Nem szeretném ragozni, mennyire rosszul viselem a meleget: a konyhát nagyívben kerülöm, mert ha megérzem a bekapcsolt főzőlapból áradó hőt, sikítófrász tör ki. Mindig is inkább a telet csíptem, de ez most százszorosan igaz. Előszeretettel nézegetem a jegesmedvék és bájos bébifókák fotóit, akik nagy jégtáblákon csónakáznak; és szívesen matatok a mélyhűtőben naponta többször is, "csak megnézem, mit kell megenni leghamarabb" felkiáltással.
A múltkor Zsuzskánál olvasgatva jutott eszembe, hogy milyen régen is ettem már gazpachot. Gyors hűtőleltár után elkészült egy "butított", egyszerűsített, zöldségturmixos változat.
A recept
0,5 kg paradicsom, héjától megfosztva (forró vízben 1 percig bugyogtatom, utána könnyedén hámozható)
0,5 kg uborka
1 nagy zöldpaprika
2 szelet kenyér bele
1 evőkanál borecet
2 evőkanál olívaolaj
só, bors, tabasco, (esetleg egy pici cukor, ha a paradicsom túlságosan savanyás)
A héjától megfosztott paradicsomot felkockáztam, sóval, borssal ízesítettem; rálöttyintettem a borecetet, olívaolajat; majd beletépkedtem a kenyérbelet. Fél órára a hűtőbe tettem; addig apró kockákra vágtam a paprikát, az uborkát.
A paradicsomot a kenyérrel, a paprikát és az uborka felével leturmixoltam; ízesítettem még sóval és borssal (ha kell, a cukorral), egy-két löttyintésnyi tabasco-val pikánssá tettem; majd jégbe hűtve tálaltam. "Levesbetétként" a maradék uborka-kocka szolgált.