2007. február 25., vasárnap

Bienvenue á Paris


Az elmúlt pár napban újra bebizonyosodott előttem (is), hogy fanatikus gasztromániás vagyok (a velem utazó két férfiú valószínűleg elég sokat tudna erről mesélni...).

Üzleti ügyben Franciaországban jártam a héten, és a jó szervezésnek (illetve a szerencsének) köszönhetően volt idő turistaként eltölteni pár órát. Valóban pár óráról volt csak szó: egy délután Párizsban és egy fél délelőtt Lille-ben, útban a találkozó helyszínére.

Azonban az idő rövidsége sem gátolt meg abban, hogy minden pillanatban olyan helyekre vadásszak, amiknek bármi köze is van a gasztro-világhoz: csokoládé-manufaktúra üzlete, apró tart-okra szakosodott pékség, borokat kínáló üzlet, bisztrók, éttermek, kávézók.

És aminek a legjobban örülök: rábukkantam egy régóta vágyott konyhai tárgyra: egy tagine-ra! Igaz, nem kimondottan kapcsolható a francia konyhaművészethez, de Párizs egyik, leginkább arabok lakta utcájában egy csöppnyi húsbolt pultján csücsült hívogatóan, hát hogyan is tudtam volna otthagyni! Méretes termete miatt már jó pár órát gondolkodtam rajta, hogyan fogom Marokkóból hazahozni; de most tálcán kínálkozott a lehetőség: ugyan repülőre most sem ültem vele; de pár nap múlva meg fog érkezni egy kamionnal.

A marokkói fiatalember igencsak meglepődött, amikor ráböktem a kúpra, és habozást nem tűrve már alkudtam is rá. Hamarosan újabb csodálkozó pillantást vetett rám, amikor a benne készíthető ételek felsorolását és mikéntjét magam folytattam; azután pedig jót eldiskuráltunk az alapanyagokon és recepteken. Ismét megállapítottam, hogy itthon nem lesz egyszerű autentikus ízeket varázsolni, hiszen az alapanyagok beszerzésben eddig mindig nehézségekbe ütköztem.

Tehát az edényke megérkezését követően várhatóak az első beszámolók a használatba vételéről!

 

20:09| Nemzetközi | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...