem olyat rendelni, amit itthon még nem próbáltam ki, vagy még soha nem ettem. Ha levesről van szó, paradicsomlevest biztosan fogok rendelni, az a mániám. Nem vagyok desszert-függő, így az elég sokszor elmarad, de a kávé soha!
Kíváncsian várom Der Chef, Marmalade és Govinda válaszait!
2007. február 17., szombat
Litchi-quiri
Úgy tűnik, Európát több tonnányi litchi (vagy magyarosan: licsi) szállítmány öntötte el, amiből mifelénk is jutott, amellett, hogy Nemisbéka kartársnő is csipegetett belőle.
Csak az öreg kontinensen számít újdonságnak, Kínában már évezredek óta termesztik, sőt, a romantika jelképévé vált. Lédús húsát eszik nyersen gyümölcsként; kiválóan használtható gyümölcssaláták alapanyagaként; zselét és fagylaltot készítenek belőle. Szárítva "fitness" rágcsálnivaló; ízletes leve miatt likőr és bor is készül belőle.
Valahogy nehezen tűnt összepárosíthatónak, mint alapanyag az olyan receptekkel, ahol meg kell főzni/sütni. Lédús, illatos, érdekes, inkább nyersen fogyaszthatónak tűnik. Miután kieszegettem magam a rózsaszín, bibircsókos bogyókból; levétől ragacsos ujjakkal máris megfogalmazódott bennem egy koktél gondolata.
Daiquiri litchi
8 db, héjától és magjától megfosztott litchi, mixerrel pürésítve
0,5 cl fehér rum
0,5 cl triple sec
egy lime leve
jégkása
Az ital hozzávalóit shakerben összerázzuk, majd jégkására öntjük.
2007. február 11., vasárnap
Gasztronómiából jöttem, mesterségem címere...
Egy kis mókára buzdítok minden kedves Olvasót: mozgassátok meg a fantáziátokat, szerintetek mi van a képen? Aki elsőnek találja el, annak teljesítem egy kívánságát, persze bizonyos keretek között: megmondhatja, mi legyen a következő receptek/ételek/italok egyike, amiről itt olvasni szeretne.
És hogy a korruptság gyanúját már az elején elvágjam: családtagok, "dolgozók" és közeli ismerősök nem vehetnek részt; viszont szeretettel várom minden ide Látogató, Olvasó - visszatérő vagy véletlenül idecsöppent - véleményét, hozzászólását :)
Folyt. köv.
Update: a helyes megfejtés először T3V-től hangzott el. Várom a kívánságot!
Lásd még: más játékos kedvű bloggertársak
2007. január 18., csütörtök
Ételképek
Szinbádéktól jött a kérdés kulisszatitkok ügyben, azaz mi történik és hogyan, mire egy megálmodott és megalkotott étel képet ölt itt a blogon.
Semmiképpen sem alkalmazok ilyen és hasonló trükköket:
hogy a végeredmény így nézzen ki:
A képek eredetijét a fényképezés történetével a Matt Bites oldalon találod meg.
No, nem, mintha nem törekednék a tökéletes fotóra, csupán az elvetemültség hiányzik belőlem... Meg aztán, valamennyi fotózott étel perceken belül eltűnik valamelyik szerencsés (vagy szerencsétlen?) kiválasztott gyomrában; így nem vetne rám túl jó fényt, ha a jobb tartás kedvéért belecsempészett pálcikák és spárgák hada tartaná csak össze.
Tény és való, ahhoz, hogy szép képek készüljenek, a természetes fény a preferálandó (jól felszerelt műterem esetében még ettől is eltekinthetünk).
Az esetek 99%-ában azonban be kell érni egy mesterséges világítással ellátott étkezői helyszínnel. Ilyenkor jönnek a "trükkök": jól megválasztott, a fényt nem elnyelő háttér; kiegészítő fényforrások; alternatív megvilágítások. De ez sem sikerül mindig elsőre. Van, hogy a sokadik próbálkozásra is gyengécske eredmény születik, a fény hiánya miatt szürkébe, szomorkásba indul a hangulat. Azután, ha már biztosabban mozgunk a talajon, lehet játszani is a fényekkel.
Rengeteg múlik azon, miben kerül az étel a fényképezőgép lencséje elé. Az ételek színe megkíván bizonyos színű edényt, tányért a jobb színhatás kedvéért; és előfordul, hogy egyszerűen elveszti jelentőségét és "szépségét", pont a tálaláshoz használt eszköz miatt.
Az ételfotózásra specializálódott fotósokkal külön foodstylist dolgozik, aki, éppúgy mint a hús-vér modellek esetében, felelős azért, hogy minden mindennel összhangban legyen, és úgy nézzen ki egy megálmodott ételcsoda, ahogyan annak kell. Rengeteg múlik a kiegészítőkön, egy-egy hanyagul odakészített villa vagy kanál szinte csábít arra, hogy kóstold is meg azonnal; a díszítéshez használt fűszernövények, ehető virágok mind-mind az esztétikán keresztül kívánnak a gyomorra hatni.
Vannak olyan ételek, amelyeknél kifejezett előny a makró (második kép), megmutatja egy-egy szépen átsült hús, tésztacsücsök buja szépségét. De van, amikor a részletekből összeálló egész az, ami kívánatos.
Szerintem egy jó képhez felépített kompozicóra van szükség. Egyrészt, nem biztos, hogy a mindig ugyanabból a szögből fotózott pózok minden ételnél jól mutatnak; másrészt a játékosság (második kép), a mozgalmasság izgalmassá teszi a képet. Általánosságban elmondható, hogy ha odaadsz tíz embernek egy-egy üveg bort és egy-egy fényképezőgépet, azzal a feladattal, hogy készítsenek képeket, amelyen az üveg bor van a középpontban, tízből tízen tökéletesen meg tudják oldani a feladatot: elkészítenek egy korrekt, az egész palackot megmutató fényképet (második kép). Ez a fényképezés. De ha mersz és tudsz élni a lehetőséggel, hogy megörökíts egy olyan képet egy olyan szögből vagy beállításból, ami az emberi szem számára esetleg szokatlan, az sokkal több annál...
Lássuk, mit árul el Lila Füge?
Hasznos linkek:
2007. január 15., hétfő
Önismereti tréning a konyhában
A minap elméláztam, vajon miért lengi körül a kelt tészták készítését misztikus légkör. Van, aki egyenesen habozik belevágni; mások inkább szolídan átlibbennek a kérdésen, és inkább elkészítik a receptet sütőporral (azt kell mondjam, hitvány másolat lesz csak). Vannak, akik számára természetes dolog élesztővel dolgozni, és minnél többször át akarják élni a "csodát", amikor valami történik az addig élettelen tésztahalmazban...
Régóta fentem a fogam omlósan puha, de mégis roppanósra sült külsejű croissant-ra, de tudtam, nem hiába találni nehezen kitűnő péksüteményt a piacon: nem tartozik a Stahl-os "keverem-kavarom" édességek közé.
Számos szakirodalmat nyálaztam át, gyűjtöttem a recepteket; rendszeresen összehasonlítgatva azokat egymással; hol, melyik ponton különböznek, egyeznek; próbáltam általános képet kapni a félholdacska titkáról. Két év kutakodás után most végre rászántam magam, és belevágtam.
A ma már kizárólag a franciáknak tulajdonított péksütemény eredetéről sokféle verzió látott napvilágot. Alakjára és nevére való tekintettel (croissant = crescent = félhold alakú) szoros kötődést véltek felfedezni a török hódoltságot nyögő területek kulináris "véleménynyilvánításával"; s már igen korai évekre, 732-re teszik születésének napját, a mai Lengyelország területére. Más történetek szerint Bécshez, és az 1683-as évhez, a várost ostromló török seregek leveréséhez van köze megszületésének. De képbe kerül Magyarország, a kifli és Buda ostroma is 1686-ban. A legvalószínűbben azonban az első leírt receptből lehet következtetni származására, ami a korai 20. századra vezethető csak vissza.
Egy valamiben biztos voltam: nem lesz könnyű menet. Az első próbálkozást még nem tekintem teljes sikernek. Azt már viszont tudom, legközelebb mit fogok másként csinálni. És el ne felejtsem megemlíteni: egész napos elfoglaltságot jelent! Komolyan!
S míg elbíbelődtem a kiflik készítésével, arra is rájöttem, hogyan is áll a dolog a kelt tésztákkal. Ahhoz, hogy valaki tökéleteset tudjon alkotni, fel kell ismernie, ez a konyhai művelet nem más, mint egy önismereti tréning.
Kiderül rögtön a legelején, van-e bennünk elég erő és kitartás, hogy a hozzávalókból egyenletes, hólyagos, szépen kidolgozott tésztát gyúrjunk.
Van-e türelmünk várni és alázattal viseltetni az élesztő iránt, míg az megteszi a dolgát és felemeli a tésztát.
Vajon maximalisták vagyunk-e (a szó pozitív értelmében): megvárjuk-e, amíg a második, esetleg harmadik kelesztésnek is letelik az ideje; vagy türelmetlenül vágjuk be a sütőbe a tésztát.
És végül: tudjuk-e értékelni magunk vagy mások munkáját, amivel a kalácsot az asztalra varázsolta.
Folyt. köv.
2007. január 9., kedd
Az élet sava-borsa
A szokatlanul enyhe, napsütéses téli idő a konyhaablakban álló növényeimet is megkavarta: hatalmas leveleket hozva kúsznak mind magasabbra, hogy élvezzék a túl korán beköszöntő tavaszt.
Kidobni nincs szívem a szebbnél szebb fűszernövényeket, de már szárítva is épp elég tornyosul a konyhaszekrényben; így újabb felhasználási módnak jártam utána. Olyan fűszerolajat szerettem volna készíteni, ami igazán intenzíven veszi át az íz- és illatanyagokat, nem csak ímmel-ámmal mondható rá, a benne fityegő növénydarabról, hogy ez pl. csalános fűszerolaj.
Biztos módszer hiányában kísérletbe fogtam: a leveleket pár másodperc forrázás után turmixgépben semleges ízű olajjal (napraforgó olaj) pépesítettem, majd üvegbe szűrve extra szűz olívaolajjal hígítottam (bazsalikomot és egy kevés rozmaringot használtam).
Az arányokat akarva-akaratlanul jól eltaláltam, egy 2,5 dl-es csészét dugig raktam a levelekkel, ehhez kb. 1,5 dl napraforgó- és ugyanennyi olíva olajat használtam fel. Haragoszöld színű, sűrű, illatos olaj lett a végeredmény, a szűrés után fenmaradt pépet pedig felhasználtam grillezett hal pácolására.
És mi mindenre jó ez? Legyen markáns ízű salátaöntet kevés citromlével pikánssá téve; zöldség- vagy krémeves tetejére csorgatva ízesítőanyag; vagy borkorcsolya: pirított kenyérkockákkal tunkolva egy pohár szénás illatú Irsai Olivér mellé.
2007. január 2., kedd
Titkok
No, ismét arcul csapott a hógolyó. Ezúttal vallatás-szaga van a dolognak, öt, féltve őrzött titkot kell elárulnom arról a perszónáról, aki hetente rendszeresen (vagy rendszertelenül?) írogat ide mindenfélét.
Alapos fejtörést okott a dolog, no, nem mintha nem lenne mit megosztanom veletek, inkább az ejtett gondolkodóba, melyik ötöt... Így, gasztroblogomhoz (hú, de fellengzősen hangzik...) híven ebben a témakörben nyomultam.
Na, lássuk!
1. A leves és a desszert kivételével szinte mindent savanyúsággal eszek: legyen az sajtos tészta, rakott krumpli vagy gombapaprikás, a savanyúság (uborka vagy pepperóni paprika, cékla vagy csalamádé, ecetes gyöngyhagyma) nem hiányzhat mellőle.
2. Korai gyerekkorom egyik kulináris élménye a nyers babhoz kötődik. Unokatestvéremmel, mint legjobb barátnőmmel állandóan főzőcskéztünk: leszedtünk mindent zöldet, játéktűzhelyünkön megsóztunk homok-sóval, ízesítettük száraz-levél borssal és már tálaltuk is ki a kis edénykékbe. Egyik alkalommal az elkészült műremeket meg is kóstoltam: a fő fogás hideg vízben "főzött", homokkal ízesített nyers fehérbab volt. Az elfogyasztott "étel-költemény" után két napig nyomtam az ágyat...
3. A jelenleg rendelkezésemre álló 3 tálalószekrény és 5 konyhaszekrény dugig van a különféle edényekkel, tállakkal. A legújabb szerzeményeknek még ugyan nincs helye, de már szemet vetettem egy-két újabb darabra. Egyszóval mániákus konyhafelszerelés-vásárló vagyok...
4. Még tavaly ilyenkor is Gombóc Artúr módjára faltam a csokoládét. Képes voltam egyszerre akár egy egész tálba csokit felfalni, majd röviddel később megismételni. Kéjes élvezet volt elmajszolgatni a finomabbnál finomabb töltött tej- és étcsokikat, éppúgy, mint a finom, egyedi bonbonokat. Meggyőződésem, hogy a hedonizmus ilyetén mértéktelen formája miatt sújtott a természet a csokoládé-allergia átkával, melynek következtében tavaly nyáron egyik napról a másikra abba kellett hagynom az összes, kakaó és kakaóvaj tartalmú étel fogyasztását.
5. Félek a viharban (bár ez nem tartozik szorosan a témakörhöz). A legkisebb dörrenés és halovány villámlás láttán nyüszítve menekülök a takaró alá. Viszont elég nagy sikerrel előre is tudom jelezni, ha vihar közeledik. Olyasmi ösztön lehet ez, mint az állatoknál. Nálam gyerekkori traumához kötődik, amin nem tudok túllépni.
Továbbadom a labdát Szinbádéknak, Chili&Vaniliának és Tyriának, olvassunk róluk is soha nem hallott dolgokat (persze, csak ha van kedvük nyilatkozni)!
2006. december 31., vasárnap
B.U.É.K
A habzóborok királynője, a pezsgő önmagában is emeli az ünnep hangulatát, de ki gondolta volna, hogy nagyszerű koktélt lehet készíteni a segítségével? Íme kettő, az újonnan felfedezettek közül (azért a Kir Royal marad az örök kedvenc).
Ritz Bar Fizz
Töltsünk 1 rész grapefruit- és 1 rész ananászlevet az előhűtött kehelybe. Öntsük fel a jégbehűtött pezsgővel (3 rész) és csepegtessük hozzá a grenadine-t (1 teáskanál).
Champagne koktél
Tegyük a kockacukrot a pezsgőspohárba. Csepegtessünk rá annyi Angostura Bitters-t, amennyit a cukor magába szív. 1/3 rész konyakot töltsünk rá, majd az egészet öntsük fel 3 rész behűtött pezsgővel. Egy citrom héjából a citromolajat préseljük az ital tetejére és narancskarikával díszítve kínáljuk.
2006. december 6., szerda
Lavina
Megtaggeltek. Ilyen szép magyar szóval. De én inkább úgy mondanám, Mamma hozzám vágott egy hógolyót. De még mekkorát!
Házi istennőnk jóvoltából a magyar hálón is elindult a lavina: egy adott téma köré szerveződnek az írások az oldalakon, most éppen a nosztalgia van soron.
Az Idexen szavazás indult, lehet mazsolázni a régi emlékek között, kinek mi jut eszébe, ha felajánlok egy rendszerváltás előtti bevásárlást a Közértben. Nálam így alakul a slágerlista:
Gumicumi
Utasellátó csoki: egyik legkedvesebb emlékem, amikor apukámmal biciklire kaptunk és az 1 km-re levő vasútállomásra tekertünk, csak azért, hogy utasellátó csokit vegyünk. Imádtam.
Donald rágó: A külföldi csoda-édesség. A képregénygyűjteményt valahol még mindig őrzöm, gondosan füzetekbe ragasztgatva...
Frutti karamella: a zacskóra nyomtatott tv-n keresztül mosolyogtak a szögletes cukorkák, egyenként becsomagolva. Nagymamám kredencében mindig lapult egy csomag!
Dianás cukor: szigorúan felnőtt felügyelettel volt fogyasztható, és szökőévente csak egyszer. Milyen áhítattal szopogattam ki belőle az alkoholt, hogy utána a tömény cukros burkot gyorsan eltüntessem :)
Nem is lennék Aubergine, ha nem ez jutott volna eszembe először:
Váncza sütőpor: "Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!". És a lapjaira szétesett Váncza süteményeskönyv a jópofa rajzokkal... Milyen sokszor fellapoztam, és dugtam a mamám orra alá, mit is süssön éhes unokájának!
Ha van kedvetek, játszunk együtt! Kinek milyen ízek jutnak eszébe? Emlékszik például valaki a betűkekszre?
2006. november 21., kedd
Kecske-este
A legutóbbi borismerkedős estén újdonság került az asztalra: kedvenc sajtüzletemben jópofa, zöld "szőrös" golyókat fedeztem fel, mint valami kis szemek, úszkáltak egy tálban olajos löttyben. Olyan jópofák voltak, nem bírtam hát ki, hogy ne faggassam ki az eladót, mi fán teremtek a gömbök. Natúr friss kecskesajtot snidlingbe hempergettek, majd hogy megőrizze frissességét és nedvesség tartalmát, olajos lében ázkolódik a hűtőpultban (ráadásul hazai termék, helyben, a bolt kecskefarmján készítik a többi finomsággal együtt).
Mellette, másik tálban piros, lehetetlenül apró paprikácskák ücsörögtek, fehér töltéssel. Savanyított cseresznyepaprika, édes túrós betéttel. De milyen finom! A savanyú és az édes íz olyan nagyszerű harmóniáját találták el, hogy a negyedik paprikát rágcsálva sem tudtam rájönni, kell-e hozzá finom puha kenyér, vagy jól csúszik ez magától is. Jelzem, import termék, az árszinten meg is látszik, de egye fene, ha egyszer ilyen finom!
(halkan jegyzem meg, saját készítésű verziójukat vendégváró falatkának már fel is vettem az "étlapra")
2006. október 17., kedd
Tea time
Tagadhatatlanul beköszöntött az ősz: igaz, eddig még csak a szebbik arcát láttuk, de az esték már így is hűvösek; jól esik egy gőzölgő tea mellett beszélgetni esténként. Valahogy soha nem voltam híve a teasüteményeknek és a teázás "szertartásának", és azt sem tudtam elképzelni, hogy a rohanó napok sodrásában majd egyszer szükségem lesz arra a napi tíz percre, fél órára, amit egy csészet tea mellett eltölthetek, átgondolva a történteket, vagy akár felelevenítve egy-egy vidám emléket.
De mi is illenék a teához? Az omlós kekszeket és süteményeket nem kedvelem, már ha csak azt nézzük, hogy a harapás nyomán számtalan szemtelen morzsa hullik szana-szét; kárba veszendő a finomság fele... Már évek óta keresek egy olyan receptet, ami mögött olyan sütemény lapul, ami gyorsan elkészül, eredeti is, de mégis egyszerű és a "hagyományoktól" eltérően nem a cukor édessége uralkodik az ízeken (bár ez általánosságban elmondható rólam: imádom az édességet, de nem a maguk tömör módján; inkább adok teret egy-egy izgalmas alapanyag aromáinak).
Azt hiszem, találtam egy olyan receptet, ami minden tekintetben megfelel a célnak: gyümölcsös; de érvényesülnek a fűszerek is; és remekül kiegészíti az általam kedvelt rooibus tea ízét. Az eredeti változatot nővéremnél kóstoltam, de nem is magam lennék, ha nem szerkesztettem volna át jó alaposan a receptet... és nem utolsó szempont, hogy tetszés szerint variálhatóak a hozzávalók; idénynek és hangulatnak megfelelően.
A recept
20 dkg margarint simára keverek 4 tojás sárgájával és 20 dkg cukorral. 25 dkg lisztet és késhegyni sütőport adok hozzá; fűszerezésként pedig, ízlésnek megfelelően vagy két-három evőkanál őrölt fahéjat szórok hozzá vagy két vaníliarúd kikapart belsejét használom. A tojások habbá vert fehérjével lazítom a tésztát; és a legvégén 5-6, kockákra vágott almát forgatok a tésztába. Vajazott tortaformában, 160 fokos sütőben 40-45 perc alatt készre sül.
Számtalan módon fel lehet dobni: a liszt egy részét apróra vagdalt dióval lehet helyettesítni, de a dió helyett érdemes kipróbálni a pirított törökmogyorót is. És amit nem szabad elfelejteni: vaníliaöntettel tálalni!
Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...Linkek
Régiek
- 2013. 01. 01.
- 2008. 02. 01.
- 2008. 01. 01.
- 2007. 12. 01.
- 2007. 10. 01.
- 2007. 09. 01.
- 2007. 08. 01.
- 2007. 07. 01.
- 2007. 06. 01.
- 2007. 05. 01.
- 2007. 04. 01.
- 2007. 03. 01.
- 2007. 02. 01.
- 2007. 01. 01.
- 2006. 12. 01.
- 2006. 11. 01.
- 2006. 10. 01.
- 2006. 09. 01.
- 2006. 08. 01.
- 2006. 07. 01.
- 2006. 06. 01.
- 2006. 05. 01.
- 2006. 04. 01.
- Jelen
