A minap a nagy melegben egy pohár jeges üdítővel a kezemben azon töprengtem, vajon kinek is juthatott eszébe először és miért, hogy jeget tegyen a poharába. Illetve a miértet még csak-csak megértem, logikus gondolkodást feltételezve: nem volt elég hideg az illető ital. Vagy tovább szerette volna a jeges frissességet megőrzni.

Olyan apró dolgok ezek, amik már természetessé váltak és nem firtatjuk, ki, miért és mikor; de néha jól esik a dolog mélyére nézni. Az biztos, hogy már az 1700-as években használatos volt a hűtőszekrény, mint élelmiszer tárolásra alkalmas konyhai segédeszköz; bár még nem egészen a ma ismert elven működött.

És bármilyen meglepő, az 1800 évek közepén már létezett a légkondícionáló: egy bizonyos John Gorrie nevezetű amerikai úriember a trópusi betegségeket kutatva harcolni próbált a kórházakban a lázas betegek életét megkeserítő floridai meleggel. Nagy kádakat töltött meg jéggel, amiket azután a kórterem tetejéről lelógatott, így próbálva valamivel emberségesebbé tenni a zárt szobák fullasztóan meleg levegőjét. Mivel nagy számban volt szüksége jégre, orvosi karrierjét feladva hűtő-alkalmatosság készítőnek állt; minden pénzét és energiát beleölve a vállalkozásba, ami társa halála miatt hamarosan csődbe jutott.

John Gorrie próbálkozását számos más találmány követte, de a huszadik század elején még minden második háztartásban egyáltalán nem volt mód az élelmiszerek hűtésére; a többiek pedig a jegesembertől vásárolt nagy jégtömbökkel hűtöttek. Ez az eljárás azonban drága volt, hiszen a jeget hatalmas jéghegyek híján mesterségese kellett előállítani. A hamarosan megjelenő hűtőszekrények sem tartoztak éppen az olcsó háztartási eszközök közé, némely modell kétszer annyiba került, mint egy autó!

Az első korszerű és széles körben elterjedt hűtőszekrények az 1920-as évek végén jelentek meg a konyhákban, és innen már egyenes út vezetett a mai modern, környezetbarát szekrényekig. De hogy visszakanyarodjunk a jégkockához: az első jégkocka-készítő tálca az 1910-es években született; így biztos vagyok benne, hogy már jó pár évvel előtte is előszeretettel használták italok hűtésére a mértani alakzatok vizes formáját.

Nem minden országban jelent azonban felfrissülést egy jeges ital: Amerika- és Európa-szerte elfogadott, sőt, némely italfajták elképzelhetetlenek jég nélkül (lsd koktélok és a híres olasz granita); máshol, pl. Indiában és egyes iszlám országokban tisztátalannak tartják és elutasítják a jégkockás italt.

És hogy mitől lesz a jégkocka áttetszően tiszta, nem pedig tejfehér ködös valami? A válasz a víz tisztaságában, a hűtés gyorsaságában, illetve abban rejlik, hogy a nagyiparban készülő jégkockák nem az otthon ismert tecnikával (jégkockatartó) készülnek, rétegből építik fel a jégkockákat, így a nagy tömegű víznek nem egyszerre kell megfagynia.Lehet tehát otthon is kísérletezni az üvegtisztaságú jégkockával - amibe a móka kedvéért akár gyümölcsöket vagy virágokat is belefagyaszthatunk.

Folyt. köv