Újabb hónap, újabb gasztro-esemény. Ezúttal Kicsivú a házigazda, a téma pedig a vendégváró falatok. Azt kérte, legyen kézzel könnyen elfogyasztható parti kaja, tipikus büféasztalra való finomság.
Az igazsághoz hozzátartozik, most az egyszer nem gondolkodtam sokat. S bár jobban kedvelem a leültetős, sokfogásos vendégeskedést; azért nem volt nehéz a már jól bevált előételekből összeállítani egy mini-büféasztalt. A mi családunkban nincs húsvét főtt sonka és tojás nélkül (természetesen kaláccsal elfogyasztva); így nem is próbálkozok a hagyományokat megtörni. Ezek a falatkák viszont valóban jó szolgálatot tesznek, amikor jönnek a barátok, és beszélgetés, kártyázás közben egy-két pohár sör is lecsúszik.
Mini-szendvics
A szendvicskrémhez tejszínes krémsajtot kikeverek fűszerekkel (borssal, jó adag szerecsendióval), fele mennyiségű feta sajtot is adok hozzá, illetve negyedannyi puha vajat. Két szelet rozskenyeret összeragasztok a krémmel, a tetejére is kenek, egy-egy olajbogyót ültetek rá; és rozé borból készült, chili paprikával fűszerezett zselével vonom be a tetejét (a bort - kb. 2 dl - sóval és borssal fűszerezve, 1 félbevágott szárított chili paprikával együtt felforralom. Kihűtöm, hozzáadok másfél teáskanál zselatint, lassan felmelegítem; majd kihűtöm és így öntöm a szendvicsek tetejére). Tálalás előtt a szendvicseket 3x3 cm-es kockákra vágom.
Avokádókrémes sonkatekercs
Az avókádó húsát villával összetöröm, turmix gépben 3 evőkanál tejszínnel, sóval és borssal ízesítve lágy krémmé keverem. Hozzáadom 1 lime levét, és a tálalás előtt nem sokkal töltöm csak be a sonkákba, amiket felcsavarok és egy szál snidlinggel rögzítek.
Bundába bújt aszaltszilva
Az aszaltszilvát beborsozom és kb. 10 cm hosszú bacon szalonna szeletbe tekerem, majd teflon serpenyőben magas lángon hirtelen kisütöm, hogy a szalonna ropogós legyen. Hogy ne tekeredjen le a szalonna, fogvájóval rögzíteni is lehet. Tálalás előtt egy-egy grissinit szúrok bele, ennek segítségével lehet elvenni a tálról.
Fűszeres hawaii húsgolyók
30 dkg, fele mennyiségű marha- és sertés darált húst összekeverek 4 evőkanál zsemlemorzsával, hozzáadok egy kb. 5 cm-es, kevés olajon megfuttatot gyömbért, 1 gerezd átpréselt fokhagymát. Sóval és cayenne borssal fűszerezem, majd öntök hozzá 0,5 dl száraz fehér bort. Összekeverem, hagyom állni egy fél órán át, egy felvert tojás felével összekeverem és sütés előtt zsemlemorzsában meghempergetem. Bő olajban közepes lángon kisütöm. Tálaláskor ananász-szeleteket és egy-egy golyót felszúrok egy szendvics-pálcikára. Nagyszerű kísérő étel egy-egy kupica pálinka mellé.
Ha kinézek az ablakon, kétségtelen, hogy megjött a tavasz: a kert tele van pompás virágokkal. Legnagyobb meglepetésemre néhány közülük ehető is! Igaz, már foglalkoztam az ehető virágok virágok kérdéskörrel, akkor azonban leragadtam az (általam) régóta ismert bodzánál.
Ezen kívül legismertebbek talán még a cukkini virág, a rózsa, az ibolya, a majoránna, oregáno, rozmaring, kapor; de láttam már levendula virággal díszített süteményt is. Ha egy kicsit "tágabbra" nyitjuk a szemünket, előkerül a karfiol és a brokkoli is, mindkettő esetében meghúsosodott virágokat fogyasztjuk, sőt, az articsókát is ide kell sorolni.
És valahol itt ki is fogyok az ötletekből. Pedig kár lenne megállni, vegyük csak sorra, legközelebb milyen virágokból álló csokrot kérjünk az Embertől, ami azután majd a konyhában végzi! (persze ez csak vicc, nagyon fontos, soha ne együnk meg virágboltból vásárolt, forgalmas út szélén növő növényeket! A legjobb, ha saját kertünkben növő, permet- és vegyszer mentes példányokkal próbálkozunk, de ma már egyre több cég foglalkozik konyhai felhasználásra történő virág-termesztéssel. Allergiásoknak, asztmásoknak pedig egyáltalán nem ajánlom a kísérletezést!)
Először is, tisztázni kell, fűszerként használható virágról, vagy ehető virágról beszélünk-e. Fűszerként használt virágok közé tartozik például a hagyma, a kapribogyó, a sáfrány, a szegfűszeg és a szerecsendió virága.
Az ehető virágok esetében vannak olyanok, amelyekből kitűnő saláta készíthető, például árvácska, kankalin, krizantém, büdöske, sarkantyúka, pitypang. Másik csoportjukba tartoznak azok a virágok, amelyeket ma már inkább zöldségként ismerünk, mint a már említett karfiol, articsóka. És külön érdemelnek említést a desszert-virágok, mint pl. az ibolya, viola, rózsa, jácint, alma stb. Ezen kívül természetesen számos virág, szárított formában felhasználható tea készítésére, hogy csak a két legismertebbet említsem: kamilla és hibiszkusz.
És nehogy azt higgye bárki is, a virágevés az újkori gasztro-mánia egyik találmánya! Már a rómaiak idejéből maradtak ránk leletek, sőt, a sötét középkorból recept-foszlányok, amelyek tanúsítják, hogy igen nagy divat volt fogyasztásuk. Ma már egyre többször találkozhatunk egy-egy ehető virágkompozícióval, egyelőre még csak az exkluzív éttermekben.
Nem mondom, hogy le fogom legelni a kertben található összes szépséges virágot, de mindenesetre érdekes próbálkozás volt ez a tulipán saláta is; ínyenc rokonaink biztosan értékelik majd.
A recept
A saláta öntetéhez félkemény habbá vert tejszínt használtam (kb. 1 decit), amibe 1 evőkanál paradicsom sűrítményt kevertem, sóval és borssal fűszereztem. Ezt az alapot dúsítottam egy megfőzött tyúktojás összetört sárgájával, kevés apróra vágott lilahagymával, tetszés szerinti zöldfűszerrel; és egy tulipán összevágott szirmaival (szín: tetszőleges, én pirosat használtam).
Tálaláskor belekanalaztam a habos, krémes salátát az alaposan megmosott és leszárogatott tulipánokba, amikből a bibéket és a porzót előbb eltávolítottam. Díszítésként egy-egy fürjtojást ültettem a közepébe.
az alapötlet a Féminin cuisine 17. számából származik
További hasznos linkek:
Azon töprengtem a minap, van-e olyan gyümölcs, ami szezontól függetlenül, mindig megkapható, jó minőségben és nem túl drágán. Rájöttem, citromot mindig látok a zöldségesnél, így érdemes a "mindig befutó" desszert alapanyaga címre (bevallom, eddig inkább fűszer volt, mint önálló alkotóelem). Kicsivú is felcsigázott a múltkor a sárga sütivel, így hát előástam receptes gyűjteményem legaljáról egykori angliai vendéglátóm saját készítésű citromkrém leírását és belevágtam.
A recept
A krémhez érdemes bio citromot használni, mivel lereszelt héja fontos hozzávaló; az érlelőgázzal és ki tudja még mivel kezelt gyümölcs külső burkának elfogyasztása viszont nem tűnik annyira jó ötletnek.
3 citrom lereszelt héját 20 dkg cukorral meleg helyen morzsásra kell keverni (a meleg azért fontos, állítólag, mert így oldódik ki az illóolaj a citrom héjából. Én egy pillanatra rátettem a tűzhelyre az egész keveréket, biztos, ami biztos). 2 egész tojást és 2 tojás sárgáját hozzákeverünk, majd gőz fölött alaposan elkeverjük. Hozzáöntjük a 3 citrom kifacsart levét, és továbbra is gőz fölött verve sűrű, krém állagúra dolgozzuk.
Tulajdonképpen bármilyen módon felhasználható krémet kapunk így, töltsük két piskótalap közé, vagy tekerjük fel roládnak; vonjunk be vele tortát; pikáns gyümölcstorta krémjeként is nagyszerűen megállja a helyét. Én leveles (igen elítélhető módon bolti, előre elkészített) tésztából kis formák segítségével kosárkákat készítettem (200 fokos sütőben kb 10 perc alatt); azokba töltöttem a krémet - igazi villámdesszert kerekedett. Nagyszerű, fanyar levezetője egy tartalmas vacsorának.
Újabb kitalálós játék, de most el is árulom rögtön a válaszokat.
Az egyik újságot Párizsból hoztam magammal (Maxi Cuisine, n. 39, 2007. február-márciusi szám), a másikat (Fakanál, 168. szám, 2007. január-februári szám) a minap vettem meg, miután megláttam a címlapfotót.
Vajon mi a különbség a két burgonya-torta recept között? Először jót mosolyogtam a két képet egymás mellé rakva, majd mindkét újságban megnéztem, szerintük hogyan is kell ilyen csodás küllemű ételt varázsolni, és el is tűnt az arcomról a mosoly: még a hozzávalók listája is igen eltér egymástól!
Lássuk, ha Franciaországban laknánk, hogyan jutnánk a végeredményhez:
- szárított vargányát tennénk tölteléknek
- a 2 mm vékonyra szelt burgonyát vaj és olaj keverékében 5-6 perc alatt aranybarnára sütnénk, miután kihűlt, alufóliával bélelt, vajazott sütőformába rendeznénk
- az apróra vágott hagymát vajban megpirítanánk, összekevernénk a beáztatott, majd lecsepegtetett gombával, szerecsendióval fűszereznénk
- a krumplival bélelt formába öntenénk a gombás keverék felét, egy réteg burgonyát helyeznénk rá, újabb réteg töltelék, majd nyakon öntenénk tejszín és tojás keverékével. Ezt az egészet befednénk egy sor burgonyával, alufóliával letakarva 200 fokos sütőben 45 percig, majd 250 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütnénk
De mivel mi magyarok vagyunk, itthon így készítsük el:
- tölteléknek kelkáposztát, prágai sonkát és mélyhűtött vegyes zöldséget használjunk
- ezeket pároljuk össze, ízesítsük kakukkfűvel és babérlevéllel
- a vékonyra szelt krumplival béleljünk ki egy vajazott tortaformát, rétegezzük a tölteléket és a burgonyát
- tetejére sajttal összekevert tojást önstünk
- 180 fokos sütőben 40-50 perc után a sütést 220 fokon 10 perc pirítással fejezzük be
Már csak arra lennék kíváncsi, vajon van egy nemzetközi fotó-tár, ahonnan válogatnak az újságok, majd a receptet maguk kreálják hozzá, rögtön fellebbentve ezzel a fátylat az otthon, konyhai körülmények közötti, újságból ellesett kudarc ételek nagy részéről; vagy mindkét újság szerkesztői egy harmadik lapban (netalán szakánykönyvben) bukkantak a receptre?
Mindenesetre forrás-megjelölést egyik recept esetében sem találtam.
Domestic Goddess a házigazdája a Vigyázz, kész, főzz! "rendezvénysorozat" második fordulójának; a téma pedig a töltelék, ami bent rejtőzködik. Mivel jómagam nem vagyok nagy rajongója a töltött húsoknak, sőt, tölteléket benne kifejezetten nem szeretem, másfelé kerestem a megoldást. Nem sokáig töprengtem, ázsiai és arabos kattanásom adta a löketet. S bár ez az étel (amit előételnek kínáltam egy vacsora alkalmával) némelyest hajaz a Waiter, there's something in my... aktuális fordulójára készített cukkinis pitére; azért mégsem teljesen ugyanaz.
Tulajdonképpen semmi autentikus nincs benne, a samosa Dél-Ázsiában (India és Banglades leginkább) ismert csipegetnivaló (snack), háromszögletűre hajtott, olajban kisütött tésztabatyu, hagyományosan burgonyás-hagymás töltelékkel; amit rendszerint mártogatóssal, chutney-val kínálnak. Természetesen édes változatban is igen elterjedt. Tehát innen az alapötlet.
Az általam készített samosa tölteléke már egészen más ízvilágot tükröz: fahéjas-mentás hústöltelék; s hogy valami kiegyensúlyozza az ízeket, narancsos-csilis sárgarépa salátát álmodtam meg hozzá.
A recept
Samosa
30 dkg darált húst kevés vajon két gerezd összenyomott fokhagyma, ugyanannyi apróra vágott gyömbér (vagy őrölt gyömbér) kíséretében megpirítottam, sóval és 2 evőkanál fahéjjal fűszereztem, kevés vizet aláöntve puhára pároltam.
A rétestésztából (vagy filo tésztából) két lapot egymásra tettem, kb. 5 cm széles csíkokra vágram. A csík egyik végébe fél teáskanál durvára tört pisztáciát tettem, erre egy mentalevél került, majd megpúpoztam 2 teáskanál húsos töltelékkel. A csík szabadom maradt végét olvasztott vajjal megkentem, a töltelékes oldaltól kezdve háromszög formát alakítva felhajtogattam; bő olajban 1 perc alatt aranybarnára sütöttem.
Narancsos-csilis sárgarépa saláta
A megpucolt sárgarépát vékony csíkokra vágtam, egy narancs kifacsart levével meglocsoltam és 1 teáskanál csiliport szórtam rá. Tálalás előtt egy órára a hűtőszekrénybe tettem.