2006. június 29., csütörtök

Korhatáros desszert: csak 18 éven felülieknek!

 

 Ritkán fordul elő, hogy olyan ételt készítek, ami "korhatáros", de az a meggy-desszert piros karikát érdemel a képernyő sarkára. Nemcsak a tetemes alkoholtartalom miatt, de a benne levő fűszerek hm... vágy-keltő hatása miatt is... Ideális egy fülledt nyáresti vacsora megkoronázására, piros színe kihívó és csábító.

A hangsúly a fűszereken van. A szerecsendió kellemesen csípős, egzotikus aromájával egy másik világba röpít minket, a gyömbér pedig (az ájurvédikus indiai orvoslás szerint) nem csak a testet, hanem a lelket is felfrissti, fokozza az intelligenciát és erősebbé tesz. Mindkét fűszer afrodiziákumként is ismert, s nem véletlen, hogy már a rómaiak is gyömbérrel ízesített borral kínálták a hölgyeket az éjjelekig nyúló lakomákon.

A "meggyleves" elkészítése roppant egyszerű, s igazából nem is minősül nagy szakács-tudománynak. Figyelmet sem elsősorban azért érdemel, mert annyira extravagáns lenne, csupán a fűszerezés módja miatt találtam említésre méltónak.

A recept

A meggyet feltettem főni annyi vízzel, ami éppen csak ellepi. A fűszereket fűszerzsákba kötöttem, s a leveshez adtam (a fűszerzsák tartalma: apóra szelt gyömbér, reszelt szerecsendió, szemes bors, fahéjrúd, szegfűszeg) Kb. 20 perces rotyogtatás után 3-4 merőkanálnyit turmixgépben pürésítettem,  3 dl tejszín adtam hozzá és 1 evőkanál liszttel kikeverve a még fortyogó leveshez öntöttem; vártam, amig besűrűsödik. Mielőtt a leturmixolt "habarást" visszaöntöttem volna a leveshez, felöntöttem fél liter jófajta sűrű, félédes fehérborral (egri Medinát használtam). Amikor már a bor is benne volt, óvatosan cukroztam, hogy a fűszeres gyümölcsíz ne tűnjön el;  reszelt lime-héjat szórtam bele. Jégbe hűtve kínáltam, minden adag tetejére jókora rózsa szerecsendióval ízesített tejszínhabot tornyoztam (elkészítése roppant egyszerű: a tejszínhez felverés előtt kb. 1 kávéskanál reszelt szerecsendiót adtam). A várt hatás nem maradt el... 

"Matróz lehetnél" - szólt - "szélfútta, tiszta szív, / s élhetnél ott / az alkonyok s a tenger kék között!" / … / "ott arra távol, - még távolabb, / a Kettős Zátonyok felé / szigetek ringatóznak, fényes bóbiták. / S közöttük Borneo, mint egy sötét virág! // Odamegyünk!" - Hörpintett. "Jössz velünk? / olyat se láttál még, te zöld varázsló!" / Borát kiissza, pohara talpa csattan. / Elképzelem, - feleltem és maradtam."  - Radnóti Miklós

15:57| Finomságok | Aubergine

2006. június 28., szerda

Aligátorkörte, avagy hogyan legyen a saláta tartalmasan zöldséges

 
 

Szó sincs ultra-egzotikus hozzávalóról: a már szinte minden nagyobb zöldségesnél előforduló avokádóról van szó, ami valójában inkább gyümölcs, mint zöldség. De valahol halottam már "margarinként" is emlegetni, utalva olajosan dús, kissé dióízű, de inkább semleges húsára. Nagyszerűen passzol a gyümölcssalátákba, mivel önmagában nem karakteres; hozzásimul a saláta többi lakójához; és éppen ezért nagyszerűen alkalmazható zöldségekből álló fogásokban is.

Legismertebb felhasználási módja (a közvetlenül a héjából történő kikanalazástól és pillanatokon belüli elfogyasztástól eltekintve) a guacamole, a mexikói avokádó-saláta.

Most nem saláta-alkotórészként használtam fel, kihasználtam inkább kenhetően puha állagát, turmixgépben kevés tejföllel, sóval, borssal és leheletnyi szerecsendióval összezuttyantottam; így locsoltam a (most) madársalátából és rukkola-levelekből álló zöldséghalom tetejére. Kiadósabbá tette a salátát mint egy "egyszerű" öntet; s a nagy melegben ennyi pont elég is volt vacsorára. El tudom még képzelni némi apróra reszelt parmezán, vagy pecorinó társaságával is. Szép halványzöld színű, sűrű szósz keletkezik belőle, nagyszerű mártogatósnak is.

Korábbi avokádós recept

Ha saját avokádó-erdőre vágyunk

Lássuk, mások mit készítenek avokádóból

12:42| Ételek | Aubergine

2006. június 23., péntek

Egy rakás és egy jó bor

 

Nem, nem fogom a máglyarakást, mint fantasztikus-szupertuti-különleges, hű, de extra édességként feltüntetni. Pedig olyan egyszerű, hogy már pont az a jó benne. És csak a fantázia szabhat határt a készíthető variációknak. Egyébként szólíthatnánk kenyérpudingnak is, felsorakoztatva a népszerű ünnepi édességek közé.

De a hangsúly most a boron van: Badacsonyi cuvée a Szászi pincéből.  Nagyszerű házasítás Zenit és Muskotály szőlőkből, lágy, nőies bor a termőterület jellegzetességeivel. Remekül illik az almás-fahéjas édességhez, és mondanom sem kell, a nyári hősében  gyorsan elfogyott a behűtött palack, repeta után kiálltva...

A szép időre való tekintettel muszáj látogatást tenni a Szent-György hegyen, ahol feltétlenül útba kell ejteni a Nyári pincét is, sőt, az egészet hegyet bebarangolva egy csomó helyes pincészetre lehet lelni, ahol érdemes 1-2 pohár bort megízlelni. Valahol azt olvastam a hozzájuk hasonló, remek bort előállító kis pincészetekről, hogy örömborászatok... azt hiszem, ezt találó kifejezés.

Korábbi Szászi bor kóstolás

9:45| Borkóstolások | Aubergine

2006. június 21., szerda

Bucik teljes kiőrlésű lisztből: az egészség forrása

 

Újabb kísérlet a házi pékségben: teljes kiőrlésű lisztből készült zsömlécskék tökmaggal és napraforgóval. Be kell vallanom, néha ellenállhatatlanul megkívánok egy-egy ételt. Így történt ez pár napja is, amikor Mahanandi oldalain kalandozva megláttam egy fotót az ínycsiklandóan aranyos zsömikről... Nem kellett sok, talán fél másodperc alatt döntöttem, igen, ezt ki kell próbálni. Nem bántam meg. A tésztája egyszerű, gyorsan összeállítható, a dagasztás öröm, kikapcsolódás egy fárasztó nap után; és a végeredmény... szerintem egyszerűen nem lehet elrontani. A legjobb az egészben, hogy ha este elkészítem a tésztát, másnap frissen sült péksüteményt tálalhatok a reggelihez. Mivel a tésztája nem éppen a könnyed kelt tésztákhoz tartozik, nem áll fenn a veszély, hogy hűvös kamrában túlkelne, elpusztítva az élesztőgombákat.

Nagyszerű ebédet varázsoltam magamnak sajtkrémmel és jó adag friss salátalevéllel teletömve a bucikat; a ropogós, édes koktélparadicsomok pedig szinte csábítottak, hogy csomagoljam őket is az ételhordóba. Mondanom sem kell, a kollégák irigykedő pillantást vetettek felém a menzáról rendelt ebédjük fölött...

A recept

Egy csomag instant élesztőt kevés cukros langyos vízben fel kell oldani. Mialatt az élesztőgombák életre kelnek, fél kilónyi teljes kiőrlésű búzalisztet, fél evőkanálnyi sót összeszitálunk, majd az élesztővel és annyi langyos vízzel, amennyit felvesz, rugalmas tésztát gyúrunk. Amikor a tészta már összeállt, ízlés szerinti magokat hintünk a dagasztótálba (én 4 evőkanálnyi tökmagot és 4 evőkanálnyi napraforgómagot használtam); és a tésztát addig dagasztjuk, míg az összes magot fel nem veszi, és szép sima, nem ragadós tésztát nem kapunk. Ekkor langyos helyen letakarva pihentetjük egy órán át (ha reggel szeretnénk sütni belőlük, tegyük a hűvösebb kamrába, majd reggel kb. fél órával a további felhasználás előtt tegyük át szobahőmérsékletre). A következő gyúrás előtt locsoljuk meg jófajta olívaolajjal a tésztát, majd addig dolgozzunk vele, amig az olajat (kb. 2 evőkanálnyi) fel nem veszi. Újabb, kb. fél órás pihentetés után formázzuk meg a bucikat, 175 fokra előmelegített sütőben nagyságuktól függően 25-30 perc alatt ropogós külsejű zsömlékké sülnek.

20:36| Ételek | Aubergine

2006. június 16., péntek

Szufflé-jégkrém

 

Azon gondolkodtam minap, miért is van ennyi szakácskönyv. Miért kell azt könyvből megtanulni, hogyan kell főzni. Merünk-e saját ötleteinkből merítve recepteket próbálgatni, vagy már annyira elkényelmesedtünk a sokezer receptet kínáló könyvek és újságok sora előtt, hogy eszünkbe sem jut egy jól ismert étel felhasználásával mást alkotni. Végül nem találtam rá választ, miért jelennek meg hetene az újabbnál újabb könyvek, de azt hiszem az azért nyilvánvaló, hogy nem mindegyik szolgál arra, hogy a benne talált recepteket ki is próbálja az emberlánya (esetleg kisebb-nagyobb változatásokkal sikerrel járhat); de jó belelapozni egy-két fotó kedvéért, ihletet meríteni. Egyik főzős-újságban láttam meg egy képet, ami igazából nem is recept volt, a reklámok között bukkantam rá, de valamit megmozdított bennem.  Még soha nem figyeltem fel rá, hogy a muffin papírforma kistestvére (kb. 2,5 cm átmérőjű) milyen helyes.  Azonnal ellenállhatatlan szükségét éreztem, hogy vegyek belőle. Aztán hetekig nézegettem a konyhapulton a szerzeményt, ugyan, mire is lenne a legalkalmasabb. Azt eldöntöttem gyorsan, nem lesz mini-muffin...

Hosszas tépelődés és az esélyek latolgatása után mini-csokis-soufflé-jégkrém született...

Az ötletadó a sajtos csoki lepény volt; de némi módosítással azért éltem; és valljuk be, ez nem is igazi szufflé. 

 A recept

 25 dkg mascarpone sajtot krémesre kevertem kb. 3 evőkanál cukorral, majd hozzáadtam 4 egész tojást és jó öntetni Amaretto likőrt.  A tojásokat egyenként vegyítettem a masszába, és miután az utolsó is belepottyant, kb. 10 percig vertem, amig habos, sárgás, krémes állagú nem lett  (és közben dícsértem azt, aki a robotgépeket kitalálta és piacra dobta :))

Mindeközben felolvasztottam 20 dkg étcsokoládét, majd meghűtöttem.

A habosra vert krémhez 1 decinyi jó sűrű tejszínt adtam; tovább keverve kb. 5 percig. A krém felét a felolvasztott csokival összezutyultam, majd gyors mozdulattal a kis papírkalapokba rétegeztem: alulra a fehér krémet, tetejre a csokisat; majd fordítva is. Némelyik halomnál a két réteget marcipán-falatokkal választottam el egymástól, hogy izgalmasabb legyen.

Miután a tepsi megtelt a kalapokkal (legnagyobb meglepetésemre nem terült szét a papírkosárkákban a massza), 175 fokra előmelegített sütőbe toltam és fél óra alatt kisütöttem őket. Ez alatt az idő alatt duplájára emelkedtek a halmok, gyönyörű színűre sültek. A sütőből kivéve kihűtve a mélyhűtőbe rejtettem őket kb. 2 órára. A krémesen lágy,  mascarponés sufflék a mélyhűtés előtt is hmmm, finomak voltak (persze fele elfogyott, mielőtt sor kerülhetett volna a fagyasztásra); de lehűtve különleges desszert lett belőlük.

19:42| Finomságok | Aubergine

2006. június 7., szerda

India ízei

 

Az utóbbi hetekben mintha kicsit eltávolodtam volna a főzéstől. Neeem, ez nem igaz. Csupán kiélvezem azt, amikor hazaesve nem kell már bíbelődni a vacsorával: anyukám és párom édesanyja főzte tartja a lelket bennünk. De be kell vallani, már nagyon hiányzott, hogy szöszmötölhessek a konyhában, csodálkozva kavargassam az ételt: na, ebből vajon mi lesz majd? Annak ellenére, hogy a nap legnagyobb részét nem töltjük otthon, néha igenis jólesik a pihenésre szánt időt a konyhában serénykedve tölteni. Olyankor feltöltődök energiával, úgy érzem, bármibe fogok, csak sikerre vihetem. Nem vagyok igazán nagy főző-virtuóz, de az évek alatt felhalmozott gyakorlat elég ahhoz, hogy menthetetlennek tűnő ételekből mégis ehető vacsora legyen. Éppen ezért 1. ismeretlen receptek kipróbálásába is bátran belevágok, hiszen már a második olvasásra tudom, mit kellene másként csinálni, többet/kevesebbet beletenni, hogy jó legyen; 2. és az is előfordult már, hogy valamiből nem egészen az lett, aminek indult. A pillanat szülte.

Az, hogy valaki mer-e otthon kenyeret sütni, sokban múlik azon, mit gondol a kenyérről. Ha csupán "kiegészítő" forrásnak tartja, akkor nem biztos, hogy valaha is megérti, mitől kenyér a kenyér, és mi kell ahhoz, hogy jól is sikerüljön. Számomra a kenyér egy önálló csoda. Sokszor fordult már elő velem, hogy "tanulmányozás" céjából elrágcsáltam jópár szelet kenyeret: hogy megtudjam, milyen az állaga, érezzem, érzékelhessem a tésztáját. Beszereztem már elég sok háttérinformációt a kenyér történetéről, az emberiség étkezéseiben betöltött szerepéről; az elkészítés mikéntjéről. Hónapok óta magam sütöm a kenyerünket; és az, hogy az élesztős "magyar" kenyér elkészítésében valamelyest gyakorlatra tettem szert, felbátorított, hogy megismerkedjek más népek kenyereivel is. A pizza készítése tiszta sor: szinte hamarabb ment az olasz tésztakenyér sütése, minthogy az első levesem megfőztem volna.  De mi van az olyan egzotikus országokkal, mint india, az afrikai államok, az arab népek kenyerei?

A napokban bukkantam rá Indira kedves, szívhezszólóan helyes blogján arra a naan receptre, amit örökre bevéstem "A" szakácskönyvembe. Az írja: "forrón és frissen kikerülve a tandoori kemencékből, ..., a NAAN megtestesít mindent, amiért jó a fehér gabonaliszt". És igen, mivel a városomban nincs egyetlen jó indiai étterem sem, hát persze, hogy kell egy hely, ahol mégis élvezhetem e nagyszerű konyha remekeit: a saját konyhámban!

A naan-hoz egy egyszerű csirke curryt készítettem némi sült gyökérzöldséggel. A lepénykenyeret Indira utasításai szerint készítettem el, mindenből pontosan annyit tettem bele, amennyit ő javasol. Csupán egy igazán jó lávaköves sütő-alkalmatosság hiányzott hozzá, de azért az egyszerű sütőben is fantasztikusan szépre és finomra sültek!

A naan recept

Kevés langyos vízben elkevertem 1 kávéskanálnyi cukrot 2 teáskanál szárított élesztővel. Ezt hozzáadtam kb. 1 kg liszthez, 2 evőkanál tisztított vajhoz (ghí), majd kb. 400-450 gr joghurttal rugalmas tésztát gyúrtam belőle, amit ízlés szerinti mennyiségű sóval ízesítettem. Miután a tészta összeállt, még kb. 5 percig gyúrtam (mielőtt nekikezdtem gyúrni-dagasztani, olajjal megkentem a tésztát), majd letakarva pihentettem. Indira receptje szerint a legjobb, ha 1 egész éjszakán át pihen a tészta; nekem erre sajnos nem volt időm, így kb. másfél-két órát hagytam a tésztát, mielőtt kisütöttem. Sütés előtt kb. 1 cm vastaggá nyújtottam az öklömnyi tésztalabdacsokat, azokat megkentem olajjal, a tetejére pirított hagymát és fokhagymát nyomkodtam és kb. 220 fokos sütőben 7 perc alatt barnás-hólyagosra sütötem.

A curry recept

1 fej hagymát kevés tisztított vajon megpároltam, ehhez hozzádobtam 2 gerezd apróra vágott fokhagymát is. A sercegő hagyma-keverékre borítottam a curry keveréket (mivel elég ritkán jutok hozzá valamennyi hozzávalóhoz egyszerre, vagy a boltban vásárolt kész fűszerkeveréket használom, vagy nagyobb adagban készítem el, és a fűszeres üveget megtölve gondoskodok a későbbi használatról is - hagyományosan az alábbi fűszereknek muszáj benne lenniük: szárított chili, koriander, római kömény, mustármag, fekete bors, görög széna, currylevél, gyömbér, kurkuma, fahéj - aztán kedvtől és lelkiállapottól függően ez az összetétel változhat)

Miután a fűszereket a vajon megfuttatam, rádobtam 1 felkockázott paradicsomot, 1 nagyobb darabokra vágott paprikát és 2 nagyobb kockákra vágott csirkemellet. Ha a zöldségek nem engednek elég levet, egy ici-pici vizet (jobb lenne a húsleves; de nem mindig van kéznél) szoktam hozzáadni, hogy segítsek a húsnak megpárolódni. Lefedve 10-12 percig rotyogtatom a szaftban, szójaszósszal vagy tengeri sóval ízesítem.

Most a curryhez sült zöldésgeket is készítettem: burgonyát, édesburgonyát, friss zsenge karalábét, hagymát és fokhagymát felkockáztam, olivaolajban meghempergettem őket; sóval-borssal fűszereztem és 220 fokos sütőben alufóliával letakarva 3/4-1 óra alatt vajpuhára sütöttem.

21:16| Nemzetközi | Ételek | Aubergine

2006. június 4., vasárnap

Epres-csokis muffin az esős napokra

 

Mi tehet az ember, amikor a borongós, esős idő szobafogságra ítéli? Körülnéz a konyhában, miből lehetne valami finomságot alkotni. Jómagam nem szeretem a finom friss epret bármivel is kombinálni, úgy jó az, ahogy van. De néha a szükség (illetve inkább a feledékenység) mégis rákényszerít, hogy valamilyen módon hasznosítsam a 2 napja a hűtőben felejtett piros bogyókat. Mivel hideg gyümölcsleveshez túl zord az időjárás, melegen pedig nem az igazi, valami másra gondoltam: csokoldás epres muffin!

 A recept

 Az epreket megmostam (kb. 2 maréknyit); megfosztottam őket zöld sapkájuktól és fél evőkanálnyi vajon párolni kezdtem őket. Amikor levet engedtek, 2 evőkanál cukrot adtam hozzá, és addig bugyogtattam, amíg a cukros eperlé karamellizálódni kezdett (a végén arra jutottam, a téli hónapokban mindez nagyszerűen helyettesíthető eperdzsemmel is).

Mindeközben gőz fölött megolvasztottam 20 dkg fekete csokit (csakis 60-70% kakaótartalmú táblákat használok, mivel ellenállhatatlan csokisan szeretek mindent!) 20 dkg vajjal. 4 tojást szép habosra kevertem 25 dkg cukorral, hozzáadtam 2 evőkanál rumot, az epres szósz felét; majd mindezeket jól összekevertem, hogy ez eprek ne maradjanak egészben. Hozzácsorgattam a kihűlt csokis-vajas keveréket is, majd a legvégén gyors mozdulatokkal összedolgoztam 30 dkg liszttel és 2 kávéskanál sütőporral. Közepesen meleg sütőben (175fok), muffinformákban kisütöttem; majd tálaláskor mindegyikre helyeztem 1-1 szem karamellizált epret és csorgattam rá a finom, barnás-vöröses szószból is.

10:11| Finomságok | Aubergine

2006. június 2., péntek

The perfumed garden

This time I would like to show you (together with dozens of foodbloggers) what can man do with flowers - not only to place them into the dining table in  vase - but to use them a different way. We all know that original  frangrances are made of extracts of petal, or some kind of teas also consits of flower - for example my favourite, the tea made of  egyptian hibiscus. But Barbara, the  owner of Tigers and Strawberries has invited us to combine edible flowers with spices in a recipe. For the first sight I was anxious: what can be made of flowers??? But then I realized, one of my favourite plant in sping is the elderberry with its lovely creamy-white blossoms and I regularly use them to make a juice or a syrup.

The Elder is a small tree native throuhout Europe, western and central Asia, north Africa, naturalized in the United States. It is one of Germany's more important medicinal plant crops, it's collected from the wild. It's tea is used as a diaphoretic for feverish common colds, rheumatic probems, ear infections and it boosts the immun system.

As it's latin name shows (Sambucus), the famous italien liqueur, Sambuca is made of elder berries and anise.

But before using the elder flowers, make sure that you've collected them far from crowded roads, and if you have an allergy of pollens be careful, the lovely white blossoms are full of them! Safety warning: the leaves and raw berries contain toxic compounds and are poisonous - do not eat them!!

On my way to work I drive by flowery fields every day. When I have more free time in afternoons I can't resist to stop for a walk and collect flowers to decorate the house, and to make an easy long drink for the sunny days from elder blossoms. 

But for the shake of this event I've tried something new: coated elder blossoms with cinnamon dust.

The recipe

Make a soft dough using the followings: 1 egg, 100ml milk, 100 ml soda water, 100gr flour, 1 tbs brown sugar, 1/2 teaspoon lime zest, 1 teaspoon cinnamon. Dip the flowers into the dough and fry in medium hot oil. Serve immediately with a slice of lime - the lime juice goes well to the flavour of the blossoms.

Easy to make but is a real specialty. I've loved it. The flower keeps it incredible mellifluous but sourish flavour and tastes sooo delicious. With a bottle of semi-sweet white wine is a complete dessert. Or you can use the flowers to garnish a big dose of vanilla or chocolate ice-cream replacing the cinnamon with vanilla in the dough.

And do not forget to taste the elder wine! (kind of fortified white wine with all the advantages of elderberry) Beautiful!

14:07| Mindenmás | Aubergine

Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...