2006. szeptember 27., szerda

Múzeumi cukrászda

 

Hogyan kerülnek a sütemények egy múzeumba? Még véletlenül sem ásatásokon feltárt leletekről, évek óta porosodó szeletekről van szó! Múzeumi cukrászda névvel a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum hirdette meg immár második alkalommal sütemény sütő versenyét a házias háziasszonyok és -urak számára....

A rendezvényre a gasztronómiai hét keretében került sor, az elbűvölő helyszínről az 1750-es években épített épületegyüttes szolgált a Szegedi úton. Három kategóriában több, mint 50 sütemény került bemutatásra a zsűrinek és a nagyközönségnek, akik a 10 Ft-os(!) kóstolójegyek fejében a tetszetősnek vélt alkotásokat meg is ízlelhették, és ha a receptre fájt a foguk, nem kellett kutatni a tömegben a készítő után: takaros receptfüzet formájában valamennyi, a versenyre benevezett sütemény receptjéhez hozzájuthattak....

Így jutott birtokomban gyermekkorom egyik kedvenc, ám igencsak ritkán fogyasztott édessége, a lakodalmak elmaradhatatlan kelléke, az őszibarack elkészítésének kipróbált, tuti biztos receptje. Amint időhiányban fogok szenvedni, első dolgom lesz az édes gömböcskéket kipróbálni!....

De persze hogy nem múlthat el gasztro-esemény szülővároskámban a nélkül, hogy én jelen ne lennék. Beneveztem, süttöttem, és ... nyertem egy jó adag tapasztalatot. Például, hogy milyenek is az igazi, nagymamák által sütött, krémes-habos, cifrázott és szépen díszített házisütik. Azt hiszem az évtizedek óta unokáig kedvére tevő nagymamákkal nem is lehet felvenni a versenyt, benne van szívük minden szeretete egy-egy általuk készített szelet süteményben....

Ám azért megmelengette a szívemet, amikor láttam, hogy a versenyre benevezett almatortámból még mutatóban sem maradt, az édesszájú nagyközönség bizony mindet elfogyasztotta. Így hát oklevelemmel a zsebemben nyugodt szívvel battyogtam haza: mert azért valljuk meg, az az igazi dícséret egy szakácsnak/cukrásznak/háziasszonynak, ha a tányérok fényesre nyalva pillognak a kiürült tálak mellett...

7:36| Mindenmás | Aubergine

2006. szeptember 15., péntek

Muffin caribi ihletéssel

 

 

Most, hogy ennyire nyakunkat borzolja szeles lehelletével az ősz, elkezdtem keresgélni emlékeim között, mivel is hozhatnám vissza az érzést, azt, amikor a nap simogatja a bőrünket, a tenger morajlik, és egy fincsi jegeskávé mellett lógatjuk a lábunkat a napernyő alatt...

Na jó, azért még nem ennyire gáz a helyzet, előttünk még az indián nyár, de akkor is. Van úgy, hogy bizonyos alapanyagok hallatán, pavlovi reflexként beindulnak a sejtjeim, és elkap bizonyos "fíling". Az egyik ilyen gyümölcs a kókuszdió, aminek már a látványától is melegem lesz. Éppen ezért hintázik egy félbevágott kókuszdió a konyhaablakban, kaspó gyanánt...

És van egy süti, ami rendívül alkalmas arra, hogy hangulatnak megfelelően variáljuk, akár téliesre véve a figurát almával, fahéjjal és szegfűszeggel, vagy nyáron friss gyümölcsökkel telepakolva reggeli gyanánt, de ha a cukrot kihagyjuk belőle, sajtot  reszelünk a tésztába, jól megborsozzuk, máris isteni sör-korcsolya sülöget a sütőben. Ez pedig a muffin. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy amióta Stahl Judit betoppant a gasztro-tv világába, azóta valahogy savanyú szájízzel csinálok muffint. Azzal, hogy műsoraiban elcsépeli a receptet, minden egyes alkalommal feltalálva a spanyol-vigaszt, kénytelen-kelletlen mosolyával, alig-alig hozzáértést tükröző mozdulataival újabb és újabb muffint kotyvaszt, ahelyett, hogy cukász létére valami igazán jópofa és hangzatos édességgel állna elő, elvette a kedvem a muffintól is.  Vagy megmutathatná, hogyan készül a grillázskorona...

Na, mindegy. Attól még a muffin marad az a sütemény, ami pillanatok alatt elkészíthető, végtelen számú változat születhet meg a boszorkánykonyhákon, elég csupán egy jó alaprecept, amiben azután tetszés szerint váltogathajtuk az alapanyagokat. Használhatunk liszt helyett müzlit, vagy zabpelyhet, lehet dúsítani csokival vagy mogyorókrémmel, gyümölcsökkel, marcipánnal, akár zöldségekkel és fűszerekkel. Egyszóval, a határ a csillagos ég. Nálam most caribi ihletéssel a kókuszos-malibus ízvilág dominált, kísérőként pedig karamellizált körtedarabok és vanília fagyi szolgált.

A recept

Az alapreceptem:
25 dkg liszt, 12 dkg cukor, 15 dkg vaj, 2 egész tojás, 1 teáskanálnyi sütőpor, kevés tej.

Ebben a változatban a iszt felét friss, apróra aprított kókusszal helyettesítettem, a tej helyett pedig Malibu likőrt adtam hozzá.

12:28| Finomságok | Aubergine

2006. szeptember 4., hétfő

Panificio piccolo

 

Imádom az olasz konyhát. Az alapanyagokat, azt, ahogyan használják és párosítják azokat; azt, hogy minden ételben benne van az élni szeretés érzése. Ez a kijelentés talán 15-20 évvel ezelõtt még csodálkozást váltott volna ki, és érdeklõdésre tarthatott volna számot, ma már azonban a vietnámi, maláj és thai konyha-trendek õrületében az európai ízvilág „snasszá” és érdektelenné vált. Csakhogy. Kinek a pap és kinek a papné.

Most ugye meg kellene magyaráznom, miért is rajongok az olaszok konyhaművészetéért.
A legegyszerűbb az, ha elárulom, mivel is kezdődött a vonzalom: egy torino melletti olasz kisváros piacán barangolva egyszerűen lenyűgözöt az, hogy a nálunk szimplán „paradicsomnak” hívott zöldség-gyümölcs számtalan különbözõ típusát, külön-külön megnevezve fedeztem fel a standokon, és roskadoztak az asztalok a gyönyörû piros, sárga és zöld, kerekded vagy tojásdad, kicsi vagy óriási méretû pomodoro-k alatt. A kitűnő olasz borokról már nem is beszélek. Személyes kedvencem a piedmonti tartomány ősi fajtájából, az illatos malvasia szőlőből készült vörösborok.

De miért is emlegetem én a pékséget? Úgy gondolom, ahhoz, hogy megismerkedjünk egy idegen kultúra gasztronómiájával, valahol nagyon az “alapoknál” kell kezdeni a leckét: lessük meg, náluk mi szimbolizálja az életet, azaz: milyen a KENYÉR.

Az olaszok foccacia nevű kenyere, a mellett, hogy végtelenül egyszerű, mégis roppant változatos. Attól függően, hogy merre járunk, más-más fűszerekkel ízesítik, de mindenütt lapos, búzalisztből készült fehér kenyeret jelent. Elkészítése némelyest hasonló a pizza-tésztához, de mindenképpen különbözik: feltét nem kerül rá, natúrságát az ízesítésre használt fűszerekek alapos bepaskolásával kissé tompítjuk ugyan, de soha ne nyomják el a kenyér fenséges ízét.

A recept

1 kg liszthez 5 dkg élesztőt, kb. 7-8 dl langyos vizet, jó csipetnyi tengeri sót, és 2 evőkanálnyi olívaolajat kell számolni. A hozzávalókat rugalmas kenyértésztává gyúrva, olajjal megkenve egy órára félretesszük pihenni. A hagyományos olasz foccacia duci, de inkább laposabb kenyér, aminek a tetejére ízlés szerinti fűszereket (szurokfüvet, kakukkfüvet, rozmaringot; sót; olivabogyót; kapribogyót) szórunk, ezeket bőséges olívaolaj kíséretében kezünkkel beletapicskoljuk a tésztába. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-30 perc alatt sül ki az illatozók kenyér-csoda.

Az alkalomtól függ, hogyan tálalom. A hosszúra nyúlt beszélgetésekhez mozzarella sajttal, olívabogyókkal, és némi szíverősítő, a Ramazzotti Amaro társaságában. A maradékból nagyszerű szendvicseket lehet készíteni másnap ebédre, jó adag sonka és paradicsom társaságában. De kissé felmelegítve egy jó zöldségleves tartalmas kísérőjévé válik.


20:12| Ételek | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...