Aubergine

2007. április 29., vasárnap

VKF IV - A reggeli

Pici késéssel ugyan, de becsúszok én is rajtvonalra, íme a reggeli nálunk, Mamma felhívására.

Gondolom elég sok játékostársnál olvasható, hogy "az igazat megvallva, nem is szoktunk reggelizni, de...". Nincs ez nálunk sem máshogy, hűek vagyunk a magyarok-nem-reggeliznek paradoxonhoz. Kereshetnénk az okokat-indokokat-válaszokat; de tulajdonképpen 1. az evéssel eltöltött idő nagy részét inkább szundikálással töltöm (ez kb. 10 perc többlet-alvást jelent naponta); 2. reggel nem bírok két falatnál többet leerőltetni, ennyiért meg kár vesződni.

De ha mégis rászánjuk magunkat egy normális reggeli elfogyasztásához, egy pár szempontot figyelembe kell vennem: szóba sem jöhet angolos villásreggeli; a sült szalonna-rántotta-sonka nehéz illata reggel nem kívánatos a konyhában; a joghurt magában kevésnek bizonyul; a gyümölcsök felbirizgálják a gyomorsavat, meg hát a kávé sem esik jól egy almával elrágcsálva... Ja, és azt se felejtsük el, hogy reggel (legyen az hétvége vagy hétköznap), viszonylag korlátozott időkeret áll rendelkezésre egységnyi ételadag elkészítésére, így egy jó zsíros-cuppogós körömpörkölt sem ideális megoldás (+ lsd. 1. pont).

Így a jelenlegi felálláshoz alkalmazkodva (tejeskávé és pár falat péksütemény - kalács vagy croissant) olyan megoldáson törtem a fejem, ami egyrészt gyorsan elkészíthető, másrészt illeszkedik a reggeli menetrendbe, és akár kocsiban is könnyen elfogyasztható.

Angol korpás muffin

A recept forrása a The ultimate bread machine cookboook volt

350 ml tej

225 g sima liszt

225 g teljes kiőrlésű liszt (én ezt rozsliszttel helyettesítettem)

1 teáskanál cukor

1 1/2 teáskanál só

1 evőkanál vaj

1 1/2 teáskanál szárított élesztő

A hozzávalókból gépi (kenyérsütő gép dagasztó funkció) vagy kézi erővel lágy, sima tésztát gyúrunk (ez kb. 10 percet vesz igénybe). Liszttel hintett felületen kb. 3 cm vastagságúra kinyújtva, fánk szaggatóval vágjuk ki a muffinokat. Egy liszttel hintett tálcán, egymástól picit messzebb ültetve a korongokat takarjuk le olajozott fóliával. A könyv úgy írja, meleg helyen kelesszük duplájára. Mivel én reggelire készítettem, és nem vagyok olyan szuper-háziasszony, aki hajnalban kel, hogy meleg, frissen sült muffinnal várja a család ébredését; este meggyúrtam a tésztát, kiszaggattam, majd letakarva a kamrába tettem, ahol a hűvös, de nem hideg helyen reggelre pont kellő módon megkelt (talán egy picit túl is kelt, de a végeredményen nem rontott).

Sütni öntöttvas palacsintasütőben, illetve serpenyőben kell, amit takarék lángon átmelegítünk, majd a muffin mindkét oldalát lassú tűzön, kb. 10-10 perc alatt készre sütjük. Ez a megoldás pont kedvezett nekem, mert amíg az egyik oldal sült, volt időm lezuhanyozni, majd fordítás után felöltöztem, elkészítettem a kávét és megterítettem.

Picit ugyan laposak lettek, de az ízük nagyon finom, lagyosan, vajjal megkenve kávé mellé ideális reggeli. A maradék zsömlécskékbe sonkát és paradicsomot halmozva tízóraira elcsomagolva, vagy út közben, autóban elrágcsálva is finom!

9:55| Ételek | Aubergine

2007. április 25., szerda

Waiter, there' something in my ... bread!

In English

Késve pillantottam csak meg Andrew oldalán a játék legújabb fordulójának témáját; de azonnal tudtam, hogy ott a helyem! Imádok kelt tésztákkal bíbelődni, fantasztikus dolog, ami pár óra alatt végbemegy . A kenyér az egyik gyengém: nem csak enni szeretem, de szívesen is sütöm. S bár a rohanó hétköznapokban egyre kevesebb idő jut arra, hogy a "mindennapi kenyerünk" otthon készüljön, hétvégén azért mindenképpen bele kell férnie a programba!

Ezt a receptet még soha nem próbáltam, de annyira jól sikerült, hogy más változatokban is el fogom készíteni rendszeresen (a forrás a Szakácsköny kenyérsütő gépekhez c. köny volt). Nem kimondottan kenyér-szerű, már a hozzávalókat nézegetve sem, inkább kalács-jellegűnek tűnt, de mégis nagyon meg voltam vele elégedve mindenki. Kitűnő kísérő vasárnap délutáni beszélgetős borozgatáshoz a kertben, vagy előételnek pár falat mortadellával egy hosszúra nyúlt vacsora bevezetéseként. A pesto selymesen lágy ízeket varázsol a kenyérbe; a kalács-szerű, picit édeskés tészta pedig csak úgy issza az töltelékben rejlő olivaolajat.

Pestos kenyér

140 ml tej

150 ml víz

30 ml extra szűz olívaolaj

450 gr liszt (én sima lisztet használtam, a recept fehérítetlen kenyérlisztet ír)

1 1/2 teáskanál cukor

1 1/2 teáskanál só

1 1/2 teáskanál szárított élesztő

5-7 evőkanál pesto mártás (lehet boltban vásárolt, konyhakész változat is, de úgy az igazi, ha valaki ezt is maga készíti el hozzá, pl így)

Mint a könyv címe is mutatja, kenyérsütő gépkhez ad receptet, de nagyon sok esetben csak a dagasztás fáradtságos (?) munkáját végzi a gép, sütni már a jól megszokott sütőben kell - így tetszőleges formájú kenyereket kapunk. Ha valakinek nincs kenyérsütő gépe, legyen kéznél egy izmos és segítőkész konyhasegéd (akár egy férjecske személyében); de némi, fitness-edzésnek is beillő erőkifejtésért cserébe fantasztikus állagú tésztát kapunk.

A hozzávalókat a pesto kivételével gyúrjuk, dagasszuk sima, egyenletes felületű, ruganyos tésztává. Olajjal átkent fóliával letakarva kelesszük addig, amíg duplájára nem nő a tészta. Ekkor borítsuk liszttel meghintett deszkára, nyújtsuk kb. 1 cm vastagságú téglalappá és kenjünk meg a pestoval, úgy, hogy körben a szélein 1-1 cm-es szegélyt hagyjunk üresen. Hosszanti oldala mentén tekerjük fel; a végeit alátűrve, illesztéssel lefelé helyezzük olajozott, kb 25-x10 cm-es kenyérformába (vagy bármilyen, hasonló méretekkel rendelkező sütőtálba, -tepsibe). Olajos fóliával letakarva kelesszük duplájára. Egy éles késsel irdaljuk be a tetejét, majd 220 fokos sütőben kb. 25 perc alatt süssük aranybarnára. Akkor jó, ha a kérge kissé kemény, kopogtatásra kongó hangot hallat.

10:19| Nemzetközi | Aubergine

2007. április 23., hétfő

Karamell II.

Ha már számtalan variációját kipróbáltuk a cukor-művészkedésnek; evezzünk más vizekre. A téma még természetesen mindig az égetett cukor...

Használjuk fel nyugodtan krémek, pudingok, felfújtak készítéséhez; de tetszés szerint készülhet belőle nassolni való cukorka, esetleg fagylalt is. Az alapok elsajátítása után megnyílik előttünk a desszert-lehetőségek széles tárháza.

Egyszerű karamellkrém

A megolvaszott és karamellizált cukorhoz adjunk mascarpone sajtot. A sajt mennyisége határozza meg a krém jellegét: egészen kevés sajt hozzáadásával, és sötétbarnára karamellizált cukorral karakteres, égett ízű krémet kapunk, ami nagyszerű töltelékként szolgálthat pl. fekete csokoládéból készült formák esetében (lsd például itt).

Főzött karamellkrém

Karamellizáljuk 6 evőkanál cukrot , amit öntsünk fel 4 dl tejjel. A cukor teljes olvadásáig melegítsük a tejet, majd adjuk hozzá az előzőleg 5 evőkanál liszttel kikevert 2 tojás sárgáját (ügyeljünk a hőkiegyenlítésre). Kanalazzuk poharakba és hűtsük ki; de ha a krémhez 10 dkg vajat adunk, torták megtöltésére is kiváló krémet kapunk.

Karamellöntet

Vaníliafagylalt nagyszerű kísérője, amit díszítsünk kevés szálasra vágott mandulával. Az aranybarnára pirított cukorhoz adjunk tejszínt (kb. 5 evőkanál cukorhoz 1 dl tejszín), és főzzük mártás sűrűségűre.

Karamellfelfújt

Készítsünk 5 dkg lisztből, 5 dkg vajból és 3 dl tejből besamel mártást. 8 dkg sötét aranyszínűre pirított cukrot öntsünk fel 0,5 dl tejjel és keverjük teljes olvadásig. Ezt a karamellás tejet öntsük hozzá a kissé kihűtött besamelhez, adjunk hozzá egyenként 3 tojás sárgáját, majd a kemény habbá vert fehérjét. Kivajazott, liszttel behintett tálkákba töltve és a tálkákat vízzel telt tepsibe állítva (félig lepje el a víz a tálakat) 25 perc alatt közepes hőmérsékletű sütőben el is készül a finomság.

Karamell cukorkák

Készítsünk sós karamellát (caramel au beurre salé) C&V receptje alapján; de érdekes, ám kalóriadús nassolnivalót kapunk, ha 60 dkg cukrot, 1,5 dl tejszínt és 1,5 dl kávét egy rúd vaníliával sűrű sziruppá főzünk (a szirup állaga akkor jó, ha vízbe mártott kanálról nem csöppen le). Vajazott sütőlapon terítsük szét fél cm vastagon, majd kihűlés után vágjuk falatnyi kockákra.

Grillázs

A szilveszteri malacka jól ismert alapanyaga a karamellizált cukor és olajos magok roppanós kemény keveréke. 40 dkg cukrot száraz serpenyőben olvasszunk meg, adjunk hozzá 20 dkg durvára tört diót vagy mogyorót és pirítsuk sötét borostyánszínűre. Öntsük vajazott sütőlapra, terítsük fél cm vastagságúra és még kihűlés előtt jelöljük be a kockákat, hogy később könnyebben széttörhessük. De aki kedvet és kitartást érez a cukor-szobrászkodáshoz, próbálja ki a vidéki esküvőkön még ma is szokásos grillázs-torták készítését is.

Karamellfagylalt

Mivel hamarosan beköszönt a nyár, jó, ha lapul a hűtőszekrény mélyén egy pár gombóc fagylalt is: 10 dkg cukorból és fél liter tejszínből karamellás "tejet" készítünk. 5 tojást 5 dkg cukorral habosra keverünk, fokozatosan hozzáöntjük a meleg karamellás tejet, majd az egészet a tűzre visszatéve folyamatos kavargatás mellett addig főzzük, míg besűrűsödik. Ekkor finom szitán átszűrjük és fagylaltgép hiányában sűrű kevergetve mélyhűtőben kifagyasztjuk. (karamellfagyi C&V receptje alapján itt).

20:05| Mindenmás | Aubergine

2007. április 18., szerda

Karamell I.

Mint az ismeretes, T3V kedves olvasónak nyereményeként felajánlottam, arról írok, amiről ő szeretne olvasni. Így most itt a téma, a karamell.

Sokan valóban félnek nekifogni, illetve kevesen tudnak mit kezdeni vele. De ha betartunk egy-két alapszabályt, szinte bármire felhasználható karamellt kapunk, amiből azután már csak a fantáziánkon múlik, mi mindent tudunk kihozni.

De kezdjük az alapoknál: mi az a karamell? A karamell vörösbarna, sűrűn folyós; gyorsan szilárduló, jellemzően pörkölt ízű anyag, ami a 140-150 fokra hevített cukorból keletkezik. Karamell készítésénél a kulcsszó a tisztaság: legyen tiszta, por- és zsírmentes az edény, amiben a cukrot felolvasztjuk, mert könnyen kifuthat, illetve forrás közben szürkés habot vethet (ez jellemző akkor is, amikor a cukor nem "tiszta"; ilyenkor a habot gyors mozdulatokkal el kell távolítani). Az edény falára került cukorszemcséket a forrás előtt egy nedves sütőecsettel távolítsuk el, illetve tereljük bele az olvadó cukorba, így elkerülhető a kikristályosodás. Fontos, hogy a cukrot teljes felolvadásáig kevergessük, forrás után azonban már ne keverjük meg, szintén a kristályosodás és a légbuborékok képződése miatt. A díszítésre szánt karamell esetében a túl korai kristályosodás megakadályozására néhány csepp ecetet keverjünk a már felolvadt cukorhoz.

A cukrot karamellizálni kétféleképpen lehet: kevés vízzel készítsünk sűrű cukoroldatot, ezt kezdjük melegíteni, míg szép lassan a folyadék elpárolog, beindul a karamellképződés is. De egy száraz, zsírmentes serpenyőben a cukor önmagában is felolvasztható.

Mivel igen magas hőfokon dolgozunk a karamellel, érdemes egy kényelmes viseletű, hőálló kesztyűt húzni, illetve egy tál jeges vizet a közelünkbe készíteni. Ha a karamellt formázni is szeretnénk, a legjobb, ha olajozott márványlapot használunk, de egy olajjal megkent fa gyúródeszka is megteszi (de semmiképpen ne fém sütőlemezen dolgozzunk!). Jó szolgálatot tehet még egy habkártya; és a formázáshoz befőttesüvegek, tálak, poharak; vékony fém csövek, esetleg vastagabb szívószál stb.

Mivel a megolvadt cukor hamar odaéghet, a megfelelő szín elérésekor húzzuk félre a tűről a masszát, s később, ha keményedni kezdene, alacsony hőmérsékleten tartsuk melegen.

Akkor most lássuk, mi mindenre használható a felolvasztott cukor:

Készítsünk karamellás tejet

Ajánlom mindenkinek, aki még csak barátkozik a karamell készítéssel, kavarjon egy pohár finom karamellás tejet: amint a kb 10 dkg cukor felolvadt és elérte a kívánt színt (és ezáltal elég ízes is lett), öntsük fel fél liter tejjel. Vigyázzunk, a tej szinte azonnal felforr, amint a lábasba ér, ezért körülbelül négyszeres űrtartalmú edényt használjunk! Addig melegítsük, míg a gombócba összeállt barna halom szép lassan feolvad a tejben.

Ha különlegesebb ízre vágyunk, 10 dkg porrá őrölt pörkölt mogyorót vagy mandulát keverjünk a megolvadt cukorhoz, és úgy öntsük fel a tejjel.

Díszítsünk vele

A felolvadt cukorral sokféle díszt készíthetünk néhány egyszerű eszköz segítségével, amiket azután desszertek, gyümölcssaláták ékesítésére használhatunk fel. Ha felolvadás után azonnal elkezdünk dolgozni a még csak sárgás cukor-olvataggal, fehér karamellt kapunk.

Várjuk meg, amíg a massza elkezd hűlni. Merítsünk bele egy kanalat, és húzzunk hosszú szálakat egy olajjal megkent alufóliára. Attól függően, milyen hőmérsékletű a massza, egészen hajszálvékony, illetve vastagabb, pálcika szerű szálakat is húzhatunk. A vékony karamellszálból egymáson többször áthúzva karamell-kócot készíthetünk.

Rajzoljunk hálót alufóliára egymáson sokszor áthúzott szálakkal, amit azután fagyikelyhek díszítésére használhatunk.

A már-már alig húzható (megdermedt) karamellt tekerjük spirál-szerűen egy vastagabb szívószálra. Dermedés után jópofa rugókat kapunk.

Cseppentsünk érméket egy olajozott alufóliára; amiket hűlés után egyszerűen lepattinthatunk.

Készítsünk gyöngyöt: jéghideg vízbe csepegtessük a forró karamellt. Fontos, hogy szinte azonnal vegyük is ki a vízből a gömböket, amit beleértek, mert különben felolvadnak.

Készítsünk belőle dekoratív tálkát pl. karamellfagylalt számára

Kenjünk be olajjal egy felfordított, gömbölyded aljú desszertes tál külsejét, majd a már dermedő karamellből kanál segítségével húzott szálakkal vonjuk be a tálka alját-oldalát. Teljes dermedés után az így kapott tálkát egy mozdulattal leválaszthatjuk a "sablonról". Tányérra helyezve fagylaltgombóc gyors, dekoratív felszolgálására alkalmas.

Mártogassunk bele gyümölcsöket

A meleg karamellmasszába gyors mozdulattal hempergessük meg a bogyós gyümölcsöket (szőlőt, meggyet), és dobjuk jeges vízzel telt tálba. Azonnal vegyük ki a vízből, hogy a karamell-burok fel ne olvadjon.

Fújjunk gömböt

Haladó karamell-művészeknek ajánlom! Egy vékony fém fúvószál segítségével (30-35 cm hosszú és kb. fél cm átmérőjú), jó adag türelemmel az üveghez hasonló módon gyönyörű karamell-gömböket fújhatunk (lsd Danielle csodás gömbjeit). Várjuk meg, amíg a karamell dermedni kezd, gyűjtsünk egy jó adagnyi karamellt a fémcső egyik végére; és szép lassan, türelemmel kezdjük el fújni, kezünkkel formálva-segítve az anyag eloszlatásában.

Folyt köv.

19:39| Mindenmás | Aubergine

2007. április 11., szerda

Piros-fehér palacsinta; avagy hová tűnt a hűtőből a maradék húsvéti sonka?

Tegye fel a kezét, aki pontosan ki tudja számolni, a család mennyi főtt sonkát képes elfogyasztani húsvét hétfőjén és az azt követő pár (?) napban, a nélkül, hogy maradék-mentési kényszerűségből a nap három főétkezésén ne sonkát-főtt tojást kellene fogyasztani még egy jó pár napon át... Mert nálunk még ilyenkor is rogyadozik a hűtő a sonkától; amire már csak unott pillantások jutnak.

Két receptet kombinálva jutottam el ehhez az ételhez, amit laktató vacsoraként salátával; illetve meleg előételként egy jó pohár száraz fehérborhoz; netalán Szeremley Huba 2004-es Hableányához (gyöngyöző bor) ajánlok (az egyik recept nagy kedvencem, a mindenféle földi jóval töltött-panírozott palacsinta; a másik pedig a hortobágyi húsos palacsinta volt).

A recept

kb. 15 db enyhén sós palacsintatészta

húsvét után maradék füstölt, főtt sonka (egyébként darált húsból is elkészíthető)

fél fejapróra vágott hagyma

1,5 dl vörösbor

1 tojás

natúr, félkemény sajt reszelve

2-3 doboz tejföl

fokhagyma

A palacsintákhoz 2 tojást, kb. 5 dl tejjel, két csipetnyi sóval és egy csipetnyi cukorral habosra kevertem. Fokozatosan hozzáadok kb. 30 dkg lisztet, és addig keverem, amíg csomómentes, sima, sűrű tésztát nem kapok. Kb. fél órát állni hagyom, hogy a lisztnek legyen ideje felvenni a nedvességet, majd sütés előtt felhígítom - tetszés szerinti sűrűségűre - szénsavas ásványvízzel (vagy szódavízzel). Attól függően változik a víz mennyisége, hogy vastag, vagy vékony palacsintákat kívánok készíteni (kb. 2-2,5 dl ásványvizet szoktam méghozzáadni). Enyhén olajozott palacsintasütőben egy-egy merőkanálnyi tésztát szétterítve kisütöm a palacsintákat.

Két tenyérnyi sonkaszeletet ledaráltam, fél fej üvegesre pirított hagymára dobtam, közepes lángon gyors mozdulatokkal átkevertem (nem hagytam, hogy kiszáradjon); és nyakon öntöttem a testes vörösborral. Amikor a bor átjárta a sonkát, a tűzről félrehúzva egy tojást ütöttem rá; összedolgoztam. Mivel a mi sonkamaradékunk elég sós volt, nem fűszereztem a tölteléket; de ízlés szerint egy kis só nem árthat neki.

Két doboz tejfölt ici-pici sóval (ízlés, illetve sonka-sósság szerint), három gerezd átnyomott fokhagymával és jó adag őrölt borssal kikavartam.

A sós palacsintatésztákat vajazott tűzálló tálkákba (szufflé-formákba) terítettem, aljukra egy-egy kanál tejfölös szósz került, erre egy csipetnyi reszelt sajt, majd két evőkanál sonkás töltelék. A tetejét befedtem egy kanál tejföllel és sajttal. Grillsütőben pár perc alatt átsütöttem: a kilógó tészta ropogósra sült, a sajt a tejföllel összeolvadt.

Ha vacsorának készítjük, a palacsintákat érdemes betölteni, feltekerni vagy négyzet alakúra hajtani; tűzálló tálba sorakoztatni és beteríteni a tejföllel; úgy sütni.

21:00| Ételek | Aubergine

2007. április 9., hétfő

A hétvége képekben

Pár napra elvonultunk a világ színe elől, hogy nyugodt körülmények között, zajtól és stressztől távol tudjuk kipihenni a hétköznapok monoton hajtását. Így már csak utólag értesültem a Kördésről®: mi lesz a húsvéti menü (a labdát dobó Dolce Vita menüje igencsak ígéretesen hangzik, alig várom, hogy olvashassak róla többet is!).

Kirándulás ide vagy oda, a tradíciót őrizni kell (ha már a locsolkodók elől jómagam is menekülök, legalább ezt adjam át az utókornak): főtt sonka, kaszinó tojás, retek, újhagyma és paprika, majonézes torma. Ennyi. Punktum. Semmi fakszni, semmi újítás. De ezek nélkül el sem tudnám képzelni az ünnepet.

21:16| Borkóstolások | Aubergine

2007. április 4., szerda

Mérleg...

91 bejegyzés

összesen 30.812 látogatás

napi átlagos 200 látogató

több száz kipróbált recept

több, mint 1000 gasztronómiai témájú kép

közel 200 borkóstolás

Boldog Születésnapot Aubergine!

9:15| Mindenmás | Aubergine

2007. április 3., kedd

Úti emlékek

Ha Franciaországban járok, egy valami soha nem hiányozthat hazaúton a bőröndből: sajt. Nem is akámennyi: amennyi belefér. Már a repülőtéren furcsán szoktak méregetni az utasok, de a fedélzetre már végképp nem merem felvinni magammal azt a csomagot, amelyikben a sajtok vannak... Tudjátok, az illatok....

Egyik nagy kedvencem a fromage de Langres. A hűtőbe szigorúan légmentesen záródó dobozban kerülhet, mert intenzív illata pillanatok alatt átjárja a többi ételt is; és fogyasztása után nem árt egy alapos szellőztetés sem! Tehéntejből készül, jellegzetes külső bevonatát és állagát a platánfából készült érlelő tálcákon eltöltött idő adja. A helyiek otthon meghosszabítják az érlelés idejét: a sajt tetején levő mélyedésbe egy kupica cseresznyepálinkát töltenek, hagyják beszívódni, s csak utána fogyasztják el a sajtot.

A sajtot a XVIII. század közepe óta készítik a Champagne és Bourgogne kapujában fekvő városkában, Langresban (Haut-Marne megye). A városban lépten-nyomon találkozhatunk híres születtének, Diderot-nak emlékével: múzeum, róla elnevezett tér és számtalan boltocska is viseli nevét. Már maga a város megér egy látogatást, az óváros, az őt körülvevő várfallal, szűk utcáival, hét megerősített tornyával, a 6 várkapuval pillanatok alatt visszaröpít minket a sötét középkorba. (s bár nem tartozik szorosan a témához, az egyik legfinomabban elkészített kuszkuszt is itt ettem, egy apró marokkói berber vendéglőben). A közeli Dijon városa pedig számtalan lehetőséget kínál a további kulturális időtöltésre; és a hasunkat is alaposan megtölthetjük a gasztronómia egyik fővárosában; megismerkedve a legjellegzetesebb dijoni ízekkel: fűszeres süteménykével, ami igen távoli rokonságban van a mi mézeskalácsunkkal; a helyi csigaételekkel; burgundia híres szarvasgombás ételeivel; természetesen a kitűnő borokkal; és nem utolsó sorban kedvenc koktélommal, a Kir-rel; és egyik alkotóelemével, a fekete ribiszkével és a belőle készült likőrrel, a créme de caissis-val is. És a felsorolásból ki ne maradjon a csípős, szemet könnybe lábasztó dijon-i mustár, a jellegzetes kerámiacsuporban!

S bár szentségtörtés, de nem állhattuk meg, hogy ne fehérborral együtt fogyasszuk a sajtot. Egy Lindemans Chardonnay került a poharunkba a kenguruk földjéről, a 2005-ös évjáratból. Gyümölcsös, szalmás illat- és ízjegyekkel megáldott, egyszerű bor. Jól áll neki a pici barrique karamelles melegsége. Inkább önálló kóstolgatásra, mintsem ételhez társítható bornak tartom; de mindenképpen kiált a következő töltésért.

19:48| Borkóstolások | Mindenmás | Aubergine