2007. július 7., szombat

Tonhal. Steak?


Be kell vallanom, nem rajongok a tengeri herkentyűkért. Alföldi leányzó létemre nem sűrűn találkoztam gyerekkoromban hallal (leszámítva a karácsonyi kötelező halászlevet); sós vízben élővel még ritkábban. Így megkésve próbálom magam hozzászoktatni a gondolathoz, a szép színes Némó hal és rokonai is a tányéron végzik egyszer...

S bár a próbálkozó szellem bennem lakik, a másik, és inkább jellemző problémám, hogy nagyon kevés helyen lehet errefelé friss jószágból, jól elkészített tengeri halas fogásokhoz jutni. Ergo, hiányik egy, a gasztro-filmekben oly sűrűn mutogatott halpiac a környékről (ami azért nem is csoda, ne várjuk már, hogy a homoktengeren megél a sügér... - no, csak a rím kedvéért).

Nemrég azonban voltam olyan szerencsés, hogy nagyon jó minőségű tonhal filéhez jutottam, igaz, fagyasztott állapotban; de már látszatra is bíztató volt. Felütöttem hát a nagy konyhalexikont (internet), mit mutat: a legszimpatikusabb receptek mind-mind steak-ként emlegették a tonhalat (legalább 4 cm vastagra szelve). Így hát nálam is elkészült a tonhalsteak ruccolás rizzsel és édesburgonya-chips-szel (a körítés "mivanahűtőbenmég" elv alapján született).

A recept

A körethez megpároltam a rizst (kb. 2 maroknyit); majd amikor már majdnem készen volt, sóval, borssal, egy kevés borecettel ízesítettem; belekevertem 3 evőkanál apróra vágott ruccolát, és a gőzben hagytam 10 percig.

Előkészítettem a salátát: apróra tépkedett salátalevelet és vékonyra vágott, hámozott uborkaszeleteket összeforgattam egy egyszerű salátaöntettel: egyenlő rész olíva olaj és citromlé, só, bors ízlés szerint.

Az édesburgonya chipshez burgonyahámozóval vágtam vékony karikákra a burgonyát; bő forró olajban hirtelen kisütöttem (vigyázni kell, mert nagyon hirtelen megég).

Tálalás előtt közvetlenül kezdtem csak a halat sütni forró serpenyőben, kevés olívaolajon. Amikor az egyik oldala már szép színt kapott, átfordítottam; megsóztam (de csak módjával, hiszen a hal húsa már így is sós); és egy fél citrom levét rácsavartam. Amikor a másik oldala is megsült (színt kaptott), már lehet is tálalni.

Ha megfogadtok egy tanácsot tőlem: ne süssétek agyon a halat. Én egy kicsit tovább hagytam sülni, ennek eredményeképp a hal húsa kicsit kiszáradt, nem maradt szaftos. Azt mondják az okosok, a tonhalsteak is úgy finom, ha még belül kicsit rózsaszín marad.

Ja, és az egész vacsora 30 perc alatt készen volt. Nem elhanyagolandó szempont!

21:54| Ételek | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...