2006. október 18., szerda

Szélmalomharc


A minap szájtátva hallgattam párom élménybeszámolóját: napok óta üzleti vacsorákra jár a város legextrább helyeire (na igen, talán ez lehet az oka, hogy kevesebbet sürgölődök a konyhában??)

A lávakövön izzó steak-szeletek; pontosan megkomponált tányér-design, a felhasznált zöldségek és egyéb alapanyagok harmóniája; a látvány és az íz közös összhangja; a szakszerű és pontos kiszolgálás, a hozzáértő, simulékony de mégsem tolakodó sommelier ajánlásairól és javaslatairól szóló monológokat hallgatva egyre inkább úgy éreztem, fel kell kötnöm azt a bizonyosat...

És bár nem szándékozok versenyre kelni egy vendéglátásra szakosodott intézménnyel; jóleső büszkeséggel töltöt el a bók az általam felszolgált (és valljuk be, mindössze fél óra alatt összedobott) vacsoráért: grillen pirított, belül még rosé steakért vegyesborsos és chilis fűszervajjal, chili mártással és tökmagolajos zöld salátával.

Évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy egy finom és minden tekintetben minőségi vacsoráért nem kell órákat tölteni a konyhában. Úgy látszik, ez is egy stílus. Az egyszerűségében tökéletes menüé..

De el ne feledkezzünk a jó cuppogós körömpörköltről se!

20:44| Ételek | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...