2013. január 22., kedd
5 év után folytatódik!
bővebben itt
2008. február 18., hétfő
Még mindig Pozsony
Talán kitűnik, utóbbi hónapok egyik kedvenc gasztro-célpontja (nálam) Pozsony. Mivel nincs messze a magyar határtól, akár hétvégi célpontnak is nagyszerű. Nem csak enni lehet jókat, szuper borbárok is várják a fanatikusokat, utána pedig jöhet a bulizás!
Mama a papa borpince és étterem
2008. február 16., szombat
UFO
Jellemző, hogy bár a helyet még novemberben fedeztem fel, jókora késéssel érek el ide a hírekkel... (egyébként azoknak, akik az utóbbi időben annyit kérdezgetnek, mit is szeretnék közelgő születésnapomra, ezúton üzenem: időt...)
Az étterem Pozsonyban, a Novy Most (új híd) tetején található, sportosabbak nyugodtan menjenek fel lépcsőn (430-at kell megmászni), a kényelmesebbek lifttel szemvillanás alatt fenn vannak 85m magasságban. Gyönyörű kilátás a városra, a Dunára, pazar ételek, profi kiszolgálás, jó hangulatú éjszakai élet. watch.taste.groove, ahogy a frappánsan megválasztott szlogen mondja. A konyha saját bevallásuk szerint "mediterrasian", azaz a ázsiai és a mediterrán konyha ízei ötvöződnek. Én inkább azt mondanám, olyan mutassuk meg, mit tudunk jellegű. Ami abszolút melletük szól, az a végtelen gondos és figyelmes kiszolgálás, amilyennel mostanában nagyon kevés helyen találkoztam. A borlapon egyaránt szerepelnek a világ nagy híres borvidékeinek hírvivői (Ausztrália, Új Zéland, Chile, Franciaroszág stb), és természtesen akadnak hazai borok, amik méltóan veszik fel a versenyt a nagyokkal.
2008. február 4., hétfő
Tavaszváró őszi étel
Nem vagyok megelégedve az utóbbi időben a freebloggal. A múlt héten kétszer is elszállt az iromány a levegőben, a sablon pedig állandóan szétesik. Mi van máár?
Mindegy, ez nem gátol meg abban, hogy akár harmadszor is leírjam ugyanazt. De majd csak ha visszajön az ihletem. Addig is egy kis finomság a múlt hét végéről: a mohácsi busókkal együtt hangoskodva űztük el a telet, a mai napot elnézve elég nagy sikerrel. Szombaton pedig szétnéztünk Villányban, hogyan állnak a szőlősgazdák a metszéssel, bújtatással. Bock Józsinál megkóstoltuk az idei ősz kedvenc levesét, a töklevest. Pont úgy készítik, ahogy szeretem: krémes, de mégsem túlságosan, és finoman ízes a tökmagolajtól. A múltkor kicsi, csíkos gesztenye ízű tököket vettem a piacon, abból készült itthon a leves.
A recept
1 kg sütni való tök, a fele 2x2 cm-es kockákra vágva, a másik fele héjastól megsütve sütőben
húsleveslé
főzőtejszín
tökmagolaj
só, bors, szerecsendió az ízesítéshez; pirított tökmag a tálaláshoz
A kockákra vágott tököt annyi húslevesben felrakom főni, hogy jól ellepje. Sóval, borssal ízesítem, és puhára főzöm. Amikor megfőtt, a sült tök belsejét belekaparom, együtt összeturmixolom, és ha túl sűrű lenne, még húslevessel hígítom, és felforralom. Szerecsendióval fűszerezem, hozzákeverem a tejszínt (mennyiséget nem írok, mindenki döntse el, mennyire szereti krémesen. Én úgy szeretem, ha nem túl krémes, nem "desszert" jellegű, a tejszínt csak arra használom, hogy kicsit krémessé tegye), összemelegítem. Tálaláskor meghintem tökmag olajjal és a pirított tökmaggal.
2008. január 26., szombat
VKF XII. Tenger gyümölcsei
Azt hiszem, már valahol említettem, hogy alföldi leányzó révén nem rajongok a tengeri jószágokért. Az, hogy így felnőtt fejjel sem igazán szívesen ismerkedem (főleg nem saját konyhámban) velük, köthető ahhoz, hogy mint minden ismeretlen árut, ezt sem tudom bizalommal megvenni, mert nem tudom milyennek kell lennie, melyik a jó, hogyan kell kinéznie amikor friss, stb. Mélyhűtötten sem szívesen próbálkozok vele, hiszen valljuk be, van különbség a sült csirkék között is, ha frissen vágott és vásárolt az alapanyag, vagy ha mélyhűtött az áldozat.
De mivel imádok kísérletezni, és szerencsére pozitív tapasztalom volt egy olasz étteremben a tonhal steak-kel, és kis segítséggel már azt is tudom, milyen a jó tonhal, így nincs veszve semmi sem, legalább ezt a jószágot már meg merem venni.
Bevallom, nem voltam naprakész a főzőcskézéssel, a postolás történik meg csak ezen a hétvégén, az ételt már igen régen elfogyasztottuk. Munkámhoz szorosan kötődik a japán kultúra megismerése, és hogyan is lehetne jobban elsajátítani bármit is egy idegen ország jelentéstanából, ha nem a gasztronómián keresztül. Jó pár hónappal ezelőtt lázasan bújtam minden, a japán konyhaművészetről, történelmi helyzetéről és a társadalomról magáról szóló könyvet, publikációt, számtalan blogot és külföldi újságcikket. Így jutottam el egy érdekes történetig, arról, hogyan "született meg" a sushi a halhús rizzsel és sóval való tartósításának ötletéből, és jutott el Kínából, az "ötletgazdáktól" Japánon át egészen a mi asztalunkig. A lázas kutakodás közben ráakadtam egy kedves levelezőtársra is, aki komplett segítséggel látott el, hogyan lássak neki a - számomra legszimpatikusabb - makizushi elkészítésének.
A recept
Végy egy jó adag sushi rizst (kerek szemű, speciális rizsfajta, de a rizottó rizs is megteszi). Az előírásoknak megfelelően készítsd el (mosd át 4-5-ször, amíg a mosás után a víz teljesen tiszta nem lesz. Szárítsd le, tedd egy főzőtálba. Kb. 4 csészényi rizshez ugyancsak 4 csészényi,vagy kicsit kevesebb hideg vizet adj. Forrald fel közepes lángon. Vedd lea lángot, 15-20 percig alacsony lángon, fedő alatt párold. Ha elkészült, fedő alatt pihentesd 5-10 percig, keverd össze, és ismét fedd le 10 percre, majd hűtsd ki), persze, ha nem díszes papírlegyezővel legyezve hűtöd ki a főzés/párolás után, azért még jó lesz.
4 csészényi rizs ízesítéséhez 1/2 csésze rizsecetet és 2 evőkanál cukrot keverj össze 2 teáskanál sóval. Keverd össze egy nagy tálban a rizst az öntettel, de vigyázz, ne törd össze a rizsszemeket!
Vágj gyufaszálnyi csíkokra uborkát, friss, egészséges színű tonhalat, avokádót, maracuját, vagy bármilyen zöldséget, amihez éppen kedved van.
Vedd magad elé a norit (algalap sushi készítéséhez), helyezd rá a bambusz alátétedre és tégy a kezed ügyébe egy tálban hideg vizet (vizes kézzel könnyebb formázni a norit).
A bambusz alátét azért szükséges, mert ennek segítségével fogod tudni feltekerni az algalapot, úgy, hogy a töltelék is benne maradjon.
A bambusz alátétre helyezett algalap közepére helyezz egy rizsgolyóbist (kb. golflabda méretűt). A vizestál itt hasznosnak fog bizonyulni, mert igen nehéz a ragacsos rizst a megadott keretek közé terelni. Sűrűn vizezett kézzel egyengesd el a rizst a lapon, úgy, hogy hagyj a felőled eső és túlolalon is egy kis részt szabadon. Sajnos hiába lenne jó sokáig elpepecselni vele, sietni kell, mert a rizs nedvességtartalma átáztatja az algalapot, és utána már nem lehet szépen feltekerni.
Helyezd a tölteléknek szánt zöldségeket, halat a felőled eső szélre, szép katonásan, 1-1 darabot. Ha kedveled, kenhetsz a rizsre wasabit, méregerős japán tormát is. A bambuszalátét segítégével a felőled eső oldaltól kezdve nyomkodva-formázva tekerd fel az algalapot. Igyekezz úgy tekerni, hogy a töltelékek katonás rendben álljanak a végén, így, ha felszeleteled (csakis éles késsel!), szépen fognak mutatni a hófehér rizshalom közepén.
Nem mondom, hogy egyszerű művelet szép makizushit készíteni, de ha barátokkal együtt csinálod, jó mulatság lesz. Találáskor ne feledkezz el a hagyományos savanyított gyömbérről és a szójaszószról sem!
És hogy szakítsunk a hagyományokkal, illetve az új stílust képviselve ne szakét fogyasszunk a sushinkhoz, hanem bort. Ne is akármilyet, hanem speciális sushi-bort. Az Oroya spanyol szőlőkből készül, és egy japán borkészítő keze munkáját dícséri. Illatában-ízében előtérben almás-gyümölcsös jegyekkel, a háttérben megbújó virágossággal valóban jól illik a sokféle változatban készülő sushihoz, megfelelően hozzásimul még nyers hal tengeri ízéhez is.
A bor neve spanyolul egy olyan kosarat jelent, amelyben régen az élelmiszert a folyón szállították. A készítők szerint a név mögött megbúvó jelentéssel egy olyan "kosarat" szerettek volna létrehozni, amely segít közvetíteni a kultúrák, tradíciók között. Szerintem sikerült.
Egy kis segítség:
Osowakki illusztrált sushi útmutatója
2008. január 12., szombat
Ahol egy jó osztályzatért jóllakatnak...
Persze, otthon, édesanyánk konyhájában akár jó az osztályzat, akár rossz, vígasztaló-korholó-ösztökélő szavak és étel mindig várnak.
De Pozsonyban tényleg van egy olyan étterem - vagy inkább kocsma - , ahol egy ötösért (illetve a helyi rendszer szerinti A osztályzatért) megtömhetjük bendőnket egy finom levessel. Mondanom sem kell, a helyi egyetemisták törzshelye, mindig szinte zsúfolásig tömve van a fiatalokkal, akik egy jó pohár sör mellett elüldögélnek, beszélgetnek, vagy éppen a jól megérdemelt ételüket lapátolják be.
A másik jellegzetessége (és a tulajdonosoknak ez volt a fő célja), hogy 7 hangulatos termen és 1 teraszon keresztül felvonultatja az egész szlovák történelmet, a pogány időktől kezdve egészen a 19. századig.
Külön étteremrészt szenteltek például Juraj Janosiknak (ez volt az én kedvenc helyem, már csak a fiatalember szívszorítóan szép története miatt is), a szlovák Robin Hoodnak, aki a legenda szerint a gazdagoktól lopott és azt a szegényeknek adta. Számos filmet és televíziósorozatot forgattak róla hazájában és Lengyelországban is, és közel olyan népszerűségnek örvend, mint nálunk például Rózsa Sándor.
De a termek között találhatunk még egy szlovák kunyhót is, amelyet a Pavelica család házának darabjaiból építtek fel újra itt az étteremben; vagy például a bárt a szlovák nyelv megalapítójának emlékére szentelték; a Lovagok Terme a szláv hódítások idejére visz bennünket vissza, ahol a kereszt alakú asztalnál ülve igazán fejedelmien érezhetjük magunkat.
Az étteremben egyébként 500 ülőhely található, a legenda szerint ennyi katona volt Pribina, az első szlovák uralkodó rendjében.
A falakon és folyosókon lépten-nyomon eredeti népművészeti elemekbe, gyönyörű régi bútorokba, fa tüzeléses kályhába botlunk. A kályha melege mellett még a jéghideg sör is jól esik, mert a helyiek ajánlása szerint a szlovák ételeket csak sörrel szabad fogyasztani, hogy ne üljék meg a gyomrot. Az étlapon bőségesen szerepel étel, még nehéz is a válsztás a közel 200 étel közül. Természetesen a bryndzové halusky (brindzás burgonya galuska) nem maradhat el, ahogy a káposztás lokse sem (a mi palacsintánkhoz hasonló étel párolt káposztával töltve).
az étterem linkje
mások is jártak itt
élvezd a pozsonyi kirándulást
2008. január 3., csütörtök
Pite, ahogy soha nem gondoltam volna
Még valamikor a vadász-szezon kezdetekor találkoztam Rick Stein műsorában a recepttel, és első hallásra is szimpatikus volt. A vadászatot én is elkezdtem, de megelégedtem a húsbolttal, ahol gyönyörű nyúl színhúst kaptam (egyébként borzasztóan érdekes, bár a recept nagyon tetszik, és mindenképpen ki akartam próbáln, én magam egy falatot sem voltam képes lenyelni belőle, mert folyamatosan egy édes, ugri-bugri tapsifüles nyuszi jutott eszembe... Javaslom, hogy a hasonlóan érzékeny lelkűek inkább zöldségekkel készítsék el).
A recept
1 csomag leveles tészta
fél kg kicsontozott nyúlhús
2 jókora sárgarépa
3 közepes burgonya
pár dl alaplé és száraz fehérbor
só, bors, kakukkfű-ágacskák
A húst kb. 2x2 cm-es kockákra vágva egy evőkanál vajon szép aranysárgára pirítjuk, hozzáadjuk a hasonló méretűre aprított sárgarépát és krumplit is, majd pár percig kavargatva pirítjuk. Sóval, borssal fűszerezzük, majd felöntjük két jó nagy kortynyi finom fehérborral (nálam Sauvignon Blanc volt a nyerő), és annyi alaplével, hogy félig ellepje. Pár perc rotyogtatás után az egészet (szaftjával együtt) egy pite sütőtálba öntjük (egyébként bármilyen cserépedény megteszi, ami bírja a hőt), dobunk rá pár darabka vajat, a kakukkfű ágat, és befedjük a tésztalappal, amit jól rásimítunk az edényre körben. A közepére egy lyukat vágva a tésztát lekenjük felvert tojással, és középmeleg sütőben addig sütjük, míg a tészta szépen meg nem pirul (kb. fél óra).
2008. január 2., szerda
Új év, új élet?
Nem tudom, újévi fogadalom, kemény elhatározás vagy csak akarás kell ahhoz, hogy megváltozzon valaki.
Egy biztos: nem akarok megváltozni; de az utóbbi időben rajtam elharapódzó ihlettelenségnek mennie kell!
Mert van itt egy csomó minden, aminek örülni lehet. Elég csak áttekinteni az elmúlt év gasztro-mérlegét:
- több, mint 140 féle-fajta kóstolt bor
- több, mint 25 féle bekebelezett francia kecskesajt
- több tucatnyi új szakácskönyv
- majd' száz hazai és külföldi főzős újság
- tizenjónéhány új ínyenc étterem felderítése
- legalább 45 kipróbálásra váró recept a dobozkában
19:48| Ünnepi ez+az | Aubergine
2007. december 25., kedd
3 evőkanál cukrot fél deciliter vízben feloldok és lassan karamellizálni kezdem. Amikor már sűrű, kissé barnás sziruppá olvadt, hozzáöntök fél liter vörösbort, három deciliter narancslevet, és alaposan összeforralom (na jó, túl sokáig azért nem hagyom forrni, maradjon némi alkoholtartalom...). Fűszerezésként egy öntet Angosturát (keserűlikőr), fahéjat, szegfűszegez adok hozzá, és mielőtt elzárnám alatta a lángot, egy deciliter sötét rumot is hozzálöttyentek.
11:34| Ünnepi ez+az | Aubergine
2007. október 2., kedd
Foghíjas bejegyzések
Azért nem tétlenkedek, annak ellenére hogy ritkásan írok: a kóstolófüzetemben például szépen szaporodnak a feljegyzések a borokról, és már előre várom az újborok megjelenését is!
Most legutóbbi borvacsoránkról szeretnék beszámolni, egyrészt, mert kulinárisan is érdekes volt, másrészt, mert kapcsolódik hozzá egy jópofa történet, aminek szintén van gasztro-vonulata.
Múlt pénteken Etyeki Kúria borvacsora volt kedvenc vendéglátó egységünkben, hogyan is hagyhattuk volna ki, főként, hogy kedves borszerető francia ismerős éppen itt volt nálunk; evidens, hogy nevelni kell őt a magyar borok szeretetére.
A menü a következőképpen nézett ki:
- Aperetifnek Királyleányka került a poharakba, 2006-ból. Tudni kell róla, hogy a Királyleányka Hungarikum, Erdélyből származik. Finom, üde illattal és ropogós savakkal megáldott bor, jól meghozta az étvágyat.
- Az előétel mellé mindjárt két bor is járt: az egyik a Cuvée 2006 (Királyleányka, Chardonnay, Pinot Gris és Sauvignon blanc), a másik pedig a Pinot Gris 2006 volt, mindezeket pedig egy Viktória tavi fogasfilével töltött jércemell kísért fehérboros-kapros-olívabogyós rákraguval, vajas petrezselymes burgolyával.
Őszinte leszek: igen meredek párosításnak bizonyult számomra a hallal töltött csirkemell, és bár nem volt különösebb problémám vele, mert jól volt elkészítve, de nem kerül fel a kedvenceim közé. Sőt. Ami viszont nagyon érdekes volt, hogy a két borral kóstolva mindig más arcát mutatta az étel: a Pinot Gris-vel jobban az olajbogyóra terelődött a hangsúly, míg ha a Cuvée-vel öblített az ember, a kapor vált dominánssá.
- A főételt, a tanyasi szárnyas tál ízelítőt is két bor kísért, a Sauvignon Blanc 2006 és a Chardonnay 2006. Végre sikerült barátságot kötnöm a Sauvignon Blanc-nal, mert hosszú ideje hadilábon állunk. Ugyan könnyen felismerhető, karakteres bor; ám valahogy nem tudtunk dűlőre jutni egymással. A Kúria-féle Sauvignonban viszont megkapott az az érdekes íz, amit nem tudok jobban jellemezni, mint hogy zöld íz. Zöldségekre, fűre emlékeztet, kellemes hatást kelt, bár inkább tartozik a "brutális" borok közé.
- A desszert a Csárda málnás házi kalácsa volt a Kúria 2006-os Roséja kíséretében. Nem is gondoltam volna, hogy desszert mellé száraz bort kínálnak majd; de meglepő módon igen jól megállta a helyét, remekül kiemelte a málna érdekes ízét.
A vacsora alatt Matolcsy Sára, a pincészet ügyvezetője sokat mesélt a napi munkájáról, hogy hogyan lesz egy "irodista" közgazdászból kétkezi ügyvezető, aki maga mustrálja a trágyát az osztrák főborász telefonos instrukciói alapján. Nagyon jó hangulatban telt az este, és a nagy mesélésben még egy találós kérdés is elhangzott: vajon milyen természetes derítőanyaggal dolgoznak ők is, mint sok-sok más borász. Egy pillanatra megfagyott mindenkiben a szussz, ez azért beugratós kérdés volt, de az én okos Uram már vágta is a választ: tojással! És maga Sára is úgy meglepődött, hogy jó választ kapott, hogy nyereményül felajánlott egy üveg Pinot Noirt a hamarosan boltokba kerülő palackok közül; és meghívott bennünket egy borozásra Etyekre, a Kezes-lábos fesztiválra (azért még mellékesen megkérdezte, hogy például mivel lehet szép tisztává varázsolni a zavaros húslevest; és nem csalódott, amikor tőlem jött a helyes válasz: tojásfehérjével).
Így hát vasárnap útra keltünk, meg sem álltunk Etyekig. Csak annyit mondok: jövőre ugyanott! És a Pinot Noirt ajánlom megkóstolni! Még hogy Etyek fehérboros vidék.... Villány, lassan felkötheted a gatyaszárat!
2007. szeptember 24., hétfő
Kiskun ínyesmester
Kár volt a múltor elkiabálni, ím, egy hónap kimaradt a blogozásból... De ez az idő jó volt arra, hogy felmérjem, milyen mértékű a szenvedélybetegségem: néha már komolyan úgy éreztem, megbolodulok egy kis írás nélkül. Aztán persze mindig jött valami más...
De most aztán igazán nagy apropója van a "visszatérésnek", új lendületet kaptam! Tegnap, immár harmadik alkalommal rendezték meg szülővároskámban a Kiskun Múzeumban a Múzeumi Cukrászda rendezvényt; asütemény sütő versenyz háziasszonyok és -urak számára. Míg tavaly "csak" tapasztalattal gazdagabban távoztam a megmérettetésről, az idén, legnagyobb meglepetésemre, én kaptam meg a kitüntető "Kiskun ínyesmester" címet, a szakmai zsűri az én süteményemet találta a legjobbnak.
A családi berkekben már nagy sikert aratott Bakewell tart volt a nevezettem, ez az egyszerű, ám mégis különleges teasütemény; amit most egy 2005-ös évjáratú, saját készítésű potyókaszilva lekvárral gazdagítottam. Álmomban sem számítottam ekkora sikerre, bár az tökéletesen jellemző rám, hogy öt perccel lekéstem az eredményhirdetést...
2007. augusztus 21., kedd
Aceto Balsamico
Amióta Mamma beleültette a bogarat a fülembe a balzsamecetes koktéllal, egyfolytában próbálgatom, mihez lehet még használni, mert imádom az ízét. Bújtam a netet, hogyan lehet sűrű díszítő-sziruppá változtatni, mert imádom, amikor az éttermekben ilyennel firkálják össze a tányért.
A múltkori olasz tan-túra alkalmával berontottam egy szupermarketbe, egy gyors bevásárlásra, és ott bukkantam rá arra a csodára, amivel ilyen frankón lehet rajzolni, és nagyon finom is!
Ps: visszatértem a szürke hétköznapokból jól megérdemelt, éves szabadságomról; így újra aktív résztvevője leszek a gasztroblogger társadalomnak! Már alig várom Eszter fordulóját a VKF-en!
2007. augusztus 5., vasárnap
Pillanatkép
Nem sok olyan helyen jártam az utóbbi időben, ami ennyire elragadott volna, de ha valaha Saluzzo város környékére sodor benneteket az élet (Piedmont, Olaszország), akkor keressétek fel a Poggio Radicati-t, ahol az eredeti piemonti konyhával ismerkedhettek meg, modern tálalásban, fantasztikus környezetben.
Természetesen részletekkel is szolgálok majd, de már csak a nyaralás után!
S egy idézet, amit náluk hallottam (az eredeti Dionüszosztól származik):
"É boun pensiero, aspirando a grandi cose, curare le piccole."
vagyis: a nagy dolgok mellett jó, ha a kisebbekre is jut időnk...
2007. augusztus 3., péntek
Tonhal, másodszor
Mint már azt említettem, az első tonhalsteak-próbálkozásnál túlsütöttem a halat. Most újabb verzióval próbálkoztam; egy egyszerű körettel, és azt kell mondjam, összhatásában is sokkal jobb lett, mint az előző változat.
A recept - 2 személyre
4 megtermett tonhalszelet
1 fej római saláta
szezámmag
só, bors, olívaolaj, citrom a halhoz
A tonhalszeleteket a sütés előtt sóztam, borsoztam; forró serpenyőben (nagyon forró!) kevés olívaolajon oldalaként kb. 1-1 percig (tényleg nem tovább!) sütöttem. Így a belseje is átforrósodott, de nem száradt ki a hús; szaftos és omlós maradt.
A salátát hosszában negyedeltem, megtisztítottam, leszárogattam, és felforrósított serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon oldalanként 2 percig átmelegítettem; menet közben került rá só és bors is, és 1-1 marék szezámmag (érdemes lefedni sütés közben, mert a saláta víztartalma miatt eléggé csapkod).
2007. augusztus 1., szerda
Nektarinhab
Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy a babáknak kínált gyümölcspüré igazi desszertnek is megállja a helyét. De meglepődve tapasztaltam, hogy egy kis módosítással érdekes, nem túl édes finomság lehet belőle.
A recept
6 nagyobb, érett nektarin
2 csillagánzis
1-1 marék hámozott pisztácia és törökmogyoró
0,5 dl Galliano likőr (vagy bármilyen ánizsos ital: ouzo - görög, vagy pastis - francia )
8-10 dkg cukor (igazából nehéz megmondani, mennyi cukor is kell pontosan. A barackok édessége miatt én csak 8 dkg-ot tettem, de az eredeti recept szerint kell a 10 dkg)
0,3 dl zsíros tejszín
A cukrot 1,5 dl vízzel és a két csillagánizzsal felforraltam, majd beledobtam a meghámozott, felkockázott barackot. Kb. 4 perc forralás után félrehúztam, kihűtöttem, majd pürévé turmixoltam, hozzáadva a likőrt, és természetesen turmixolás előtt eltávolítva az ánizst.
Amíg a barack hűlt, száraz serpenyőben megpirítottam a pisztáciát és a mogyorót, majd párszor rácsaptam egy kés lapjával a pirított magokra, hogy nagyobb darabokban maradjanak.
A felaprított magok háromnegyedét a püréhez kevertem, poharakba adagolva jól behűtöttem. Tálalás előtt közvetlenül cukor nélkül felvert tejszínnel és a maradék magokkal díszítettem.
Az eredeti recept a Maxi cuisine augusztusi-szeptemberi számából való
2007. július 28., szombat
Hőségriadó. De mikor esik már a hó?!
Nem szeretném ragozni, mennyire rosszul viselem a meleget: a konyhát nagyívben kerülöm, mert ha megérzem a bekapcsolt főzőlapból áradó hőt, sikítófrász tör ki. Mindig is inkább a telet csíptem, de ez most százszorosan igaz. Előszeretettel nézegetem a jegesmedvék és bájos bébifókák fotóit, akik nagy jégtáblákon csónakáznak; és szívesen matatok a mélyhűtőben naponta többször is, "csak megnézem, mit kell megenni leghamarabb" felkiáltással.
A múltkor Zsuzskánál olvasgatva jutott eszembe, hogy milyen régen is ettem már gazpachot. Gyors hűtőleltár után elkészült egy "butított", egyszerűsített, zöldségturmixos változat.
A recept
0,5 kg paradicsom, héjától megfosztva (forró vízben 1 percig bugyogtatom, utána könnyedén hámozható)
0,5 kg uborka
1 nagy zöldpaprika
2 szelet kenyér bele
1 evőkanál borecet
2 evőkanál olívaolaj
só, bors, tabasco, (esetleg egy pici cukor, ha a paradicsom túlságosan savanyás)
A héjától megfosztott paradicsomot felkockáztam, sóval, borssal ízesítettem; rálöttyintettem a borecetet, olívaolajat; majd beletépkedtem a kenyérbelet. Fél órára a hűtőbe tettem; addig apró kockákra vágtam a paprikát, az uborkát.
A paradicsomot a kenyérrel, a paprikát és az uborka felével leturmixoltam; ízesítettem még sóval és borssal (ha kell, a cukorral), egy-két löttyintésnyi tabasco-val pikánssá tettem; majd jégbe hűtve tálaltam. "Levesbetétként" a maradék uborka-kocka szolgált.
2007. július 22., vasárnap
Fiori de zucchine. Flor de calabaza. Fleur de courgette. Cukkinivirág.
Azután pénteken reggel komoly meglepetés ért: a főnök beállított egy szatyorkával, benne gyönyörű, harsogóan friss, édes-aranyos aubergine, csillagtök, cukkini, és egy kis műanyag dobozkában három CUKKINIVIRÁG! Gondolhatjátok, hogy egész addig nem nyugodtam meg, amíg hazaérve, éjszakába nyúlva ugyan, de ki nem próbáltam: miből lesz a töltött cukkinivirág.
Először is, nagyon megörültem, amikor Chilinél megpillantottam, hogy a héten ő is virágot evett. Így a kiindulópont már megvolt. A neten tovább nézelődve sokféle töltelékkel találkoztam; ehhez hozzáadtam az újságokban látottakat; így jutottam el idáig:
A recept
cukkinivirág (minnél több, annál jobb - én most hármat használtam)
2 burgonya, héjában megfőzve, megpucolva és villával apróra törve
parmezán sajt, lereszelve
1 tojás
4-5 evőkanál tejszín
kakukkfű
só, bors, szerecsendió
Az összetört burgonyát a tejszínnel krémesre kevertem, fűszereztem az apróra vágott kakukkfűvel, sóval, borssal és szerecsendióval. Kb. 3 evőkanálnyi reszelt parmezán sajtot adtam hozzá, majd legvégül beledolgoztam egy tojást. A masszát a megtisztított virágokba tunkoltam (kis művészkedés kell hozzá).
És itt jött a dilemma: mártsam sörtésztába (netán palacsintatésztába) és süssem ki úgy olajban? Vagy simán tegyem tepsibe? Az utóbbinál maradtam.
210 fokra előmelegített sütőbe, olajjal kikent tepsiben tettem a töltött virágokat, és kb. 10 perc alatt készen is volt. A hatás, amit vártam, elmaradt. Utólag megállapítva a burgonyás töltelék túl nehéz ennek a szegény kis virágocskának. Talán maradni kellett volna egy sajtkrémes változatnál. No, majd legközelebb...
Feri, köszi a virágokat! Nélküled ez a post nem jöhetett volna létre; és nem teljesült volna gasztroéletem egyik álma sem.
2007. július 18., szerda
Datolyás-mandulás marhahústagine
Ismét egy különleges íz a marokkóiak háza tájáról. A recept egy ízemlék egy pár évvel ezelőtti nyaralásról (bemelegítek a VKF VII. fordulójára Chiliinél). Még mindig megdöbbenve tapasztalom, mennyire jól harmonizálnak az édes ízek a marhahússal, ennél az ételnél pedig különösen nagy hangsúly van az édességen. Viszont bajban vagyok a körettel: a hozzá tálalt rizs túlságosan "snassz", a kuszkusz pedig túl száraznak tűnik. Esetleg valakinek van valami ötlete? (annak idején köretnek egy lepénykenyér-féleség szolgált; de szerintem ez sem nyerő).
A recept
40 dkg marhahús, falatnyi kockákra vágva (bármilyen, pörköltnek szánt hús megteszi)
10 dkg vaj
1 fej vöröshagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
két nagy marék datolya (aszalva, mag nélkül)
1 maréknyi vékonyra szeletelt, pirított mandula
alaplé a felöntéshez (6-8 dl)
só, bors, őrölt fahéj, friss gyömbér a fűszerezéshez
A vaj felén először megpirítottam a húskockákat, majd azokat félrerakva az edénybe (tagine) tettem a maradék vajat és a hagymát azon megpároltam. Fűszereztem a fahéjjal és az aprított gyömbérrel (kb. 4 cm-es darab); majd belekerült a felaprított fokhagyma és három jókora tekerésnyi bors. Húslével felöntve addig vártam, míg a lé fel nem forrt, ekkor visszaraktam a húskockákat, a datolya felét (félbevágva). Kb. háromnegyed órát rotyogtattam, vigyázva, hogy mindig maradjon alatta bő lé; ha kellett, pótoltam. Amikor a hús már majdnem megpuhult, ízesítettem sóval és még egy kis borssal; és készre főztem (ekkor már hagytam a szaftot besűrűsödni a felére). Tálalás előtt beleszórtam a maradék datolyát és a mandulát is.
2007. július 15., vasárnap
Villámgyors batyuk
Akár a nemrégiben szóba került gasztroblogger titkok jegyében is íródhatott volna ez a recept; bár az eredeti szándék ennél sokkal egyszerűbb: beszélgetős, borkóstolós társasághoz alkotni valamit; x-30 perc alatt.
A recept
A hozzávalók listája:
na, itt kezdődik a titok: mélyhűtött leveles tészta (kizárólag Tante Fanny féle): mindig lapul a mélyhűtőben egy tekercs, arra az esetre, ha meg lennék szorulva (és persze azért is, mert egyszer próbáltam leveles tésztát összehozni, akkor sem lett túl bíztató az eredmény; így nem is vacakolok vele, ha ennyire jó a bolti)
2 nagy fej vöröshagyma
olaj
só, bors, cukor
1 evőkanál borecet
tojás
A hagymát vékony szeletekre vágva kevés olajon párolni kezdtem, majd hozzáadtam egy evőkanál kristálycukrot és rálottyantottam egy evőkanál borecetet. Amikor már aranybarnára karamellizálódott a hagyma, következett a borecet; majd a só és a bors, ízlés szerint.
A leveles tésztát pár órával a használat előbb kivettem a fagyasztóból, amikor kiengedett, kiterítettm, felvágtam kb. 5x5 cm nagyságú kockákra. Ezek közepébe egy-egy teáskanál hagymás töltelék került; a lap négy sarkát összecsippentve megformáltam a batyut, felvert tojással megkentem kívülről; és már mehetett is a 165fokos, előmelegített sütőbe, ahol kb. 8 perc alatt elkészültek.
Mártogatósnak világos zójaszószból, mézből és erőspaprika-őrleményből készült szósz járt hozzá.
2007. július 7., szombat
Tonhal. Steak?
Be kell vallanom, nem rajongok a tengeri herkentyűkért. Alföldi leányzó létemre nem sűrűn találkoztam gyerekkoromban hallal (leszámítva a karácsonyi kötelező halászlevet); sós vízben élővel még ritkábban. Így megkésve próbálom magam hozzászoktatni a gondolathoz, a szép színes Némó hal és rokonai is a tányéron végzik egyszer...
S bár a próbálkozó szellem bennem lakik, a másik, és inkább jellemző problémám, hogy nagyon kevés helyen lehet errefelé friss jószágból, jól elkészített tengeri halas fogásokhoz jutni. Ergo, hiányik egy, a gasztro-filmekben oly sűrűn mutogatott halpiac a környékről (ami azért nem is csoda, ne várjuk már, hogy a homoktengeren megél a sügér... - no, csak a rím kedvéért).
Nemrég azonban voltam olyan szerencsés, hogy nagyon jó minőségű tonhal filéhez jutottam, igaz, fagyasztott állapotban; de már látszatra is bíztató volt. Felütöttem hát a nagy konyhalexikont (internet), mit mutat: a legszimpatikusabb receptek mind-mind steak-ként emlegették a tonhalat (legalább 4 cm vastagra szelve). Így hát nálam is elkészült a tonhalsteak ruccolás rizzsel és édesburgonya-chips-szel (a körítés "mivanahűtőbenmég" elv alapján született).
A recept
A körethez megpároltam a rizst (kb. 2 maroknyit); majd amikor már majdnem készen volt, sóval, borssal, egy kevés borecettel ízesítettem; belekevertem 3 evőkanál apróra vágott ruccolát, és a gőzben hagytam 10 percig.
Előkészítettem a salátát: apróra tépkedett salátalevelet és vékonyra vágott, hámozott uborkaszeleteket összeforgattam egy egyszerű salátaöntettel: egyenlő rész olíva olaj és citromlé, só, bors ízlés szerint.
Az édesburgonya chipshez burgonyahámozóval vágtam vékony karikákra a burgonyát; bő forró olajban hirtelen kisütöttem (vigyázni kell, mert nagyon hirtelen megég).
Tálalás előtt közvetlenül kezdtem csak a halat sütni forró serpenyőben, kevés olívaolajon. Amikor az egyik oldala már szép színt kapott, átfordítottam; megsóztam (de csak módjával, hiszen a hal húsa már így is sós); és egy fél citrom levét rácsavartam. Amikor a másik oldala is megsült (színt kaptott), már lehet is tálalni.
Ha megfogadtok egy tanácsot tőlem: ne süssétek agyon a halat. Én egy kicsit tovább hagytam sülni, ennek eredményeképp a hal húsa kicsit kiszáradt, nem maradt szaftos. Azt mondják az okosok, a tonhalsteak is úgy finom, ha még belül kicsit rózsaszín marad.
Ja, és az egész vacsora 30 perc alatt készen volt. Nem elhanyagolandó szempont!
2007. július 2., hétfő
VKF VI. Komplementer ízek by Lorien
Nos hát igen, a határidő már réges régen elmúlt, de Lorien, a hatodik kör házigazdája volt olyan rendes, és megengedte, hogy kicsit késve csatlakozzak a többiekhez. Az elmúlt hetekben alaposan megkóstoltam a kecskeméti borvárosban felvonult borok nagy többségét (el sem merem árulni, hány házikó képviselte tágabb és szűkebb hazánk borvidékeit; és akkor a pálinkákról még nem is beszéltem - no, majd legközelebb!); sőt, még egy villám-gyógyüdülésre is telt, nagyon rám is fért a lumpos hét után, meg úgy egyébként is. Ezért adódhatott az a szégyenteljes dolog, hogy a napok csak teltek, és nekem eszembe sem jutott szegény kis blogocskám és a közelgő nagy-nagy VKF esemény. DE!
Amíg a finom meleg gyógyvízben áztattam a lábam, azon meditáltam, mi a csudát rejthetnek a komplementer ízek. Mert nekem kapásból a komplementer szó hallatán egy régi, jól betanult fogalom jutott eszembe (emlékeztek??):
"egy A esemény komplementere olyan esemény, amely akkor és csak akkor következik be, ha az A esemény nem következik be" - ám ezt az ízek világára nehezen tudtam átültetni. Nincs olyan íz, amikor csak akkor érződik, amikor egy másik nem (feltételezve, hogy a két íz egy ételben található meg).
Így tovább eveztem a tárgyi tudás tengerében, amíg eszembe nem jutott, hogy vannak komplementer színek is (pont, ahogy Lorien tolmácsolásában megtudhattuk az Ínyesmestertől). Ezek "egymást fehér fénnyé kiegészítő színek", vagy ellenkező árnyalatoknak is hívják őket. Szóval mégis valahol itt kell keresgélni az ételekkel kapcsolatban is. Legyenek az íz-körben egymással szemben elhelyezkedőek, okozzon együttes használatuk meghökkenést; mégis összeségében egészítsék ki egymást. Jó kis feladat, ugye? Már majdnem nem tudtam, mit is kellene itt felvonultatni, amíg eszembe nem jutott egyik klasszikus kedvencem, de idő hiányában nem főzőcskéztem, csak vettem a desszert alapanyagát, és azt párosítottam össze egy itallal, a borral (sajnos ez már önmagában sántít egy kicsit, csúnya allergia miatt a csokoládét általában már csak szagolgatom; de néha-néha, fővesztés terhe mellett lecsúszik egy-egy harapásnyi).
Komplementer ízek - Csokoládé és a vörösbor házassága
Már annyi helyen zengenek ódákat erről a párosításról, ami első látásra azért meghökkentő, valljuk be. Nem kívánom ragozni az előttem szóló okosokat, miért is érdemes együtt kóstolni ezeket; de egy-két alapszabályra azért érdemes odafigyelni, hogy ne hajítsuk a sarokba a tábla csokit (vagy az üveg bort) morgolódva:
- ne legyen túl savas a bor, tanninjai lágyak és érettek legyenek
- a csokoládé pedig jó minőségű, magas kakaótartalmú (több, mint 55%), elsősorban töltetlen fekete legyen, de számos töltött változathoz is remekül passzol egy-egy érett vörösbor.
És ha már rátaláltunk az összhangra, utána nyugodtan lehet csokoládés édességekkel is próbálkzni, de semmiképpen ne vigyük túlzásba a cukor használatát; maradjon meg a kesernyésen-édeskés jelleg.
Weninger Syrah Sopron 2004 vs Leysieffer borsos csokoládé
A bor csodálatos, már-már krémesen sűrű textúrájú, erdei gyümölcsökre emlékeztető ízzel, finom fűszerezettséggel, "pontelég" hordós felhanggal. A szőlőfajtát ismerhetjük még shiraz-ként is, bőven termő, magas cserzőanyag tartalmú, kiválóan alkalmas a tölgyfahordós érlelésre (francia fajta, de manapság legtöbbször ausztrália jut eszünkbe róla, mint elsődleges termőterület).
A csokoládé pedig érdekesen csípős; meglepetés bors-darabokkal, amik akkor jönnek, amikor nem számít rá az ember; így kiegészíti a borban is meglevő borsos aromákat.
A csokoládéért (és az újságért) köszönet Georg-nak! Vielen Dank, Georg! Es hat geschmeckt!
2007. június 18., hétfő
Hamuban sült pita
Csak úgy zúgnak el a szebbnél szebb nyári napok mellettünk, én meg egy légkondis irodába zárva tehetetlenül figyelem, hogyan tűnnek el a főzőcskézésre alkalmas pillanatok. Mérges is vagyok nagyon, legfőképpen magamra.
Ha már így esett, gyors és könnyű kaják jöhetnek egyelőre; hogy az élvezeti érték is megmaradjon, mert ugye a forróságban kinek is van kedve egy sütő által fűtött konyhában keringeni....?
A recept
Nem meglepő módon nincs is igazi recept. A jól bevált pizza-, illetve focaccia tészta receptemet alakítottam át, egy picivel lágyabbra hagytam a tésztát; ebben a hőségben sem árt azért keleszteni egy-két órán át. A kertünkben álló kis kemencében sütöttem ki őket, ott 1-1 perc elég volt az oldaluknak. A 200 fokra felfűtött sütőben egy picivel több idő kell nekik; akkor jó, ha szép pufira emelkedik és elkezd pirulni. Érdemes megfordítani, hogy egyenletesen süljön; ha már készen van az egyik fele. Arra kell vigyázni, hogy amíg várnak a vékony, laposra nyújtott, kerek piták, ne száradhassanak ki, egy nedves konyharuhával takarjuk le őket.
És hogy mit csinálunk a kisült pitákkal? Együnk egy jó gyrost; vagy tömködjük tele zöldségekkel, locsoljunk rá kapros-joghurtos öntetet; vagy használjuk fel a fatoush salátához (mint ahogy én is tettem).
2007. június 7., csütörtök
Mit eszik az éhes gasztroblogger?
Vajon mit eszik az a család, ahol a ház asszonya vasárnap késő délelőttől egy lefüggönyzött dolgozószobában görnyed a monitor előtt, hogy összeállítson egy takaros fűszer-lexikont? És ki csinálja meg az ételt??
Finom-omlós marhahúspogácsa (Drágapárom saját kezével tapicskolta a husit, keverte bele a tejszínt és fűszerezte sóval-borssal); szezámmagos zsemle (igaz, bolti); friss zöldségek; ketchup-mustár: hamburger "otthon" módra, ahogy a párom készíti.
Köszi, Drága, imádlak!
2007. június 6., szerda
A következő forduló
Ezennel közhírré tétetik, hogy a következő VKF forduló házigazdája Lorien lesz!
Sok sikert neki a szervezkedéshez!
2007. június 4., hétfő
VKF mini fűszerlexikon II.
VKF mini-Fűszerlexikon, ahogy a gasztrobloggerek látják a fűszervilágot
Gyömbér
Doctorpepper nem elégedett meg a pepperkakor elkészítésével, új kihívások elé nézett: a fagyipostokhoz felsorakozva egy gyömbéres fagyival is megörvendeztet bennünket.
Azt hiszem, joggal lehetünk irigyek DolceVitára, aki épp csak megérkezett toscanai vakációjáról, és becsusszant a játékra egy gyors gyömbéres trüffel recepttel.
Marmalade egyelőre megmaradt a jól bevált receptnél, a gyömbéres-citromos szeletnél; de azért reméljük, amint talál új sütiket, minket sem felejt el tájékoztatni!
Kardamom
Nemisbéka is neheztel rám, nem hagytam érvényesülni gyönyörűen ápolt fűszereskertjét! (könyörögve kérem az egyik következő VKF játék-szervezőt, legyen téma a zölfűszer!!! :)) De remélem az új szerzeménye, Paul Gayler nékülözhetetlen ízeskönyve némileg ellensúlyozza szörnyű galád ötletemet... A recept, amivel előállt az Istennő, egy gyönyörű és igen finomnak látszó kardamonmos eper-flognarde.
Parizán Orsit ismét befogadták egy post erejéig, de miért is nem nyit már végre saját, különbejáratú blogot? (bár, amíg időről-időre megörvendetet bennünket ilyen és ehhez hasonló receptekkel más oldaláról is, akár el is tekintük ettől az aprócska részlettől...) Szóval az almatorta igenis zseniális!
Spacemonkey első találkozása a kardamommal C&V-nek köszönhető, és az ominózus kardamom-postnak (többen is hivatkoztatok rá, mint forrásra). Örülök, hogy elkészítette ezt a kardamomos-mézes csirkét, a hozzávalókat és a fotókat elnézegetve biztos befutó lesz jó pár helyen (nálunk legalábbis biztosan!).
Kávébab
Kevésbé ismert oldaláról mutatkozik be a kávé Áginál, aki fűszeres kacsát készített, és a mártás markáns fűszere a kávé; vörösborban (!) kiforralva.
Koriander
Fűszer és Lélek nem enged a huszonegyből. Hát még, ha korianderről van szó. Szerencsére nem inogott meg, amikor a szigorított feltételek miatt a koriander levél "mellékvágányra" került, elővette a koriander magot tartalmazó üvegcsét, és már főzte is az általam is nagyra becsült dafinát, ezt az izgalmas zsidó ételt.
Ti tennétek poloskaszagú kaprot a paradicsomlevesbe? Mert Grenadine nagyon vállalkozó szellemű, ő azt mondja, így szereti a legjobban ezt az ételt! Pesze ha elolvassátok végig az írását, rá lehet jönni, hogy a korianderről van ám szó!
Köménymag
Gyönyörűséges salátát alkotott Mamma, és egy igen mókás/hasznos népi bölcselettel is gazdagabbak lettünk: a fránya bolhák továbbállnak, ha Zöldcsütörtökön köménymagos zsömlét eszünk... Mivel az idén erről már lekéstük, jövőre jó volna, ha Mamma időben emlékeztetne bennünket!
Mák
Anának igenis mákja volt, bármit is mond Monthy... Imádnivalóak a stanglik! És főleg, hogy a mákot fűszerként használta!
Mustármag
Dibbuk saját fejlesztésű mustármag-mártása nagyon jól hangzik, külön dícsérem szorgalmáért, hogy két fűszermártással és készült erre a fordulóra!
Végre! Még egy mustáros trappista sajt rajongó! Zsu hasonló elvetemült ízlésű gyermek lehetett, mint én; de mi sem bizonyítja jobban, hogy a mustár egészséges, hogy mindketten szép-okos felnőttek lettünk :) Fantasztikus mézes-fahéjas mustár illatozik a befőttesüvegében!
Nigella
Csak a rend kedvéért tisztázzuk, hogy Nigella Sativáról van szó. Azaz Kerti Katicavirágról. Vagy Parasztborsról. Vagy Feketeköményről? Anna igen korrekt, irodalmi hivatkozásokkal megspékelt leírást ad erről a nálunk nem túl ismert fűszerről; illetve rögtön mutat egy egyszerű lepénykét, aminek segítségével garantáltan meg fogjuk kedvelni a fekete magocskákat. (szerintetek Nigella Lawson-nak tényleg ez az anyakönyvezett neve, vagy csak egy jó marketingfogásról van szó??)
Római kömény
Szegény Cserkével jól kitoltam. Szánom-bánom minden bűnömet, ha tudom, jóváteszem. Felajánlom neki az első szüret eredményét a most kialakításra kerülő fűszerkertemből (feltéve, ha főz nekem egy ilyen nagyon jóképű fűszeres piláfot).
Sáfrány
Piszke kontinentális paella-változatot készített, az anyóstól kapott sáfrány felhasználásával. Még csak most bontogatja a szárnyait, reméljük, sok szép receptet olvashatunk nála.
Só
Személyes kedvencem (már ha nekem lehet ilyen) a gyerekkorom mesemondó versenyét idéző (de csak a címig!) post a sóról, Zsuzskától. Tudományosan érdekes, egy csomó hasznos dolgot el lehet sajátítani, például hogy Karthagó földjét nem szórták be sóval pusztulása után (igen lényeges kérdés, hátha Vágó István egyszer meghív bennünket a pénzes műsor gasztro-különkiadásába).
Szezámmag
Kicsi Vú csont nélkül vette az akadályt. A szezámmagot választotta; érdekes ízvilágú szezámmártást alkotott párolt padlizsánhoz. Gyönyörű fotó, tökéletes recept.
Tárkony
Habár a tárkony tipikusan azon fűszerek egyike volt, amik egy következő fordulóra vártak volna, Phzs, az Ecet és olaj háziasszonya mégis merészen befűszerezte vele a ragulevest, amihez túrógombóc is járt.
Vanília
Rió nem csak egy étellel készült ám! Desszertnek az asztalra varázsolt egy finom, vaníliás madártejet is.
Kismacs kalandos körülmények között (kutyaetetés meg ilyenek) ugyan, de netközelbe került; ennek örömére egy illatozó madártej került ki a keze közül.
Minden kedves játékosnak nagyon köszönöm a fantasztikus recepteket, gratulálok-gratulálok-gratulálok! Ezennel a VKF V. fordulóját berekesztem.
2007. június 3., vasárnap
VKF mini fűszerlexikon I.
BORS
Baba konyhájában csirkemell készült bors mártással, akinek csöppet sem kell szontyolodnia a DolceVitával való "virtuális" gyömbér- és borsharc miatt, a recept szuper lett; valamint köszönjük anyukája és majdaBuday közreműködését is! Azért remélem, az allergiája miatt ő is talál kipróbálásra érdemes receptet a többiek oldalain mazsolázva!
Kacsamell-steak zöldbors mártással, ahogy Dibbuk készíti: alapos és szemléletes leírással és egy kis kitérővel az éttermek rendszerváltás utáni étlapjára.
Hoppá! Tudtátok, hogy a bors szexuális vágykeltőnek is megállja a helyét?? Valószínűleg Fakanál nem véletlenül jutott ilyen fontos információk birtokába; és most már azt is tudom, miért volt ilyen népszerű ez alkalommal a bors (öt blogger is előkereste a konyhaszekrény mélyéről). A borsostokány, a mellé ígért sörrel fantasztikusan étvágygerjesztő!
Macikonyhában a piros bors kapott most főszerepet, és gyorsan ki is derül, hogy nem-nem, nem a rózsaborsról van itt szó. A pirosbors szárított formában ritkábban fordul elő, konzervdobozos változata, sós lében úszkáló bogyócskák keresendők a boltban. Két recepttel is szolgál Maci: egy hátszínnel, amihez piros borsos-konyakos mártást álmodott meg; illetve egy desszert is várakozik az asztalon.
Pamina talpraesettségét az időjárás tette próbára, így lett a tárcsán sütött hús helyett serpenyős étel, ami mégis olyan nagyon jól néz ki! És milyen jó ötlet, hogy fűszeres tortillán tálalta a csirkemellet, amit azután kedvünk szerint tunkolhatunk a finom zöldborsmártásba!
Update: Szemy ugyan picit megkésve, de annál nagyobb szerettel kerül fel az összefoglalóba, egy vagány sajtos-sonkás-borsos rántottával. Csak így tovább, remélem olvashatunk még nála recepteket is! Jobbulást a fránya sebnek!
Univerzálisan felhasználható zöldborsmártás készítési útmutató T3V (alias Okostojás) tollából. Idő hiányában csak röpke szösszenet tőle, de reméljük hamarosan újra olvashatjuk hoszabb eszemfuttatásait!
Chilipaprika
Drámai párosítás Vidvandre háza tájáról a meggyes-chilis öntettel készített kakaós sütemény. Nagyszerűen belecsempészte a fűszervilágot az ínycsiklandó bonbonosdoboz-dizájn blog tematikáját meghatározó csokoládés vonulatba! Hammmm!
Csillagánizs (és a többiek)
Julie második nekifutásra alkotta meg ezt a nagyszerű sült krémet; az első próbálkozást jótékony homály fedi; a lányoknak biztosan máshol jártak a gondolatai :)
Beatbull Úr fűszernépszerűsítő hadjáratba fogott: a méltatlanul mellőzött ánizs és társai segítségére igyekszik sietni egy érdekes recept segítségével: ánizsos-fokhagymás ánizskaporgumó mellesleg csirkemellel és csípős-édes-savanyú-sós uborkamártással (jól felbirizgálja az összes ízlelőbimbót az ízek kavalkádjával!).
Jómagam egy kínai ihletésű édes-savanyú csirkét készítettem, a főszereplő benne a csillagánizs volt. Előétel-jellegű, olyan étvágy-felkeltő falatkának javaslom, csípős is, édes is, savanykás is.
Édeskömény (alias ánizskaporgumó)
Zsúrkenyér fehérboros sertéskarajjal lepett meg bennünket, édesköménnyel. Míg Beatbullnál az édeskömény köretként szerepelt, ebben az esetben fűszerként találkozhatunk vele; majdnem teljesen szétfőve ízesíti a mártást.
Fahéj
Egyik kedvenc filmemben oly sokszor elhangzó mondat miatt már az első pillanatban felfigyeltem Doctorpepper blogjára. Most ez a keksz teljesen levett a lábamról (valahogy úgy, ahogy őt elsodorták a lépcsőn...). Mindig is imádtam az IKEA gasztro-részlegén kóborolni karácsony tájékán, egy-egy zsacskónyi pepparkakor miatt, most végre zsebemben a recept!
Gigi nagyon ügyesen felismerte, hogy nincs szükség a különleges, ismeretlen fűszerekkel való (nem-)tudás csillogtatására, egy régi ismerős is tökéletesen is megfelel, főleg ha egy ilyen tuti fahéjas tölcsérek születnek belőle! Elő az ostyasütőkkel (apropó, tudja valaki, hol lehet ilyet kapni???); ezt ki kell próbálni!
Ismét bebizonyosodik, a fahéj nemcsak az édességek fűszere. Hajnal diósmetéltje már csak a boros mártás miatt is figyelemfelkeltő, hát még hogy sajt is került a tetejére! Izgalmasan hangzik!
Zsófit azt hiszem jól megihlette a VKF előző, reggelis fordulója: sikeresen kombinálta a mostani, fűszeres kihívást a múltkori napszak-feltétellel; így most egy indonéz süteménnyel, a spekkuk-kal ismerkedhetünk meg nála. A fahéj mellett még a szegfűszeg és a szerecsendió is dukál hozzá.
Mademoiselle hozzájárulásával rövidíthetném a recept nevét "fahéjas izé fahéjas izében"-re; de adjuk csak meg a tisztességet neki, mert nagyon ínycsiklanódan néz ki. Tehát, amit a Kisasszony kifőzött: fahéjas fehérborban párolt körte, fahéjas-gesztenyés-kókusztejes öntetben. Érdekes párosításnak tűnik a fehérbor, fahéj és a körte hármasa!
Morzsóka (is) megizzadt, node nem ám a nagy meleg miatt! Akarva-akaratlanul fejfájást okoztam a kiírással, de mégis jól tette, hogy töprengett, mert nagyon érdekes kombinációt alkotott meg a fahéjas-mákos túrógombóccal, amire még vaníliás epres öntet is járt!
Rossamela még a férfi parfümökben is imádja a fahéj illatát, azt hiszem, ez mindenképpen gasztro-függőségre utal, nem? :) A tonhalsteak, amit készített, teljesen az ő találmánya; csakúgy, mint a fahéjas paradicsom; joggal lehet rá büszke; főleg, hogy a párjának is nagyon ízlett!
Fokhagyma
Isteni malacsültet tálalt Gabojsza a családja elé, musdéjjal, azaz erdélyi fokhagymás kencével. A kence nemcsak sültekhez kiváló, ha marad belőle, pár nappal később nyugodtan el lehet használni ízesítőként. Rengeteg változatban készíthető ez az érdekes kenőke, sőt, szerintem a francia aioli valamiféle rokonságban áll vele!
Fűszer-egyveleg
Ebben a "fejezetben" azokat a recepteket gyűjtöttem egybe, amelyek nem kimondottan egy fűszer felhasználásával készültek, hanem "gyárilag" (vagy házilag) előállított keverékekkel ízesítettek.
Chilii csodálatos napkenyérrel örvendeztett meg bennünket, két legyet ütve egy csapásra: a Reggelis fordulót bepótolandó, a jelenlegi, fűszeres fordulót pedig kiélvezendő. Egészséges, és nem utolsó sorban gyors!
Rio számára még ismeretlen vizekre evezett, az indiai csirkéjében használt curry most debült a konyhájában. Remélem a fejfájást nem ez okozta, és hamar odébbillan!
Juc nagyon helyesen tette, hogy rászánta magát a lépésre: megmutatja receptjeit a nagyvilágnak, mert az indiai burgonyaleves zöldborsóval szerintem nem csak az ő családjában lesz kedvenc!
Moes cajun csirkesalátája egy egész fűszerespolcot tartalmaz: bors, római kömény, pirospaprika, kakukkfű, oregano, chili, koriander.... és a cajun fűszerkeverék. Azt hiszem, erre az ételre joggal rámondható, hogy az élet sava-borsa benne van.
Ági Szinbádéktól egy csokor olyan fűszeres ételt nyújtott át nekünk, amelyek az eljövendő meleg napokban segítségünkre lehetnek testünk lehűtésében; kiemelt szerephez juttatva a chilit és a mentát.
Zselyke bátortalanul lépett a tettek mezejére, pedig igazán nincs oka tétovázni: ízes indiai csirke curry illatozik a képen; helyes rizsgombóc társaságában.
Fűszerpaprika
Eszter hű volt a magyar fűszerpaprikához, paprikás csirkét készített; de nem ám a megszokott módon: sütőben pirosra-ropogósra sült csirkecombok ezek, ami még piknik-ételnek is beillik.
Galanga, thai citromfű és kaffirlime levél -az egzotikus vonal
Chili és Vanília, a tőle megszokott színvonalon, egy igen különleges recepttel és a hozzá felhasználandó különleges fűszerekkel rukkolt elő.
Gombapor
Azt hiszem Zsuzsa nagyon jól beletrafált a fűszeres forduló lényegébe: a "megszokott" fűszereken túlkacsintva elénk hozta a gombaport, ami "koncentrált gombaíz"; így a gombát is fel lehet használni, mint fűszer. A legjobban az tetszik, hogy ő maga készíti ezeket a porokat!
Folyt. köv.
VKF V. Az öszefoglaló, ami megfűszerezi az életünket
Íme, készülőben a Vigyázz! Kész! Főzz! "rendezvénysorozat" ötödik fordulójának összefoglalója. Már majdnem megijedtem, hogy a "szigorú" feltétel miatt, miszerint a zöldfűszereknek most a konyhakertben a helye, nem folytatódik az eddig megszokott, Mamma által oly szépen szemléltetett fejlődés a játékban részt vevő blogerrek számát illetően.
De úgy látszik, a játékos kedv senkit nem hagyott cserben, még ha kis fejtörtés okozott is, de szívesen lapozgattátok a könyveket és nézelődtetek az interneten. Ebben a körben 46 játékos kedvű gasztroblogger vett részt, és 6 új, főzőcskézni szerető játékostárssal is megismerkedhetünk. 47 kiváló recepttel lettünk gazdagabbak és 3 mélyreható "tanulmány" is született.
Az "igazi" összefoglalót két részben fogjátok megtalálni; ABC szerint rendezve. A fényképeket az eredeti, általatok feltöltött helyről linkeltem be; így ha bármilyen változás történik a kép helyével kapcsolatban (bármikor az idővonal spektrumában; tehát akár 10 év múlva is); kérlek Benneteket, hogy tájékoztassatok engem is, így tudom cserélni a hivatkozásokat!
Igyekeztem mindenkinek válaszolni (és elnézést a szűkszavú válaszokért, de... :)), hogy tudassam, megkaptam a leveleket, aki véletlenül kimaradt volna, és később sem találja blogját az összefoglalókban, az legyen szíves itt kommentben meghagyni a adatait.
Ha valaki még most is a konyhában szorgoskodik, ne aggódjon, nem marad le a határidőről, még holnap is nyugodtan küldjétek el e-mailben a jelentkezést!
2007. június 2., szombat
VKF V. Fűszerek
Megvallom az igazat, alapos fejtörtést okoztam magamnak is a fűszerekkel. A hét elején még számtalan, kipróbálatlan recept állt előttem, turkáltam a fűszeres dobozban, melyiket is szeressem.
Jó lett volna olyan fűszert találni, amit egyébként ritkán használok és mindenképpen valami sós étel elkészítésén gondolkodtam. Előkaptam egyik kedvenc (vega) szakácskönyvem, hátha találok ihletet a főként indiai ételek között, de valamiért egyik sem tetszett meg. Szerda környkékén már kezdtem aggódni, hogy ha így folytatom, alaposan lemaradok erről a körről. Este egy kínai büfében sorban állva egy kis csemegéért (mert a sült banánt nagyon szeretem), megakadt a szemem a szezámmagos csirkefalatokon. Hirtelen megrohantak az emlékek egy kínai családnál tett látogatásomról; az ételekről, amit ott ettem. Így született meg az édes-savanyú sertéssült módosításával az édes-savanyú csirkecomb.
A főszereplő a csillagánizs volt. Dél-Kínából jutott el hozzánk; a nevében szereplő ánizzsal (a valódival) igen messzi rokonságban van; ánizsos aromája miatt kaphatta ezt a nevet. Európába a XVI. században jutott el először; érdekes, szép formája és egzotikus aromái miatt elsősorban a keleti ételekhez köthetjük felhasználását; de gyümölcslevesek, mézes sütemények ízesítésre is kiváló. A gyógynövény üzletek polcain emésztést elősegítő, görcsoldó és étvágyjavító teák alkotórészeként találkozhatunk vele.
A Wikipedia oldalán egy érdekes ténnyel találkoztam: 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizs piacán, mert belőle állították elő a "Tamiflu" nevű influenza elleni hatóanyagot, ami a rettegett madárinfluenza elleni harcban igen hatásosnak bizonyult. Később tudósok rájöttek, hogyan állítható elő a "shikimic acid" - a Tamiflu hatóanyaga - mesterséges módon (egyébként ez a sav a japán csillagánizs nevéből kapta a nevét - shikimi - , ebből a növénykéből tudták először elkülöníteni. Tudni kell még, hogy a japán és a kínai csillagánizs közel azonosan néz ki, de japán változat gyümölcse, a csillag alakú magházacska kisebb és gyengébb illattal rendelkezik, mint kínai rokona; ráadásul erősen mérgező is; fogyasztása semmiképpen nem ajánlott! A kínai orvoslásban egyes bőrproblémák gyógyítására, külsőleg adagolva használják); így tehát nem kell többé attól rettegnünk, hogy csillagászati magaslatokba száll a csillagánizs ára; és nem tudjuk az élelmiszerboltokban megvásárolni.
A recept
10-12 db csirke felsőcomb; bőrétől megszabadítva
3-4 db csillagánizs
fél rúd fahéj
5 evőkanál méz (+2 evőkanál a sütés közbeni locsolgatáshoz)
4 evőkanál borecet
4 evőkanál sötét szójaszóz
2 chilipaprika, apróra vágva
2 újhagyma, felaprítva
egy 4 centis gyömbér felaprítva
5 evőkanál olaj
a tálaláshoz: kígyóuborka és újhagyma
A páchoz való alkotókat (a csirkecomb kivételével) egy mély tálban összekavartam, a csirkecomokat alaposan belefürdettem és egy éjszakán át a hűtően érlelődni hagytam. Másnap az egész tál tartalmát egy tepsibe öntöttem, 180 fokos sütően alufóliával letakarva fél órát sütöttem, majd a fóliát levéve a szafttal és a félretett két evőkanál mézzel gyakran locsolgatva még 15 percig pirítottam, hogy szép piros-ropogós legyen a húsok külseje.
A tálaláshoz egy fél kígyóuborkát és két újhagymát vékony csíkokra vágtam; erre ültettem a csirkecombokat.
Érdekes, csípős-édes ízű, szerintem inkább előételnek beillő étel, amihez a hideg uborkacsíkok nagyszerűen harmonizálnak.
2007. május 27., vasárnap
Figyelemfigyelem!
Minden kedves, a konyha környékén járatos Hölgy és Úr figyelmébe!
Ugyan a Nap még párszor megfordul az égen a VKF soron következő, ötödik fordulójának napjáig, de azért emlékeztetőül: június 3-án éjfélig várom a maileket a postokról, a blog és az étel nevével együtt. És akkor sem kell aggódni, ha (még) nincs blogotok: küldjétek el nyugodtan e-mailben az általatok választott étel receptjét, esetleg fényképet is, ha van; szívesen segítek a recept nagyérdeműnek történő bemutásában.
A téma pedig: a fűszerek. Remélem mára már mindenki kiheverte első döbbenetét, hogy "szigorú" kezemmel szétválasztottam a zöldfűszerek vonalát a "hagyományosabb értelemben" vett fűszerekétől; és már sikerült is egy-két variációt kipróbálni. A lényeg: alkossatok szabadon, szárnyaljon a képzelet (én már belendültem: Chili és Vanília utólagos engedelmével a VKF mozaikszót át-transzformáltam egy kissé, hogy logót formáljak a jelen fordulóhoz).
2007. május 26., szombat
Nyári gasztro-tervek
Csinos bloggertársnőnk, Jolie Julie gurította elém a kördést, mit is tervezek az idei nyárra gasztro-fronton. Először szép halkan felhorkantam, hogy "ez meg már milyen kérdés, mikor lesz még nyááár!", de a naptárra vetett pillantás után rögtön pironkodi kezdtem, hogy igenis ideje van ilyen kérdéseket feltenni, és jóreggeltkedvesaubergine tessék tervezgetni a nyarat, mert úgy elröppen, mint tavaly, és mindenről jól lemaradsz! Úgyhogy ezúton is köszönöm, hogy kizökkentettél, Julie, a mókuskerékből, mert magamtól csak valamikor augusztus közepén jutott volna eszembe a nyáron töprengeni. Másrészről szörnyű dolog, hogy amióta már nem "férek be" az iskolapadba (jó pár éve pedig...), azóta olyan, hogy nyár, nyári szünet, téli szünet; és a programok/táborok/sátorozások; készülődés, tervezgetés csak a halvány emlékekben él.
Szóval fogalmam sincs, mit tervezek, de...
Van itt egy kis kemence, nemrég készült el, pont a terasz előtt áll; jó volna jó sok kemencés ételt kipróbálni benne.
Második otthonunk, a Balaton Felvidék sem maradhat magára, menni kell a Szent-György hegyi borokkal ismerkedni.
Lassan billen a mérleg nyelve, és már-már követelőzővé váltam: énisakarokfagyigépet! Kedvet kaptam hozzá az utóbbi hetek fagyipost-dömingje miatt; de főleg Ana fagyi-csodái visznek a bűnbe...
Befőzés terén a szilva adott pont, már jó előre "lefoglaltuk" a mennyiséget kedves rokonoknál; bár a tavalyi sikereinken felbuzdulva az idén ők is megpróbálkoznak a szilva-gombóc maratonnal.
Nemzetközi fronton marokkói-egyiptomi gasztro-utazást tervezek, de semmiképpen nem nyáron, mert nem bírom a hőséget; talán valamikor ősszel, a ramadan előtt; éppen ezért ez még nagyon terv!
És a szokásos-folyamatos kutakodás egy-egy jó pincészet, egy-egy jó étterem/termelő ételei után az országot járva.
Mammának gurítom tovább a labdát!
Rólam
Szeretek enni. Szeretek főzni. Szeretem a szép borokat. Szeretem az életet...Régiek
- 2013. 01. 01.
- 2008. 02. 01.
- 2008. 01. 01.
- 2007. 12. 01.
- 2007. 10. 01.
- 2007. 09. 01.
- 2007. 08. 01.
- 2007. 07. 01.
- 2007. 06. 01.
- 2007. 05. 01.
- 2007. 04. 01.
- 2007. 03. 01.
- 2007. 02. 01.
- 2007. 01. 01.
- 2006. 12. 01.
- 2006. 11. 01.
- 2006. 10. 01.
- 2006. 09. 01.
- 2006. 08. 01.
- 2006. 07. 01.
- 2006. 06. 01.
- 2006. 05. 01.
- 2006. 04. 01.
- Jelen
