2006. december 31., vasárnap

B.U.É.K

 

 

A habzóborok királynője, a pezsgő önmagában is emeli az ünnep hangulatát, de ki gondolta volna, hogy nagyszerű koktélt lehet készíteni a segítségével? Íme kettő, az újonnan felfedezettek közül (azért a Kir Royal marad az örök kedvenc).

Ritz Bar Fizz

Töltsünk 1 rész grapefruit- és 1 rész ananászlevet az előhűtött kehelybe. Öntsük fel a jégbehűtött pezsgővel (3 rész) és csepegtessük hozzá a grenadine-t (1 teáskanál).

Champagne koktél

Tegyük a kockacukrot a pezsgőspohárba. Csepegtessünk rá annyi Angostura Bitters-t, amennyit a cukor magába szív. 1/3 rész konyakot töltsünk rá, majd az egészet öntsük fel 3 rész behűtött pezsgővel. Egy citrom héjából a citromolajat préseljük az ital tetejére és narancskarikával díszítve kínáljuk.

 

8:20| Mindenmás | Aubergine

2006. december 29., péntek

"Gyors lábon rohan az idő"

 



Nem tudom, ki hogy van vele, de a karácsonyi vendégeskedések után úgy eltelek a finomságokkal, hogy legközelebb majd a farsangi fánk illatára dugom ki az orrom kuckómból...

De előtte még annak rendje és módja szerint el kell búcsúztatni az óévet, nagy hangoskodások közepette meg kell ünnepelni az új év beköszöntét, ügyelve persze a számtalan babona betartására, amelyek már hagyománnyá váltak: az év utolsó napján szárnyashúst felszolgálni tilos, hiszen elkaparják a pénzt és a szerencsét. Bánjunk csínján a házimunkával is: szilveszter napja lesz majd "példa" az új évben is, amit akkor teszünk, az nyomja rá bélyegét a következő évünkre (állítólag). Ezért is kell hangos mulatozással tölteni az estét, hogy vidám legyen a folytatás is.

És van még itt egy (számomra éppen aktuális) babona is: ha szilveszter estéjén fájdul meg a fogunk, az valaminek a halogatását jelenti, amit már nem szabad tovább görgetni, minél hamarabb meg kell oldani azt.

Évek óta a szilvesztert már mérsékeltebb duhajkodással töltjük, baráti-családi körben. Mivel a karácsonyról maradt sültek és töltött káposzta még alig-alig fogytak el, az elmaradhatatlan lencsefőzelék, malacsült és korhely leves mellett nem igazán fogy más az asztalról.

De hogy legyen mit csipegetni társasjátékozás és kártyázás közben, az idén fondue-t szolgálok fel, az "eredeti" verzió szerint, sajtokból, úgy, ahogy az Jacky-tól, kedves francia barátunktól tanultam.

A recept

Talán kicsit fellengzősen hangzik a "recept", inkább hozzávalókat kellene említeni. Először is, jó, ha van otthon fondue edényke, amit alulról folyamatosan melegen tudunk tartani, de ha nincs, egy kis ügyességgel mi is összehozhatunk hasonló szerkezetet (egyébként megéri kipróbálni, főleg, akik - hozzám hasonlóan - imádják a sajtot). A lényeg, hogy valamiféle (lehetőleg nem gyúlékony) emelvényre helyezve egy egyszerű lábaskát, az alá helyezett mécsessel folyamatosan tudjuk melegíteni. Ügyeljünk, hogy ne legyen túl közel a mécses lángja, mert nem az a cél, hogy forraljuk!

Az edényt (legyen az öntöttvas fondue edényke vagy hagyományos lábas) fokhagymával alaposan kikenjük, majd belezúdítjuk a kockákra vágott sajtokat (eredeti recept szerint comté, gruyére és emmentali; de bármilyen zsíros, jól olvadó keményebb sajt megteszi); majd lassú tűzön felolvasztjuk őket. Sóval, borssal (akár szerecsendióval is) ízlés szerint ízesítjük. A félig megolvadt sajthalmazt látva kétféleképpen cselekedhetünk: vagy adjunk hozzá száraz fehér bort (kb. 35-40 dkb sajthoz 1-1,5 dl-t); vagy egy kupicányi cseresznyepálinkát. Más-más ízhatást érhetünk el, érdemes kipróbálni, kinek melyik jön be. Mi maradunk a bornál...

A lényeg, hogy nem szabad túlhevíteni olvasztás közben és utána sem a melegítésnél, mert a sajt kemény és gumis masszává ugrik össze.

Már csak körbe kell ülni az asztalt, és kenyérkockát, almadarabkákat vagy dióbelet mártogatva, egy pohár finom bor társaságában elmerengeni, mi is történt 2006-ban!

 

A fenti idézet Ovidiustól származik.

Aki többet szeretne megtudni a szilveszteri babonákról, kattintson ide

20:44| Ételek | Aubergine

2006. december 23., szombat

20:15| Aubergine

2006. december 20., szerda

Ünnepi készülődés 5.


Ismét magával ragadott egy lavina; és igencsak időszerű a téma: mi is lesz a karácsonyi menü.

Ha most azt írom, hogy még nincs kialakult ételsor, valószínűleg egy világ omlik össze Bennetek.... Legfőképpen engem idegesít a dolog, de a dolgos hétköznapok annyira elvonták minden figyelmemet, hogy csak tegnap eszméltem rá, ideje volna bevásárolni, mert lassan az asztalon kell gőzölögnie az ételeknek.

Országjárós karácsonyozós család vagyunk, de az elmúlt évektől kezdve már én is igényt tartok egy napra, amikor szárnyaim alá gyűjthetem a rokonságot, és elkényeztethetem őket minden földi jóval.

A Szentestét, gyermekként a szülői háznál töltjük, ahol elmaradhatatlan kellék (a fennhangon kb. 100-szor elénekelt "Mennyből az angyal" mellett) a halászlé, a töltött káposzta és a beigli. De ezek nélkül nem is lenne igazi a karácsonyi vacsora.

Az ezt követő napokban már az "újhullámos" ételeké a főszerep, legyen bárki is a vendéglátó, törekszik arra, hogy minden évben valami újdonsággal kápráztassa el a nagyérdeműt.

Az én menüsorom valahogy így fog alakulni: hideg előételnek zsírjában sült libamáj kenyérropogóssal; leves gyanánt kukoricás-gesztenye krémlevest szolgálok fel; majd a főétel gyümölcsös körettel sült (talán őszibarack és narancs?) bőrös sertéskaraj tört burgonyával. Desszertnek az angol karácsonyi puding kissé könnyedebb, kevéssé szirupos változatát készítem, aszalt áfonyával.

Egyszerűre sikeredett menü lesz, bár nem csodálkoznék, ha holnap valami egészen más ötlettel ébrednék fel...

 


 

Érdemes szétnézni mások konyhája tájékán is, kinél mi rotyog majd a fazékban!

És ismerjük meg a történet végét is:

 

21:14| Ünnepi ez+az | Aubergine

2006. december 13., szerda

Ünnepi készülődés 4.

Mi is lenne a karácsonnyal mézeskalács nélkül? Igazából azonban fogalmam sincs, miért kapcsolódott össze a mézeskalács a karácsonnyal? Talán a karácsonyi vacsora egyes alapanyagaihoz fűződő babonák miatt? (pl. káposzta, hal - bőségvarázsló erő; méz - egészségmegőrző, védő szerep).

Mindenesetre már-már szertartás az adventi időszak első hetében a mézeskalács megsütése, ami azután szépen lassan, a napok múlásával puhul meg, hogy mire eljő az ünnep, illatozva álljon a tányérokon és díszítse a fát.

Az idén, a hagyományostól eltérően egy más jellegű mézes süteményt, inkább kekszet is kipróbáltam.

 


 

A recept

2,5 dl mézet 150 gr porcukorral együtt felolvasztottam, még melegen hozzákevertem 1 kávéskanál őrölt gyömbért, 2 kávéskanál fahéjat, 1 kávéskanál őrölt szegfűborsot. Fél kilogramm liszttel, késhegyni sütőporral, 10 dkg apróra őrölt marcipánnal, 50 gr kandírozott narancshéjjal, egy jó löttyintésnyi rummal összedolgoztam. Ujjnyi vastagra nyújta sütőpapírral bélelt sütőben 180 fokon tíz perc alatt kisütöttem. Miután kihűlt, 20 dkg porcukor és néhány csepp citromlé keverékéből álló cukorglazúrral bevontam, díszítésnek koktélcseresznyét és kesudiót ültettem a tetejére. Letakarva kb. 1,5 nap alatt megpuhul; fűszeres teákhoz nagyszerű nassolnivaló.

Ha érdekel, az előző részek itt, itt és itt hallgathatóak meg.

 

14:01| Ünnepi ez+az | Aubergine

2006. december 12., kedd

Leves, az első elem



A jó kiscserkész ahol tud, segít. Remélem én sem okozok most csalódást!

Saját tapasztalatból tudom, hogy furcsa étkezési szokású, vagy bármilyen étel-intoleranciával rendelkező személynek főzni nap, mint nap kimerítő dolog. Nem is a konyhában töltött idő fárasztó mivolta miatt; de a szokásostól eltérő ételek változatossá tétele egy idő után felemészti a képzelőerőt, kiürül az ötlettár, és üresen pislogunk: mit is főztem legrégebben.

Furcsa helyet foglalnak el a levesek az étkezéseinkben. Az egyik legősibb ételről van szó, már a honfoglaló magyarok is ettek fűszeres, zsíros lével főzött húsos ételt, sőt, ebből a korból eredeztetik a "konzervételek" megjelenését is. Ha a magyar konyha klasszikus leveseit nézzük, hűek maradtak a régi hagyományokhoz: nehéz, tartalmas, sokszor önálló étkezésként is helytálló egytálételekről beszélhetünk; amihez gyakran adunk tésztát és savanyítjuk tejföllel. Íratlan szabályként ma is tartom magam a nagymamámtól tanultakhoz: nyáron soha ne főzzek száraz zöldségfélékből levest, télen pedig vétek jégbehűtött uborkalevessel kápráztatni el a vendégeket :)

De mi a teendő akkor, ha a habaráshoz-sűrítéshez használatos tejtermékeket likvidálnunk kell étrendünkből? Pánikra semmi ok, ma már valamennyi szupermarketban (de bioboltban biztosan) beszerezhető kizárólag növényi összetevőkből készült főzőtejszín. Azon túl, hogy nem túl sok köze van a tej színe-javához; rém egyszerű vele főzni, ráadásul előnyös tulajdonságként kell megemlíteni, hogy nem csomósodik össze a forró ételben sem; sőt, ha növényi tejszínből verünk habot, sokkal keményebb tartású és jobb állagú lesz, mint eredeti társa.

De ne feledkezzünk el a szója-termékekről is, rengeteg hasznos tápanyaghoz juthatunk, szójatejjel is sűríthetünk, sőt, levesbetétként a tofu (semleges íze miatt) szinte bármihez adható; akár még körözöttkrémet is keverhetünk belőle.

Egyik régi kedves ismerősömnél ettem először kukorica krémlevest. Ugyan nem hasonlít a megszokott, hétköznapi levesekhez; de hideg téli estéken a forró, már-már édeskés leves jótékony meleggel tölti el hasunkat. Az eredeti változatban a levesbetét mexikói fűszerrel ízesített (tehát a koriander és a chili dominál) sült csirkemellfilé volt, ami nagyszerűen kiegészíti a leves édes krémességét.

A recept

Egy fej vöröshagymát kevés olajon megfonnyasztva nyakon öntjük egy nagy doboz konzerv- vagy mélyhűtött kukoricával (de szezonjában természetesen friss, zsenge csöves kukoricáról levágott szemekből is készülhet!). Felöntjük dupla mennyiségű zöldség alaplével; ízlés szerint sózzuk, és forrás után pár percig főzzük. Még melegen turmixgépben pürésítjük, akár át is lehet szűrni, hogy teljesen krémes legyen; főzőtejszínnel dúsítjuk és újra felforraljuk. A legvégén belekeverünk két-három kanál kukoricaszemet, levesbetétként pedig sóval-borssal fűszerezett csirkemell kockákkal dúsítjuk.

21:14| Ételek | Aubergine

2006. december 6., szerda

Lavina

Megtaggeltek. Ilyen szép magyar szóval. De én inkább úgy mondanám, Mamma hozzám vágott egy hógolyót. De még mekkorát!

Házi istennőnk jóvoltából a magyar hálón is elindult a lavina: egy adott téma köré szerveződnek az írások az oldalakon, most éppen a nosztalgia van soron.

Az Idexen szavazás indult, lehet mazsolázni a régi emlékek között, kinek mi jut eszébe, ha felajánlok egy rendszerváltás előtti bevásárlást a Közértben. Nálam így alakul a slágerlista:

 

Gumicumi

 

 

 

 

 

 

Utasellátó csoki: egyik legkedvesebb emlékem, amikor apukámmal biciklire kaptunk és az 1 km-re levő vasútállomásra tekertünk, csak azért, hogy utasellátó csokit vegyünk. Imádtam.

Donald rágó: A külföldi csoda-édesség. A képregénygyűjteményt valahol még mindig őrzöm, gondosan füzetekbe ragasztgatva...

 

 

 

Frutti karamella: a zacskóra nyomtatott tv-n keresztül mosolyogtak a szögletes cukorkák, egyenként becsomagolva. Nagymamám kredencében mindig lapult egy csomag!

 

 

 

 

Dianás cukor: szigorúan felnőtt felügyelettel volt fogyasztható, és szökőévente csak egyszer. Milyen áhítattal szopogattam ki belőle az alkoholt, hogy utána a tömény cukros burkot gyorsan eltüntessem :)

Nem is lennék Aubergine, ha nem ez jutott volna eszembe először:

Váncza sütőpor: "Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!". És a lapjaira szétesett Váncza süteményeskönyv a jópofa rajzokkal... Milyen sokszor fellapoztam, és dugtam a mamám orra alá, mit is süssön éhes unokájának!

Ha van kedvetek, játszunk együtt! Kinek milyen ízek jutnak eszébe? Emlékszik például valaki a betűkekszre?

 

21:32| Mindenmás | Aubergine

2006. december 3., vasárnap

Ünnepi készülődés 3.


Itt az ideje egy kis torkoskodásnak! S bár jómagam nem fogyaszthatom ezeket a finomságokat, annál nagyobb szeretettel készítem el őket ajándékba a család valamennyi tagjának! Nagyon szeretem, amikor a készülő remekművek illata elárasztja a lakást, ünnepivé varázsolva a délutánokat. Ez alkalommal a csokoládé édes, behízelgő illata valóságos északi sarki Mikulás manufaktúrává alakította a konyhát, és szorgoskodó kuktában sem volt hiány (no persze örömmel vállalkozott az edények - a hagyományostól kicsit eltérő módon történő - tisztogatására).

És aki úgy gondolja, ördöngős ügyesség kell a házi trüffelgolyó elkészítéséhez, javaslom, ne sajnálja rá az időt és próbálja ki. Csokoládétól maszatos ujjakkal a végén rá fog döbbeni, hogy könnyebben megy, mint azt gondolta!

 


 

Véleményem szerint a házi cukrászművészet egyik legkönnyebben elkészíthető terméke a trüffel golyó. Nevét a méregdrága szavasgomba után kapta, utalva ezzel annak borzos-rücskös külsejére.

 


 

A recept

1,5 dl tejszín

55 dkg jó minőségű csokoládébevonó (ízlés szerint lehet fele ét-, másik fele tejbevonó)

kb 3-6 dkg cukor

25 dkg vaj

Az ízesítéshez: rum, tetszés szerinti likőrök vagy alkoholos italok (pl. Grand Marnier, Whiskey, csokoládé krémlikőr, egzotikus gyümölcslikőrök stb); vaníliarúd, fahéj, egyéb fűszerek.

A felfőzött tejszínbe belekeverjük az apróra vágott csokoládét és ízlés szerinti mennyiségben a cukrot; teljes felolvadásig kavargatjuk. Amikor kihűlt, a habosra kevert vajat apránként beledolgozzuk, hozzáadva az ízesítőket is. Golyó alakúra formázzuk, kifagyaszjuk, majd bevonjuk csokoládéval. Fahéjba, kakaóporba vagy keményítővel kevert porcukorba hempergetjük a bonbonokat, de ha bevonás után rácson guringatjuk, érdekes csipkés bevonata alakul ki.

 

És ha kellemesen elfáradtunk az alkotásban, dőljünk hátra, és hallgassuk meg a kedves történet következő részét.

az előzmények itt és itt

15:12| Ünnepi ez+az | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...