2006. október 29., vasárnap

Tök jó!

 

Nyithatnék tudományos alapokon nyugvó vitát, vajon a mai magyar kultúránk befogadja-e a "nyugatias", túlkapásoktól sem mentes Halloween örületet, de nem szeretnék. Mindenki könyvelje el oda, ahová jónak látja.

Számomra ez is, mint számos más 'ünnep', a fogyasztói társadalom azon tulajdonságára építő iparágnak tűnik, ahol - és valljuk be, a piaci törvények szerint teljesen logikusan - a vásárlókat vásárlásra csábítani igyekvő vállalatok, nem kevés marketing munkával a háttérben, olyan termékeket kínálnak, amit normális körülmények között esze ágába sem jutna megvenni az "ártatlan" áldozatnak. 

De. Az amerikai filmekből jól ismert, narancssárga, rémesen vigyorgó töklámpás jópofa dolog; és én, aki hajlandó vagyok több tíz gyertyát meggyújtani egyetlen lámpa felkapcsolása helyett - fő a barátságos meleg fény jelszóval - hogy is hagyhatnám ki a lámpás farigcsálásának mókáját. A keletkezett melléktermékről nem is beszélve: két beszélgetős-iszogatós partihoz elegendő tökmag gyűlt össze! A tökhöz, régi jó szokásomhoz híven, kerülő úton jutottam hozzá: van az úgy, hogy az ember elhagyatott tökföldek mellett autókázik el....

És ha már a töknél tartunk, nem tudom elképzelni az őszt a finom, összetéveszthetetlen ízű sonkatök, vagy sütni való tök nélkül sem! Sütőtök-krém leves, burgonyás sütőtök-püré sült nyúlhúshoz köretnek, zöldségekkel együtt tepsiben megsütött tök-kockák, tökös rétes... Soroljam még?

Az idén új recepttel gazdagott tök-táram: ez pedig a sütötök-golyó. Finom, bár ezt a szót inkább megfontolva írom le: ne felejtsük el beharangozni jó előre, hogy az étel sütötököt tartalmaz, ugyanis meglett férfiemberek gyerekeket megszégyenítő módon fujjogva és finnyázva csócsálták a véletlenül megkóstolt  golyóbist. "Azt hittük kókuszgolyó!" Jellemző, hogy egyiküknek sem jutott eszébe, vajon mitől lehet narancssárga???

A recept

A megsütött sütőtök kikapart belsejét kekszmorzsával - ajánlom a mandulás kekszet -  (vagy ha van baba a családban, használjunk inkább babapiskótát); ízlés szerinti mézzel összedolgozzuk, amíg formázható masszát nem kapunk. Diónyi golyókat kanyarítunk, kókuszreszelékbe hentergetve kínáljuk.

18:07| Finomságok | Aubergine

2006. október 26., csütörtök

De miért pont padlizsán???

 

Sokan megkérdőjelezték már a névválasztásomat. Vagy csak tudni szeretnék, miért. Aztán próbálj meg elfogadható választ adni, rögtön belekötnek...

Dundi, gyönyörű színe van és rengeteg arca. Ezerféleképpen elkészíthető és egyszerűen nem tudom megunni. De van egy személyes indíttatás is: egészen kicsi koromban volt egy kedvenc pulóverem, rávasalt matricával az elején: mindenféle zöldség - répa, retek, paprika, paradicsom, spárga és padlizsán; és a szöveg: in my garden there are .... A rajzok mellett ott volt a zöldségek angol neve is, de valamiért a padlizsán mint "aubergine" szerepelt. Senki nem tudta akkor megmondani, miért pont így hívják. Ez a szó akkor belopta magát a szívembe, később aztán hozzá társult a tojásgyümölcsből készült ételek szeretete is.

Az évek során elfelejtődött ez az emlék, aztán középiskolában egy francia órán előkerült újra: a kérdés az volt: ki mit készítene "aubergine"-ből. Senki nem tudta, miről is van szó. Sokan még a magyar neve és a képek alapján sem ismerték... Belőlem pedig dőlt a szó - mint egyébként is -.

De ha kipróbáljátok ezt az egyszerű, de világklasszis előételt, szerintem tudni fogjátok, miért pont aubergine...

Padlizsánchips-torony aiolival

A padlizsánt hámozatlanul karikákra vágjuk és nem túl forró olajban ropogós chipset sütünk.

Az aiolihoz 4-5 gerezd fokhagymát 3-4-szer átpréselünk fokhagymanyomón, sóval ízlés szerint ízesítjük; majd 1 tojás sárgájával fehéredésig keverjük. Lassú folyamatos keverés mellett 1-1,5 dl olívaolajat csurgatunk hozzá, amíg sűrű krémmé nem áll össze. Ízesíthetjük kevés dijoni mustárral és citromlével.

19:27| Ételek | Aubergine

2006. október 18., szerda

Szélmalomharc


A minap szájtátva hallgattam párom élménybeszámolóját: napok óta üzleti vacsorákra jár a város legextrább helyeire (na igen, talán ez lehet az oka, hogy kevesebbet sürgölődök a konyhában??)

A lávakövön izzó steak-szeletek; pontosan megkomponált tányér-design, a felhasznált zöldségek és egyéb alapanyagok harmóniája; a látvány és az íz közös összhangja; a szakszerű és pontos kiszolgálás, a hozzáértő, simulékony de mégsem tolakodó sommelier ajánlásairól és javaslatairól szóló monológokat hallgatva egyre inkább úgy éreztem, fel kell kötnöm azt a bizonyosat...

És bár nem szándékozok versenyre kelni egy vendéglátásra szakosodott intézménnyel; jóleső büszkeséggel töltöt el a bók az általam felszolgált (és valljuk be, mindössze fél óra alatt összedobott) vacsoráért: grillen pirított, belül még rosé steakért vegyesborsos és chilis fűszervajjal, chili mártással és tökmagolajos zöld salátával.

Évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy egy finom és minden tekintetben minőségi vacsoráért nem kell órákat tölteni a konyhában. Úgy látszik, ez is egy stílus. Az egyszerűségében tökéletes menüé..

De el ne feledkezzünk a jó cuppogós körömpörköltről se!

20:44| Ételek | Aubergine

2006. október 17., kedd

Tea time


Tagadhatatlanul beköszöntött az ősz: igaz, eddig még csak a szebbik arcát láttuk, de az esték már így is hűvösek; jól esik egy gőzölgő tea mellett beszélgetni esténként. Valahogy soha nem voltam híve a teasüteményeknek és a teázás "szertartásának", és azt sem tudtam elképzelni, hogy a rohanó napok sodrásában majd egyszer szükségem lesz arra a napi tíz percre, fél órára, amit egy csészet tea mellett eltölthetek, átgondolva a történteket, vagy akár felelevenítve egy-egy vidám emléket.

De mi is illenék a teához? Az omlós kekszeket és süteményeket nem kedvelem, már ha csak azt nézzük, hogy a harapás nyomán számtalan szemtelen morzsa hullik szana-szét; kárba veszendő a finomság fele...  Már évek óta keresek egy olyan receptet, ami mögött olyan sütemény lapul, ami gyorsan elkészül, eredeti is, de mégis egyszerű és a "hagyományoktól" eltérően nem a cukor édessége uralkodik az ízeken (bár ez általánosságban elmondható rólam: imádom az édességet, de nem a maguk tömör módján; inkább adok teret egy-egy izgalmas alapanyag aromáinak).

Azt hiszem, találtam egy olyan receptet, ami minden tekintetben megfelel a célnak: gyümölcsös; de érvényesülnek a fűszerek is; és remekül kiegészíti az általam kedvelt rooibus tea ízét. Az eredeti változatot nővéremnél kóstoltam, de nem is magam lennék, ha nem szerkesztettem volna át jó alaposan a receptet... és nem utolsó szempont, hogy tetszés szerint variálhatóak a hozzávalók; idénynek és hangulatnak megfelelően.

 A recept

20 dkg margarint simára keverek 4 tojás sárgájával és 20 dkg cukorral. 25 dkg lisztet és késhegyni sütőport adok hozzá; fűszerezésként pedig, ízlésnek megfelelően vagy két-három evőkanál őrölt fahéjat szórok hozzá vagy két vaníliarúd kikapart belsejét használom. A tojások habbá vert fehérjével lazítom a tésztát; és a legvégén 5-6,  kockákra vágott almát forgatok a tésztába. Vajazott tortaformában, 160 fokos sütőben 40-45 perc alatt készre sül.

Számtalan módon fel lehet dobni: a liszt egy részét apróra vagdalt dióval lehet helyettesítni, de a dió helyett érdemes kipróbálni a pirított törökmogyorót is. És amit nem szabad elfelejteni: vaníliaöntettel tálalni!

9:56| Mindenmás | Aubergine

2006. október 13., péntek

A kockázatokról és mellékhatásokról....


Ahogy elnézegettem az elmúlt hónapok igencsak csekély mennyiségű bejegyzéseit, furcsa szomorúság fogott el. Mintha elhanyagolnám lelkemnek ezt a kicsiny csücskét, hagynám, hogy a csúnya hétköznapok átvegyék az uralmat, háttérbe szorítva azokat a perceket, amikor önfeledten "játszadozhatok" a konyhában.

Ez az időszak nem fog a kedvenc emlékeim közé tartozni. Mondják, a baj nem jár egyedül, ami most beigazoldóni látszik; s már csak pislogok a romjaim alól, vajon mikor süt már ki végre a fejem felett a nap?? Furcsa, hogy amikor ilyen elhagyatottnak és gyengének érzem magam, egy-egy illat, egy-egy étel, ami a gyermekkoromat idézi, milyen megnyugtató erővel tud lenni; lecsendesíti a háborgó indulatokat; és pár percre visszaröpít anyukám szoknyája mellé; s megadja a biztonság nyugtató érzését; feltölt kissé, hogy utána újra szembeszálljak a fellegekkel.

A sors furcsa fintora, hogy van jó pár olyan zöldség, aminek a fogyasztására általában a nagy bökővel sem bírnának rávenni, de létezik legalább egy olyan belőlük készült étel, amit imádok. 
Valószínűleg egy lélekbúvár igencsak mély mögöttes tartalmat találna furcsa étkezési szokásaimban, bár drága jó nagymamám igen egyszerűen elintézte annak idején: válogatós vagy fiam, de ha egy hétig nem kapnál enni, vígan kanalaznád be még a vasszögeket is! Soha nem tudtam rájönni, hol lehet az igazság (bár tudjuk, az igazság mindig ODAÁT van); de az biztos, hogy a zellernek még a szagát sem kedvelem, hát még a rücskös-bozontos kinézetét.
De van VALAMI, így csupa nagy betűkkel, ami gyógyír megsebzett lelkemnek, perceken belül magával ragad és elvarázsol, ez pedig a zellerkrém leves (vagy zeller krémleves??).
Megmagyarázni nem tudom, de a tányéron gőzölgő leves illata, az íze úgy hat rám, mint valami gyógyszer: gondom-bajom elfeledem, és egy pillanatra igenis látom a napot elővillani!

A recept

1 nagy fej zellert 2-3 burgonyával együtt megtiszítva, kisebb kockákra vágva húsleves alaplében (vagy ennek hiányában leveskockás vízben) puhára főztem. A víz ne legyen több, csak amennyi éppen ellepi a zöldségeket. Amikor már a zeller is puha, turmixgépben az egészet pürévé alakítottam; a tűzre visszatéve kevés illatos fehérbort (ajánlom a chardonnay-t) csurgattam hozzá,1-2 dl tejszínnel dúsítotam, de már nem szabad újra felforralni! Levesbetétnek pirított kenyérkockákkal, jókora leveses csészékben tálalva hideg őszi-téli estéken akár vacsorának is beillik.

20:49| Ételek | Aubergine

2006. október 12., csütörtök

English moments

 

  Yesterday evening I found something at my desk: my parcel has arrived from a secret EBBP member! It was full of typically English foods, I can't wait to taste all of them! Sarah from Eating Britain has made a huge suprise for me, showing a slice of her homeland.

First of all, a tin of baked beans! I've heard a lot about it but never tried it before!

A pakcet of English Breakfast tea, of course best served with a little ouch of milk.

A bar of milch chocolate with orange and almond. Hmm, tastes sooo good!

A jar of lemon and ginger marmalade. I can imagine how wonderful can be a tart covered with this fruity marmalade!

Classic Christmas Pudding with cider and sherry. I'm not sure I'll be able to wait until Xmas to try it... I'm afraid I have to find somewhere an other one if I would like to show it my family...

Brandy flavour Sauce. Original custard from the United Kingdom :) Well, to tell you the truth I've never made custard so I've only a little information which is the best cake or food  to serve it. Does anyone can help me?

Johanna, many thanks to host the event!

Sarah, thanks for the delicious goodies! Do you reveal what has left from my packet???

18:36| Nemzetközi | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...