Kár volt a múltor elkiabálni, ím, egy hónap kimaradt a blogozásból... De ez az idő jó volt arra, hogy felmérjem, milyen mértékű a szenvedélybetegségem: néha már komolyan úgy éreztem, megbolodulok egy kis írás nélkül. Aztán persze mindig jött valami más...
De most aztán igazán nagy apropója van a "visszatérésnek", új lendületet kaptam! Tegnap, immár harmadik alkalommal rendezték meg szülővároskámban a Kiskun Múzeumban a Múzeumi Cukrászda rendezvényt; asütemény sütő versenyz háziasszonyok és -urak számára. Míg tavaly "csak" tapasztalattal gazdagabban távoztam a megmérettetésről, az idén, legnagyobb meglepetésemre, én kaptam meg a kitüntető "Kiskun ínyesmester" címet, a szakmai zsűri az én süteményemet találta a legjobbnak.
A családi berkekben már nagy sikert aratott Bakewell tart volt a nevezettem, ez az egyszerű, ám mégis különleges teasütemény; amit most egy 2005-ös évjáratú, saját készítésű potyókaszilva lekvárral gazdagítottam. Álmomban sem számítottam ekkora sikerre, bár az tökéletesen jellemző rám, hogy öt perccel lekéstem az eredményhirdetést...